Hálószoba (Brooks ház)

[Augusztus 25.]

Heather ma váratlanul betoppant. És kijelentette, hogy szeretné elvinni a gyerekeket mókázni kicsit, hiszen ez az utolsó nyári hétvége, hadd legyenek együtt kicsit. Nem terveztünk semmi különöset a mai napra, így végül beadtam a derekam, így legalább nekünk is jut egy kis idő kettesben Emmett-el. Mostanában úgysem nagyon van alkalmunk ilyesmire, ez is sokat nyomott a latba, hogy rábólintsak a dologra. Mindennél jobban imádom a gyerekeimet, de azért néha jó néhány olyan órácska, amikor nincs gyerekzsivaj, nincs sértődés valami miatt és nem kell kakis pelust cserélgetni. Zola már másfél éves, egyre aktívabb és abból, hogy a két gyerek együtt próbál játszani, igencsak sok konfliktus keletkezik, pláne, hogy Connorból még mindig hajlamos előbukni a féltékenység, amellett, hogy sütkérezik a nagybátyó szerepben. És elég jól is csinálja, amikor nem azon siránkozik, hogy valami miatt több időt fordítunk a húgára. Ami az életkori sajátosságok miatt többször is elő szokott fordulni.
- Azt sem tudom, mit kezdjünk az ölünkbe hullott rengeteg szabadidővel - morfondírozom hangosan, pimaszul kunkorodó szájszélekkel, amikor a felbrummogó motor és a kigördülő autó hangja egyértelműen a tudtunkra adja, hogy már nem fognak visszajönni.  - Úgyis terveztem, hogy kitakarítanám a konyhát - lépek közelebb Emmett-hez, a játékos pimaszság pedig továbbra is ott bujkál a hangomban, a vonásaimon. - Vagy nem is tudom, lehet a fürdővel kellene kezdeni? - egészen közel érek hozzá. Egyik kezem mutatóujjával kocogtatom az államat, tekintetem a plafon felé irányítva veszem fel a töprengő pozíciót. - Hm, fogós kérdés - keresem a tekintetét, már olyan közel vagyok, hogy érezheti a leheletemet a bőrén. - De mindenek előtt, töltök egy pohár bort - lépek ki hirtelen a játék incselkedő részéből, hogy a konyha felé induljak, ha ő is kér, akkor két poharat halászok elő és töltök meg. Még dél sincs, de az ilyen mikor gátolt egy pohárka bor elfogyasztásában?
- Van már valami hír a biztosítótól? - dobok felé egy kérdést a procedúra közben. Tudom, hogy a héten intézett velük ezt-azt, de a nagy rohanások közepette mindig kiment a fejemből, hogy rákérdezzek, mire odajutottunk, hogy alkalmam lett volna feldobni a témát. Ettől függetlenül viszont nagyon is érdekel és nem csak azért, mert autó híján nincsenek versenyek és így a kassza is szűkösebb mostanság.
- Ó és képzeld.. Tegnap éjszaka kétszeres nagynéni lettem. Szóval.. koccintasz velem? Kérlek - pislogok rá, felemelve a borospoharamat. Tudom jól, hogy nem rajongója Ronnak és semminek, ami vele kapcsolatos, éppen ezért a saját oldalamról próbálom megközelíteni. Megszületett a második unokaöcsém - természetesen Zach-et is teljes mértékben annak tekintem - és akármilyen.. béna a kapcsolat mostanság a bátyám és köztem, attól még mérhetetlenül örülök neki. És bízom benne, hogy Emmett velem örül majd és nem ásom már most rohadtul alá a kettesben töltött napunkat.

Nem mondanám, hogy a legtöbb esetben eldobom az agyam a húgom hirtelen ötleteitől, de a mai kifejezetten pozitívnak elkönyvelendő a részemről. A kölykök átvállalása és ezzel a napunk felszabadítása az anyjával olyasmi, amire nem gyakran van lehetőségünk, úgyhogy jah, ez most kivételesen számomra is tetszetős húzás volt a részéről.
