Heather lakás

Ahogy visszaér a tasakkal és Heather arcához érinti, a nő egyből felszisszen a mozdulatra, pedig próbálta a lehető legfinomabban kivitelezni a műveletet.
- Bocs, próbálok óvatos lenni - teszi hozzá, végül őszintén elmondja a lánynak, hogy szerinte is hülyén viselkedett, ezt meg kellett volna beszélniük, de közben érti is, mi munkálhatott Heatherben akkor. Őt is annyira megrémítette ez az egész, mint ahogy a fiatal nőt.
- Mondtam már, hogy szeretem, mikor bocsánatot kérsz? - A mai események után végre először képes igazán mosolyogni, miután Heather már megint bocsánatot kér tőle, végül odahajol hozzá és puha csókot lehel a lány homlokára. Figyelmesen hallgatja a nőt, végül elveszi a jeges borogatást a lány arcáról, s nagyot sóhajtva, komoly tekintettel néz most a másikra.
- Heather, szerinted egy normális párkapcsolatban vagy házasságban nem a legjobb barátoddal vagy együtt? Ez soha nem jutott még eszedbe? - kérdez, de nem elítélően vagy bántón beszél, egyszerűen tényeket állít a lány elé, hogy értse meg végre, valójában miről is van szó. - Tudod, hogy mindig a barátod leszek, bármi történjen. Ezt soha senki nem veheti el tőled vagy tőlem - nagyot sóhajtva teszi hozzá, hisz a lány most butaságot kérdezett, de ez nem róható fel neki. Nagy traumán van túl, Harp sem könnyítette meg a helyzetét.
Figyeli Heathert, ahogy felkel, végül bólint és összekulcsolják az ujjaikat, követi a lányt a hálószobába, s mikor a nő szinte alig valamiben bebújik a paplan alá, nagy levegőt vesz, lerúgja magáról a cipőt, farmer és póló le, így bújik a lány mellé alsónadrágban. Magához húzza a nőt, minden hátsószándék nélkül, a mellkasára hajtja a fejét, így öleli át, hogy a hátát és a haját tudja simogatni megnyugtatóan.
- Visszatérve az előzőre, soha nem fordult meg a fejedben az ötlet, hogy lehetne több is, hogy akár megpróbálhatnánk együtt? - kérdez rá a nyilvánvalóra, s ha a szíve nem árulja el, akkor nyert ügye van, de jelenleg úgy verdes a mellkasában, mint egy megriadt kismadár.

- Azért ne nagyon szokj hozzá. nevetek rá kissé félszegen, mert ahogy mosolyra húzódik a szám, úgy a sérülésem is egyre jobban sajog. Általában képes vagyok bocsánatot kérni, ha tényleg úgy érzem, hogy az én hibám, rendszerint előtte szeretek hisztizni egyet, és bizonygatni, hogy már pedig nekem van igazam, de előbb vagy utóbb mindig belátom a hibáimat. Na jó, majdnem mindig. Még inkább zavarba jövök ahogy érzem ajkait a homlokomon, tényleg mindent megpróbáltam, hogy ez a beszélgetés ne következzen be, nem azért, mert nem szeretném tisztázni a dolgainkat, hanem azért, mert egyszerűen nem tudom hogyan kellene viselkedni. Harper az egyik legjobb barátom, az egyik legfontosabb ember az életemben. Szentól hiszem, azért működött éveken keresztül olyan jól a kapcsolatunk, mert nem akartunk többet a másiktól, annál amit megkaphattunk. Most viszont átléptük ezt a határt és nekem fogalmam sincs, hogy mit mondjak vagy tegyek. Mi lenne helyes és mi helytelen? Még tulajdonképpen azt sem tudom, hogy mit akarok igazán.
- Tudom, persze. De egy jó kapcsolatban a szerelmed lesz a legjobb barátod, a lelkitársad. Nálunk ez pontosan fordítva lenne, és...nem tudom, hogy ha nem működne a kapcsolat, a szerelem része, akkor azt kibírnánk-e. komolyan fel kell tenni a kérdést, hogy melyik fontosabb nekünk.
