Karakterkép : Reagok száma : 706 Avataron : Coleman, J. / Wood, C. I. : II. : III. : Elõtörténet : Államtörténet Foglalkozás : Adminisztrátor Kor : 174 Pillanatkép : Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots Keresem :
Tárgy: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar) Szer. Aug. 29, 2018 10:12 am
***
Karakterkép : Reagok száma : 5 Avataron : Sophia Bush I. : II. : III. : Elõtörténet : Előtörténet Foglalkozás : Rendőrfőnök Kor : 45 Pillanatkép : Idézet : "The wounds are reminded of the past, but they do not have to determine the future." Tartózkodási hely : seattle-i lakos
Katherine Reynolds
Tárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar) Pént. Szept. 28, 2018 7:46 pm
Ron & Kath
Régóta esedékes, hogy egy kicsit éljek azzal, hogy beülök valami jó kis helyre, ahol ismerősök hada várakozik, esetleg konkrétan valaki. A délelőtt folyamán megemlítettem Ronnak, hogy ha esetleg estefelé el tud szabadulni picit, akkor megtalál engem az S. R. Bar pultjánál vagy valamelyik hátsó asztalnál, ahol még jól hallható a zene is, de ugyanakkor nem hangos. A jelenlegi pozíciómban nagyon ritkán jutok el ide, ha mégis, akkor sem szeretek egyedül, egymagamban ücsörögni. Ha kell, dumálok egyet a pultosokkal, szinte mindegyikük ismer engem már, és szinte azonnal tudják, hogy vodkanarancsot vagy sört kérek. A hangulatomból megítélhető, azt hiszem. Néha mindkettőt kérem felváltva. Benyitok a bár ajtaján, ahonnan kitámolygott egy szerelmespár, akik annyira egymásba voltak gabalyodva, hogy azt sem vették észre, hogy valaki befelé igyekezett, szinte fellöktek, de hát ez van. Majd elcsitul a bennük lévő tűz... A pulthoz indultam, ahol csak megállok és leadom rendelésemet. - Egy sört kérnék - mosolyogtam egyet a srácra, akinek mutattam, hogy hátramegyek. Helyet foglaltam, most nem a szokásos asztalnál, mert az foglalt volt, így az ablaknál lévőt választottam. Nemrég vacsoráztam, jól fog esni ez a kis hideg sör, amit kapok. Elmerengek, szinte észre se veszem, hogy kihozták a rendelt italt, de még az utolsó másodpercben rámosolyogtam újra a pultosra, aki mindig is szimpatikus volt számomra. Üldögélek, egy kisebb papírcetlit találok az asztal szélén, amire elkezdek rajzolgatni... Virágokat, mert azok megnyugtatnak. Meg néha kipillantok a hatalmas ablakon, nézem az elhaladó járművek elülső és hátsó lámpáinak fényeit, amelyek nagyon futurisztikusnak tűnnek innen nézve. Belekortyolok a habos, aranyszínű alkoholba, ami jól is esik most. Csak nézelődöm, majd tovább rajzolom, amibe belekezdtem az imént...
Karakterkép : Reagok száma : 41 Avataron : Chris Wood I. : II. : III. : Elõtörténet : Előtörténet Foglalkozás : Rendőr (őrmester) Kor : 39 Pillanatkép : Idézet : All women become like their mothers. That is their tragedy. No man does and that's his. Tartózkodási hely : seattle-i lakos
Dwayne A. Harper
Tárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar) Szomb. Szept. 29, 2018 11:13 am
A műszak végével csak bedobtam a cuccaimat az autóba. A bár, amit Kath említett alig egy utcányira van, lesétálok és majd visszajövök a járműért. Kihagyom a parkolóhely-vadászatot. Menet közben megejtek egy telefont haza, hogy valamivel később fogok megérkezni és az eltakarítást, egyéb megmaradt házi munkát vállalom a kimenőért cserébe. Kimondatlanul cserébe. Tisztában vagyok vele nap végére teljesen leszívják Jacks erejét a kölykök az életben tartásuk, de többek közt a változó munkarend miatt más időben nem sok eséllyel összeegyeztethető a ráérésünk Kath-tel. Az estét, pedig feltételezem nem véletlenül, indok nélkül említette meg a nap folyamán. Nagyjából negyed kilenc fele jár az óra, amikor belépek a helyre és kiszúrom a pultnál. A háta mögé érve kézfeltartással jelzem az elhaladó pultosnak a gyors rendelésleadásra álljon meg egy pillanatra. Nincs kedvem megvárni, amíg a keringést követően ismét ideér. - Egy korsóval abból, amit ő is iszik.. – tekintetemmel, állammal az előttem lévőre bökök. - ..és egy ötös menüt. Kössz. – tovább nem foglalkozok a kiszolgáló személyzettel. Oldalra lépek, ki Katherine háta mögül és sóhajtással kísérve intézem a kiegészítést: - Bocs. Éhen halok. – a kabátot nem veszem le a vállaimról, egyelőre magamon hagyva foglalom be a mellette lévő szabad széket és a jobbomat feldobom a söntés lapjára. - Helló, mi a helyzet? – a tolla alatt sercegő papírt kiszúrtam a szemem sarkából, amikor ledaráltam a kérésemet, de nagy jelentőséget nem tulajdonítok neki olyan tekintetben, hogy szóvá is tegyem vagy feltegyem a kérdést vele kapcsolatban. Látom fáradt ilyen vagy olyan okból kifolyólag és a mintát nem először veszem észre a keze alatt kanyarogni.