Feljebb húzom a szemöldököm Meg hangjára és egészen pofátlan vigyor mászik szét a képemen a hangos morfondírozását hallgatva, főleg, hogy nagyon is jól tudja, tudom én is, hogy milyen lehetőségek jöhetnek elsődlegesen számításba. Szórakoztat annyira a nekem szánt műsor, hogy kurvára ne akarjam félbeszakítani, ezért kussban figyelek, ahogy egyre közelebb ér és a házimunka minden hanyagolható aspektusát felvonultatja. Kezemet a csípőjére teszem, amikor már elég közel ért ehhez, majd szépen hátrafelé csúsztatom a mancsom, egészen a fenekére és jobban rá is fogok, ahogy egészen közel vonom magamhoz.
- Hmpf. – mordulok és időt sem hagyok neki, hogy ellenkezhessen, az ajkai után kapok és elorozom magamnak mielőtt még azért a borért menne. - Nekem azért lennének ötleteim, mivel is üssük el az időt. – dörmögöm még, ahogy eleresztem, menjen azért a pohárért, ha azt szeretné. Követem a konyháig, a pultnál állok meg és lazán annak támaszkodva, pofátlanul stírölöm végig az asszonyt. Most is kurva jó alakja van, dögös, szexi és kívánatos. A tekintetem valahol a fenekén időzik, amikor a biztosítóról kérdez.
- Azon túl, hogy rohadt faszok, nem sok. Még mindig vizsgálódnak, amíg nem zárul le a nyomozás, addig csak a karjukat tárják szét. Sajnálják, ez van, én meg dugjam fel magamnak. – már az említésükre is puffogni támad kedvem, fél éve szaroznak rajta. Faszom ki van.
A hirtelen témaváltás megnyújtja a képemet. Átdörgölöm az államat és lenyelem az első gondolatot, ami eszembe jut. - Persze. Nem gond, ha inkább sörrel? – már a részemről, nem az övéről. Az most határozottan jobban esne és, ha nincs miatta ellenvetés, akkor a hűtőből kimarok egy üveggel és azt koccantom a poharának. Az első korttyal visszanyelem a második nem túl barátságos gondolatomat is.
- Fiúnak vagy lánynak lettél a nagynénje? – nem különösebben – kurvára nem – érdekel, hogy mi történik azon a háztájon, a kérdés ezért inkább Meg kedvéért hangzik el. Mondjuk az remélem eszébe se jut, hogy látogassuk is meg, mert azért van egy határ nálam is.

Pont annyira bicsaklik meg a hangom a nagy morfondírozgatás közepette, amikor a fenekembe markol, hogy éppencsak észrevegye, nincsen ellenemre a dolog. És a házimunkás ötleteimen túl pontosan ugyanolyan gondolatok járnak a fejemben, mint az övében, egyszerűen csak húzom az agyát és játszok vele, kíváncsian próbálgatva, vajon meddig bírja. A csókot persze már én sem hagyom annyiban, mosolyra görbül ajkaim széle, ahogyan ismétlést követelek, két kezemmel fogva közre arcát. Csak azért szakítom el ajkaimat, mert félő, ha most nagyon belemelegedünk, akkor már nincs megállás és kellemetlen lenne, ha esetleg öt perc múlva mégis visszajönnének a gyerekek, mondván, itthon maradt valami.
- Nem is értelek, tán az én ötleteim nem tetszenek? - a pimasz, játékos fény újra megcsillan a tekintetemben, ahogyan a konyha felé haladva még visszasandítok rá. Nekem sem tetszenek, egyértelmű, habár tényleg lenne mit rendbe tenni a konyhában is, értelemszerűen nem ilyen gondolatok foglalkoztatnak jelenleg.
A poharat varázsolom le a felső polcról és érzem, ahogyan bámul. Semmi kifogásom ellene, kifejezetten örömmel tölt el, hogy két gyerek után is kívánatosnak tart még és tetszem neki, pedig azért csípőtájékon akadnak stria csíkok, melyeket a terhességeim emlékeként viselek a bőrömön.