Megfogom a kezét, és a hálóba húzom magammal. Meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg ismét elindíthatok benne valamit ha félmeztelenül lát, hiszen a szórakozóhelynél is nem sok tartotta, hogy ismét szeretkezzünk. Ledobom magamról az inget és melltartót, hogy egy szál csipkés, fekete fehérneműbe másszak be az ágyba, helyet csinálva neki is. Mosolyogva nézem ahogy ledobja magáról a textilt, majd gondosan betakargatom magunkat és hozzábújok. Fejem a mellkasán pihentetem, és átölelem a derekát úgy hallgatom mit szeretne mondani. Rá nézek. Fogalmam sincs, hogy erre most mi lenne a jó válasz. Hosszúnak tűnő percekig csak figyelem őt, majd visszahelyezem fejem mellkasára és hallgatom szíve dobogását.
- Te szeretnéd? Mármint...ha őszintén magadba nézel azt szeretnéd ha mi...megpróbálnánk? ismét rápillantok a férfire.
- Mi van ha ez semmi több nem lesz, mint szex? Lehet, hogy most azt érzed én kellek neked, de így lesz akkor is, ha elmúlik a szenvedély? Ha nem fog görcsbe rándulni a gyomrod már attól, hogy hozzád érek? Nem félsz, hogy ez az egész csak a fejükben létezik, de ha hangosan kimondjuk megszűnik? Rettegek, hogy el foglak veszíteni. vallok neki őszintén az érzéseimről és közelebb hajolok hozzá, hogy egy gyengéd puszit nyomjak ajkára.

- Pedig nagyon élvezném a dolgot - teszi hozzá vigyorogva, miután elveszi a lány arcáról a borogatást, de azért látja azt a félszeg mosolyt, ami miatt ismét eszébe jut ez az egész este.
Nagyot sóhajtva válaszol Heather feltett kérdésére, aztán figyelmesen hallgatja a nő válaszát.
- Oké, fordítva szokott lenni, de akkor hozzájuk képest előnnyel indulunk, elvégre ismerjük egymás hülyeségeit. Nem tudsz azzal kiborítani, hogy állandóan szanaszét hagyod a cuccaidat, vagy folyton ropogtatsz valami rágcsát a fülem mellett - válaszol, de már megint hatalmas vigyorral az arcán, elvégre megannyi olyan este volt, mikor együtt aludtak, átbeszélgették az éjszakákat, közben Heather folyton majszolt valami finomságot, avagy elhagyta a holmiját a lakásában, aztán állandóan pakolhatott utána. - A szerelemre visszatérve, magunkat ismerve emiatt nem aggódom. Néha nagyon túlkomplikálod a dolgokat, mondták már neked? - beszéd közben követi a lányt a hálószobába, Foltos is velük tart, hogy a helyére feküdjön (avagy az ágy végébe, ha oda szokott feküdni); s miután bekuckóznak a takaró alá, úgy folytatják a megkezdett beszélgetést. Heathert szorosan magához öleli, ujjaival cirógatja a nő csupasz hátát, apró köröket ír le rajta.
- Őszintén? Sokszor eszembe jutott az ötlet, hogy talán megpróbálhatnánk, elvégre miért is ne, felnőtt emberek vagyunk, akik azt csinálnak, amit akarnak. A másik része, hogy te állsz hozzám a legközelebb, megismertél olyannak, amilyen vagyok, elfogadtál mindennel együtt. Szerinted egy férfinak kellhet ennél több? Ráadásul már elég régóta ismerjük egymást, őszinte leszek, rajtad kívül nem tudnék elképzelni senki mást magam mellett. Ha meg szex, akkor mondhatod azt is, hogy barátság extrákkal? Nem minden nő mondhatja el magáról, hogy egy katona ugrik a hívására, esetleg a szerkesztőségben egy gyors szex, mindjárt jobban telik a napod - vicceskedi el a beszélgetés végét, remélve, hogy Heather is végre megnyugszik és lazít egy kicsit, s miután puha csókot kap tőle, óvatosan viszonozza. - Nem fogsz elveszíteni, ezt megígérhetem, megoldunk együtt mindent, aztán ha valami nem működik, akkor azt is. - Nem épp a legjobb válasz, de őszintén beszélt, ami a szívén, az a száján, máshogy nem fogják ezt megoldani és túllépni a dolgokon.