Karakterkép : Reagok száma : 5 Avataron : Sophia Bush I. : II. : III. : Elõtörténet : Előtörténet Foglalkozás : Rendőrfőnök Kor : 45 Pillanatkép : Idézet : "The wounds are reminded of the past, but they do not have to determine the future." Tartózkodási hely : seattle-i lakos
Katherine Reynolds
Tárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar) Vas. Szept. 30, 2018 8:46 am
Mindennél jobban örülök annak, hogy végre bejöttem ide is, ismerős arcok között vagyok itt is. Ugyan most sem a teljes kikapcsolódás a célom, csak félig, bár fogalmam sincs, hogyan kellene nekikezdenem annak, amit mondani szeretnék Ronnak. Időm volt kitalálni, számtalan verzió született meg a fejemben, lehet mégsem itt kéne erről beszélgetnem, hanem bent a kapitányságon. Tudom, hogy nem egyszerű nekünk összeegyeztetni egy-egy találkozót, viszont valahogy mégis hiszem, hogy nem szabad hagyni, hogy elillanjon a barátságunk. Amíg megérkezik, addig én kortyolok még egyet az előttem lévő pohárból, közben még mindig rajzolgatok, néha kipillantok az ablakon. Ez a nap egyik legnyugodtabb pillanata számomra, ki is élvezem, amennyire csak lehetséges. Egyszer csak meghallottam hangját, leadta rendelését, majd pedig helyet foglalt szemben Ron, akire én csak természetes mosolyt villantottam. - Semmi gond. Reméltem, hogy miattam nem fogsz tovább éhezni! Én bent ettem, Beatrice rendelt olasz kaját, mert mondta, hogy apámmal is minden héten tartottak ilyen itáliai vacsoraestet. Húzós napod volt? - kérdésem átlagos volt, amit máskor is kérdezni szoktam.. - Hogy bírod? - valahogy kijött belőlem ez is, hiszen nem egyszerű a magánéletet a szakmával összeegyeztetni olyannyira, hogy minden frankó legyen, én pedig ezt nagyon jól tudom, bár nincs gyermekem, mégis tudom, nehézkes minden azért. Nem szoktam beleszólni mások életébe, csupán érdeklődöm őszintén és nyíltan. Szeretem tudni, hogy másokkal mi van, és Ron-t meg már évek óta ismerem. Bármiről beszélhet velem, nem fogom vallatni, ha szeretne mesélni, elmondja. Az őrsön is nyitva áll az ajtóm mindenki számára, csak fel kell keresni, állok mindenben rendelkezésre, senkit nem fogok elutasítani... - Köszönöm, hogy el tudtál ide jönni. Először a kapitányságon akartam veled beszélgetni, de úgy gondoltam, hogy itt valamivel egyszerűbb lesz... - ezt gyorsan végigmondtam szinte levegővétel nélkül, majd pedig egy pár másodpercnyi szünet után tovább folytattam. - Már régóta megfordult a fejemben, csak eddig más ügyek miatt nem tudtam veled beszélni erről, nem is nagyon volt időm az elmúlt pár hétben erre, sajnos - most érzem, hogy hivatalosabbá válik a hangom, de próbálom kicsit visszafojtani ezt. - Tudom, hogy ott van a családod, szereted azt csinálni, amit csinálsz, viszont... Egy őrült kérdés foglalkoztat engem, amire nem fogadok el nemleges választ - egy kedves mosolygás közben mondtam ki ezt, persze, komolyan is gondoltam. - No, nem fogok tovább köntörfalazni. Elfogadod -e a hadnagyi rangot? - egyszerűen rákérdeztem tőle, várom a reakcióját.