- De ez mekkora hülyeség már? Meddig akarnak vizsgálódni? Már vagy fél éve a történteknek. Mit ülnek ennyit az ügyön? - ráncolom a homlokom, mert ez azért már több a soknál. Nem vagyok járatos az ilyen dolgokban, de ez már az én laikus mivoltomnak is igencsak hosszú időnek tűnik. Jobban azonban nem akarom boncolgatni, mert látom rajta, hogy nem éppen ez a kedvenc beszédtémája. Úgyhogy bedobok inkább valami olyasmit, aminek szintén nagyon fog örülni...
Látom a reakcióit, szinte hallom, ahogyan a nyelvére harap, hogy lenyelje az első szavakat, amik a nyelve hegyére tolulnak. Megértem, hogy kellemetlen a téma, de mivel ő is találkozni fog majd alkalomadtán az új jövevénnyel, ezért nem árt, ha időben értesül a létezéséről. és nem utolsó sorban barátkozni kezd a gondolattal.
- Dehogy - mosolyodom el és amíg ő sört szerez magának, én kitöltöm a bort, hogy aztán megejthessük azt a bizonyos koccintást. - Fiú. Jake. A közeljövőben átmennék majd valamikor a gyerekekkel egy hétvégére, ha nem gond - dobom be az ötletet, szándékosan nem vonva őt is az utaslistára, mert van egy sejtésem, hogyan reagálna rá és a világért sem szeretném ilyesmire kényszeríteni. Arról nem is beszélve, hogy mindkettőnket megkímélem egy adag stressztől és puffogástól.
- Na jó, szóval, milyen ötleteid is voltak a szabadidő elütésére? - újabb adag korty bor után újfent játékos ívet vesz a görbület az ajkaimon. Már elég valószínű, hogy nem toppannak be a gyerekek, szóval lassan elkezdhetjük kihasználni az ölünkbe hullott szabadidőnket. A komoly témákra ráérünk majd később is.

Nagyon is szívesen veszem a részéről követelt ismétlést és jobban ráhajolva ízlelem az ajkait újra, kevés udvariasságot csempészve a nyelvével űzött játékba. Még közelebb vonnám, markolnék a nagyon is izgató fenekébe, amikor eszébe jut, hogy kislisszanjon a kezeim közül. Hagyom, egyelőre hagyom, bár nem annyira rajongok az ötletért, ami tisztán a képemre is íródik. A játszadozását mégsem függesztem fel, valahol nagyon is tetszik az, hogy illegeti magát nekem. ..és isten ments, hogy gáncsot vessek az eladásának.
- Röviden? Nem. – rekedtes hangon válaszolok és nem cifrázom túl a dolgot. Nem hiszem, hogy kellene. Kedvtelve nézegetem, a számomra igen-igen tetszetős részeken tovább legeltetve a szemeimet. Kifejezetten nagy élvezettel tölt el a látvány, na meg persze annak az ígérete is, ami a levegőben van. A kedvemet ugyan nem csappantja meg nagyon a téma váltás, de a vérnyomásomat megnyomja valamicskét. Főleg, hogy mennyit képesek szarozni egy egyébként egyértelmű helyzeten; valami fasz belénk rohant, aminek mi ittuk meg jobban a levét.
- Tőlem kérded? Már rég a végén lennénk az egésznek, ha rajtam múlik. Faszom se tudja, hogy mit kell ennyit tökörészniük az egészen.. – húzom el a számat. Kurvára kellene a pénz, mert anélkül nincs autó, autó nélkül nincsenek versenyek, ami nélkül egy igen jól hozó bevételi forrás is elmarad. Önmagába harapó szar az egész.