Bevallom, ezt az eszmecserét sokkal kínosabbnak képzeltem el, azt hittem, hogy majd nem leszünk képesek normálisan megbeszélni a dolgokat, kerülni fogjuk egymás tekintetét és legszívesebben a föld alá süllyednénk. Igen, határozottan képes vagyok mindent túlgondolni, rengeteg fájdalmas pillanattól szabadítottam volna meg magunkat, ha már legutóbb is felnőttkánt viselkedek és mondjuk nem idióta csitriként. Most már mindegy. Inkább arra próbálok koncentrálni, hogy legalább most ne basszam el a dolgokat, ha már végre sikerül normálisan beszélni egymással.
- Hééééé, azt akarod mondani, hogy rendetlen vagyok, és e mellé még folyton tömöm a fejem? Harper Krevorien, ne bosszants fel! pillantok rá, de szám szélén ott bujkál a mosoly. Jó, egy kicsit tényleg szétszórt vagyok néha, és az is igaz, hogy szeretek rágcsálni, mondjuk filmnézés közben, amikor ideges vagyok, vagy csak úgy simán bármikor, ha van itthon valami ami fogamra való. Túl jól ismer.
- Engem viszont kiborítanának a szanaszét hagyott zoknik, a nem megfelelően hagyott WC ülőke és középen megnyomkodott fogkrémes tubus. Ez van. rántom össze vállaimat, de még mindig mosolygok. Kicsit félszegen, mert iszonyatosan fáj az ütések helye, de azért már sokkal jobb a hangulatom, már nem remegek és a félelmem is alábbhagyott.
- Elég sokszor mondták már igen, kezdem elhinni, hogy valóban így van. bólintok, és tényleg nem Harper az első aki a fejemhez vágja, hogy túlgondolok mindent. Ez van, jobb szeretek mindent átgondolni ezerszer is ha kell, mielőtt belefogok. Kivéve, ha valami a munkámmal kapcsolatos, mert akkor nem igazán rágom át magam a dolgokon, csak belekezdek és rendszerint sikerül beletenyerelnem olyan ügybe is, amibe kurvára nem kellene. Kíváncsi vagyok és elhivatott. A bátyám szerint szimplán csak bolond. Lehet, hogy igaza van.
Minden gátlásomat magam mögött hagyva dobálom le a ruháimat és bújok be az ágyba, nem most jött el a szégyenlősség ideje az biztos, amint ő is elfoglalja a helyét mellettem magunkra húzom a takarót. Foltos egy darabig az ágy végében szuszog, majd halkan vakkant egyet és mit sem foglalkozva velünk, bújik be kettőnk közzé. Fejét a lábamon pihenteti. Milyen kis szemtelen ez a kutya. Mosollyal az arcomon hallgatom végig szavait és csak azután szólalok meg ismét, hogy befejezte a mondandóját.