Karakterkép : Reagok száma : 41 Avataron : Chris Wood I. : II. : III. : Elõtörténet : Előtörténet Foglalkozás : Rendőr (őrmester) Kor : 39 Pillanatkép : Idézet : All women become like their mothers. That is their tragedy. No man does and that's his. Tartózkodási hely : seattle-i lakos
Dwayne A. Harper
Tárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar) Szomb. Okt. 06, 2018 11:59 pm
Szerencsére a sarokrészt vette be, foglalt helyet, így nem kell a beszélgetés ideje alatt kitekert nyakkal figyelnünk a másikra. A leülés lendületével egybekötöm a falapra kikészített tálat, hogy a rendelés megérkezéséig mogyoróval csillapítsam az éhségem. A benti automata használatához sikeresen kifogytam a készpénzből. - Beatrice az egyetlen, amiért irigyellek. – kipattintom a héjából a magot és bekapom a kérdés megválaszolása előtt, sóhajt is eszközölök, ahogy elkezdem kialakítani a szeméthalmot. A tálka falához pöckölöm a törmeléket, felkönyöklök és már láthatóan belekezdenék, de az utólagos toldalékával késlelti a hangomat. - Sietős a sok bejelentés miatt, de amúgy átlagosnak mondanám. – megvonom a vállam, a következő szem megtisztításának pont nekilátok és vele egy időben koppan előttem a szomjoltó, vékony habrétegű sör. Odavetek egy biccentést a pultosnak és felmarom a korsót, előzetesen Kath-ének koccintom az üvegét. A mogyorót lazán hanyagolom, visszaejtem a helyére, ahonnan elvettem. - Nem panaszkodom. Másnak sokkal nehezebb, hogy legyen ideje a saját életére is, nem igaz? – finoman felé bökök a tekintetemmel. A célzás egyértelmű. A nyolcórás munkaidő régelfeledett az esetében. A számhoz veszem az italt és megkönnyebbülve veszek levegőt miután egy szuszra lehúztam a feléig. - Azért van ugye? – sok újdonságot nem árulnék el azzal, hogy az otthoni tartózkodásom kilencven százalékát szintén a kötelezettség vállalás teszi ki, a besegítés a házimunkába, a foglalkozás a kölykökkel, hogy ne őrüljön bele az egész managelésébe Jacks és a maradék tíz nagyjából az alvás. Kevés, de legalább van és több, mint másnak.. Egy darabig nem fog változni a helyzet. A munkára nem hagyom kihatással legyen. Kávét is ezért vedelem az utóbbi időben még jobban.. Tudtommal legalábbis nincs és ezért vonódik kérdőre a szemöldököm, ahogy továbbfűződik a beszélgetés. Mi az, ami itt jobban megvitatható, mint a kapitányságon? Hivatalos, ezt levágom a szóhasználatából, körítés nem szükségeltetik hozzá. Minél többet mond viszont annál inkább láthatóvá válik a tartásomból is, hogy kíváncsian hallgatom, de fenntartással a nemleges válaszra tett kommentár említésénél. A kertelés elhagyását fejben megköszönöm, a verbális megtételéig már nem jutok. Két nagyobbat pislogok. Tisztán hallottam, csak nem értem az időzítést vagy az apropót. - Tisztelettel jelzem van más, régebb óta előléptetésre váró és érte keményen dolgozó kolléga, aki biztosan elfogadná. A feltételi minimum három évem megvan az őrsön, de a jelenlegi körülményeket és múltbéli előzményeket tekintve nem tudom azt mondani, hogy egyet értek vele és el akarom fogadni a felajánlást. Köszönöm, megtisztelő gondoltál rá, de nem tartom jó ötletnek. – a nyár folyamán én is érintett voltam a városon kívüli botrányban a vándorcirkusz kapcsán és noha más kollégám is hozzám hasonlóan kint volt a helyszínen, őket nem kellett a szervezetünkbe juttatott drog hatására leráncigálni egy másik emberről. Ők nem törték el senki állkapcsát, kábítószer ide vagy oda. A média szemszögéből nem vetne jó fényt senkire nézve, aligha állok hozzá optimistán. …mint kábé soha semmihez. - Az időzítés is húzós. – a kaját is lerakja elém a srác, de ezúttal nem osztom meg a figyelmemet, hogy biccentsek neki. Itt beszélünk, kötetlenebb formában és megadom a tiszteletet Kath-nek, de a véleményemet nem tartom vissza. Finomítok rajta, de megosztom vele. Legrosszabb esetben nem tetszik neki és kihasználja a rangját, hogy megpróbálja lenyomni a torkomon a dolgot, de ismerem egy ideje ahhoz ne csukjam be a szám előtte.
Karakterkép : Reagok száma : 706 Avataron : Coleman, J. / Wood, C. I. : II. : III. : Elõtörténet : Államtörténet Foglalkozás : Adminisztrátor Kor : 174 Pillanatkép : Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots Keresem :
Kezdőlap