A folytatáshoz, ha lehet, még nagyobb kedvem van, mégse öntöm szavakba az első gondolataimat az új téma tekintetében. Még csak az kéne. Nem adtam fel egyelőre a gondolatot, hogyha már csak ketten vagyunk itthon, akkor ágyba vigyem a nejemet, lehetőleg nagyon hamar, bár tény, hogy a lelkesedésem nem attól nő, amit szóba hozott. Az Ő kedvéért marom ki az üveget a hűtőből és még egy érdeklődés is sikeredik a koccintás mellé. Fejlődőképes vagyok én is. Ha muszáj..
- Ha nem akarsz engem is cipelni, akkor részemről oké. – nem hinném, hogy bármiféle jó dolog sülne ki belőle, ha a teljes család átvonulva. Mindenki vérnyomásának megóvása érdekében azt hiszem abban egyetérthetünk, ha külön városban maradunk, számunkra az a legegészségesebb ebben az esetben. A fivérével kapcsolatban mondjuk minden esetben.
Szélesedő vigyor kezd szétmászni a pofámon, mert végre nekem is bejön az újabb témaváltás. Leteszem az üveget és válasz helyett, csak odalépek hozzá. Kiveszem az ő kezéből is a poharat, az is a pulton landol, majd se szó, se beszéd, felkapom a vállamra és finoman megpaskolom a hátsóját.
- Ne ficánkolj, mert elejtelek. – dörmögök neki játékosan a bajszom alatt, ahogy a háló felé kezdem el cipelni. Akkor is, ha esetleg nem tetszésének adna hangot a viteli módszert illetően. Csak a szobánkba érve teszem le őt, de mielőtt még esetleges reklamációnak adna hangot, újra csókolom. Szorosan vonva magamhoz, egyik kezemet a szőke szálakba futtatva és a tincsei közé marva, másikkal pedig újra a kerek popsijára fogok rá és kevés – egyáltalán semmi – szégyenérzettel markolok rá.

- Elég gáz, amit csinálnak, szóval remélem összekapják magukat - és nem csak azért, mert szükség lenne a biztosítási pénzre, hanem azért, mert elképesztően idegőrlő ez a várakozási állapot. Látni és tudni, hogy semerre sem halad az ügy és már fél év telt el a baleset óta, de még mindig a papírokon ülnek. Rohadt gáz.
Tisztában vagyok vele, hogy a háta közepére sem kívánja a témát, de kifejezetten büszke vagyok, ami azt illeti, hogy mindennemű goromba megjegyzés nélkül kibírja, sőt, még érdeklődik is!
- Nem akarlak cipelni, ne aggódj. Nem akarom egész úton a fogcsikorgatásodat hallgatni - pimaszkodás csendül a hangomban, a mosolyom ívében is megjelenik. Mindannyian jobban járunk, ha a bátyám és a férjem a lehető legtávolabb marad egymástól, semmi kedvem azt hallgatni, ahogyan állandóan megjegyzéseket tesznek a másikra. Az egy légtérbe való eresztésüket pedig akkor se kockáztatnám meg, ha fizetnének érte. - Nem azért mondtam egyébként, hogy aláássam a kettesben töltött napunk hangulatát, csak tényleg jobb, ha így tudod meg, nem pedig úgy, hogy egyszer hazaérve itt találod a kisfiút - vér szerint ugyan semmi köze Jake-hez, de mivel a gyerekeink unokatestvérek lettek, így minden bizonnyal nem ússza meg, hogy előbb-utóbb megismerkedjen a kis pelenkással.
A témát viszont kellőképpen túltárgyaltuk, szóval más vizek felé nyargalok és a képére kiülő vigyorból arra következtetek, nincs ellenére a váltás. Kíváncsian figyelem, mire készül, ahogyan kiveszi a kezemből a poharat, ám hiába nyúlnék utána, hogy azt még megittam volna, csak egy sikkantásra futja, ahogyan felkap a vállára.