- Csak nem hiszed azt, hogy azért érdekelsz mert katona lett belőled? A barátság extrákkal, meg nagyon szépen hangzik, de nem is tudom. Tényleg csak arra vágysz, hogy néha találkozzunk, itt vagy ott, egymásnak essünk és kész? Nekem ez hosszú távon nem működne, bármennyire is jó vagy abban amit csinálsz. Persze, hogy nem tudsz elképzelni senki mást magad mellett, hiszen nem is ismerkedsz. Annyi szép és rendes lány van a világon, csak lennél egy kicsit nyitottabb. Nem érzem magam annyira különlegesnek, hogy nem találna nálam jobbat, nekem csak annyi az előnyöm, hogy ismerjük egymást. A hátunk mögött van néhány év, de ha engedné akkor mások is közelebb kerülhetnének hozzá, és más lányok is megtapasztalhatnák, hogy milyen jó ember, odaadó és mennyire jó szerető. Ezek már tények. Szívem hevesebben verdes a mellkasomban ahogy ajkaink összeérnek, nem tudom megmagyarázni ezt az érzést, nem tudom miért van, egyszerűen csak jó vele lenni.
- Térjünk vissza erre a beszélgetésre máskor. Amikor nem vagy ennyire közel hozzám félmeztelenül és képes leszek másra is gondolni az ajkaidon kívül. Gondolkozzunk rajta, és majd meglátjuk mi lesz. Rendben? Nem akarok olyan döntést hozni amit megbánunk majd.

Heather felháborodásán, miszerint szanaszét hagyja a cuccait és mindig majszol valamit, már nem bírja megállni nevetés nélkül. Komolyan, olyanok ők ketten, mint az öreg házasok.
- Na látod, mondtam, hogy ismersz - teszi hozzá vigyorogva, és ez tényleg így van. Több évig voltak együtt, rengeteg éjszakát és nappalt töltöttek együtt, elfoglalva magukat filmnézéssel, beszélgetéssel, esetleg kaja készítéssel.
Figyeli, hogy miként változik a nő hangulata, hogy kezd ismét feloldódni, mér nem reszket úgy, mint mikor megérkeztek, és végre az a gyönyörű, igaz még félszeg mosoly is ott pihen a megviselt arcon. Mindig is szerette nézni őt, a finom, nőies vonásokat, pisze orrát, ajkai vonalát, csillogó szemeit.
- Én megmondtam - pimaszul teszi hozzá, miszerint sokan mondták már a nőnek, hogy mennyire túlkomplikál mindent.
Közben bevonulnak a hálószobába, ahol minden gátlástól és feszengéstől mentesen bújnak be a puha paplan alá, Foltos pedig felmászik az ágyra. Miközben folytatják a beszélgetést, a kölyök hallatja magát, hogy ő is ott van és bebújik kettejük közé, mosolyogva simogatja meg a kiskutyát, miután befejezte az egészet, aztán figyelmesen hallgatja Heathert.
- Persze, hogy nem hiszem, csak mondtam. Egyébként a barátság extrákkal csak ötlet volt, nem mondtam, hogy feltétlenül erre vágyom, csak érdekelt, mit mondasz. Amúgy nem tudom, hogy mi lesz, biztosan alakul ez az egész, utána meg majd meglátjuk, hogyan tovább. A nőkről pedig megsúgom, hogy de, ismerkedtem, nem is keveset, voltak kapcsolataim is; de nem olyanok, mint veled. Melletted mindig azt érzem, hogy önmagam lehetek, nem kell amiatt aggódnom, hogy megfelelek-e majd, vagy arra, hogy miként beszélek. Ami a szívemen, az a számon, és emiatt soha nem ítéltél el - teszi hozzá, végül puha csókot lop a lány ajkairól, hogy aztán apró mosollyal az arcán bólintson Heather kérésére.
- Pedig reménykedtem, hogy ennél többet is kaphatok - mosollyal az arcán pillant a lányra, hogy ismét a puha ajkakhoz érintse a sajátját, és hosszabban csókolja meg Heathert. - Most pihenjünk, épp ideje lesz, nagyon rád fér - suttogja halkan, aztán ha a lány engedi, akkor picit lejjebb csúszik, magához húzza a nőt még szorosabban, átkarolja és puha csókot nyom a homlokára, miközben a hátát simogatja és Heather karját simogatja megnyugtatóan, hogy még könnyebben aludhasson el.