- Héj, van két szép lábam, amin tudok sétálni! - a ficánkolást azonban kérésének eleget téve mellőzöm, amúgy sem szeretném, ha ledobna. No és persze a nemtetszésemnek való hangadással ellentétben nagyon is kedvemre való ez a szállítási mód. További reklamációknak azonban nincsen helye, mert hiába nyitnám szóra a számat, nem csak a figyelmem tereli el, de az ajkaim is gyorsan lefoglalja. Jóleső bizsergés szalad végig bennem. Karjaim a hátára simulnak, ahogyan szorosan nekipréselem magamat. Csókunkba kacagok, ahogyan a fenekemre markol, hasonlóképpen lejjebb csúsztatva kezeimet és újfent meg kell állapítsam, hogy Connor bizony az apjától örökölte a fokhagyma fenekét.
- Először zuhany? Vagy addig úgysem bírjuk ki? - ajkaira búgom a szavakat, miközben tenyereim már a hasfalon simítanak lefelé, hogy pólója alá nyúlva a bőrét érintsem, felfelé húzva kezeimet, ezzel görgetve feljebb a pólóját és ajkaitól is csak annyi időre szakadok el, amíg lerántom róla a felsőjét, hogy a szoba egy távoli pontjára száműzzem.

Egyetértően hümmögök, mást amúgy se nagyon tehetek. Fingom sincs mi a tökömet ülnek ennyit az egészen és, ha még hatszor annyit fogok megélni, mint eleddig, akkor se hiszem, hogy előrébb leszek ebben a kérdésben. Annak meg egészen örvendek, hogy nem nyúzza tovább a témát, bár helyette talál olyat, ami szintén nem tartozik nagyon a kedvenceim közé.
- Nagyon helyes. – forgatom meg a szemeimet, akkor is, ha egyébként nem áll távol az igazságtól a kijelentése. Nem szívesen mennék arra a találkozóra vagy családlátogatásra vagy a tököm se tudja milyen címkével ellátott pofavizitre. Tény, ami tény, nem vágyom se a bátyja, se a tartozékainak a képére. Hát evvan'.
- Még csecsemő, nem hiszem, hogy mostanában nagyon itt találnám, de aláírom, valahol jogos, amit mondasz. – azt már nem teszem hozzá, hogy köszönöm a tájékoztatást, mert nem teljesen érzem így a dolgot. Mindegy, a lényeg, hogy túl vagyunk rajta végre és a lehető legnagyobb örömmel lapozom is témát, főleg, hogy egy számomra sokkal kedvezőbb területre evezünk át egészen gyorsan.
- Óh, nagyon is tisztában vagyok azzal a két szép szál virgácsoddal, de ez még nem jelenti azt, hogy ne cipelnélek nagyon is szívesen a vállaimon. – nem látja ugyan, de a pimasz vigyor ott kényelmesedik el a képemen és azt hiszem jócskán ki is hallható a hangomból. Még szép..
Jó kislány létére vagy mivolta okán elégedetten paskolom meg a csodásan kerek és általam olyan nagyon nagyra tartott, kerek fenekét. Tudom, hogy szereti, ha ilyen módon viszem fel a szobánkba. A megérkezésünk után pedig nagy élvezettel veszem birtokba a kívánatos és izgató ajkait. Forrón, hevesen, mintha csak először ízlelném meg a telt íveket. Nem eresztem, akkor sem, amikor a csókba nevet és a kezei is lejjebb szaladnak rajtam.
- Ki mondta, hogy türtőztetnünk kell magunkat a zuhany alatt, hm?! – nincs ellenemre a gondolat és a folytatás sem. Az meg nem törvényszerű, hogy csak és kizárólag ágyban és párnák között lehet bármit is.. Annyira meg nem vagyok állat, hogy ne bírjam ki, amíg a fürdőbe érünk. Azért mondjuk a felsőt elkezdem letornázni róla, kevés türelemmel azután, hogy ő megszabadít az enyémtől és közben végig lelkesen fedezem fel a már ismert domborulatait és homorulatait. Egyszerűen nem tudok betelni a testével és vele és igazság szerint nem is akarok. Ahhoz túl finom, túlságosan gyönyörű és elképesztő módon akarom. Lehetőleg most azonnal.