Karakterkép : Reagok száma : 706 Avataron : Coleman, J. / Wood, C. I. : II. : III. : Elõtörténet : Államtörténet Foglalkozás : Adminisztrátor Kor : 174 Pillanatkép : Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots Keresem :
Tárgy: Csarnok (Tűzoltóállomás) Szer. Aug. 29, 2018 9:53 am
***
Karakterkép : Reagok száma : 46 Avataron : Jenna Coleman I. : II. : III. : Elõtörténet : Előtörténet Foglalkozás : Tűzoltó Kor : 36 Pillanatkép : Idézet : I'm not broken just a bit cracked. Life has given me a lot of shit and that's been hard to handle. Tartózkodási hely : seattle-i lakos Keresem : best friend
Imádom a fiamat, de lassan letelik a tizenkét hét és egy ideig fontolgattam, hogy majd csak az új évben jöjjek vissza dolgozni, mostanra inkább azt forgatom a fejemben, hogy nem akarom meghosszabbítani az otthon töltött időmet. Hiányzik a munka, a másfél méter magasság feletti felnőtt társaság, és azok a beszélgetések és témák, amik nem a gyerekek vagy a magánéletem körül forognak. Kell valami más is, hogy azután feltöltődve mehessek haza akkor is, ha hulla fáradttá tesz egy-egy műszak, akkor is, amikor esetleg pihenésre a huszonnégy órányi szolgálat alatt nem jut túl sok idő. A papírokat kitöltöttem és előzetesen alá is írtam és előzetesen Leenél is puhatolóztam, az apja – a parancsnok – vajon mit szólna ahhoz, hogyha decemberben megint kocsin lennék. Az öreg Niffenegger állítólag elvileg nem bánja a dolgot, de ez persze nem csak szimpátia döntés, hanem állománykérdés is; van-e helyem az állomáson vagy máshová tudnak visszahelyezni. Persze, ha máshová akarnak küldeni, akkor lehet újra fontolom a dolgot, ismételten átrágva minden lehetőséget és érvet, de ezzel most még nem akarok foglalkozni. A kész tényekkel tudok mit kezdeni, a feltételezésekkel csak idegesíteném saját magam, arra meg nincs szükségem. Egyelőre biztos léptekkel hagyom magam mögött az autómat és sétálok be a csarnokba. A nagyobbik gyerek iskolában, a kisebbikre meg egy átmeneti gyereksintér felügyel - ha már az állandó influenzás és nem tud jönni egy ideje -, hogy legalább ezt ne egy síró csecsemővel kelljen elintéznem. A szabad óráért, pedig már most egészen hálás vagyok, ez olyasmi, amiből mostanában nem sok adatik meg, akkor sem, amikor mindenki más már az igazak álmát alussza csendesen vagy hangosan szuszogva. A bent álló kocsikból nézve nyugis napjuk lehet a srácoknak – kivéve, ha a főnök esetleg gyakorlatozást írt elő mára – és néhány ismerős kolléga köszöntése is megtörténik a pihenő helyiség felé haladva. Jó őket újra látni, hiányzott a fejük, meg igazság szerint ez az egész közeg is. Ha őszinte akarok lenni, akkor sokkal jobban, mint eddig hittem és erre most döbbenek rá igazán.
Karakterkép : Reagok száma : 13 Avataron : Taron Egerton I. : II. : III. : Elõtörténet : Előtörténet Foglalkozás : Tűzoltó Kor : 30 Pillanatkép : Idézet : Every word has consequences. Every silence, too. Tartózkodási hely : seattle-i lakos
Egy újonc számára nincsen unalmasabb dolog, mint ücsörögni az állomáson, és várni a riasztást. A lelkiismeret furdalásom vezetett odáig, hogy jelentkezzek tűzoltónak, majd elvégezzem a kiképzést, de ha belekóstol egyszer az ember a szakmába? Nem a seggét akarja utána mereszteni, hanem életeket menteni és a tűzbe rohanni. Japp, már megtanultam, hogy a többiek előtt ezzel kapcsolatban ne reklamáljak sokat, főleg nem reggeli, ebéd vagy vacsoraidőben. Aztán meg amúgy sem vagyok mostanában egy barátkozós, közvetlen fajta, szóval a szokásos időtöltésemnek élek; rejtvények végtelen mennyiségben. A mai feladványon sokat töröm az agyamat, aminek talán köze lehet a legutóbbi tűzhöz. Valami nem stimmelt ott, de a többiek szerint csak beképzelem az egészet, amit ismét az újonc-lelkesedés számlájára írtak. Fogalmam sincs, hogy igazuk van-e, vagy ők lettek túlzottan rutinosak az évek alatt, mindenesetre eddig nem mertem se a hadnagynak, se másnak előterjeszteni az elméletemet. Egyszerű baleset a raktárban, ahol részeg csövesek botladoznak, és a franc sem tudja, mit locsolnak a tűzre, ami mellett melegednek. Senkit sem érdekel, senkinek sem hiányoznak. Mély sóhajjal csapom be a rejtvény-füzetet, és már éppen tervezném a nyakamba venni a konyhát, amikor hangos lelkendezésre leszek figyelmes, ami a léptek zajával karöltve egyre kifejezettebbé válik. Hamar előbukkan a műszak örömének forrása az akadémia egykori oktatójának képében. Tűzvizsgálatról tartott órákat… Azt hiszem, hogy ez egy égi jel. - Miss Collins, jó Önt újra látni - intek felé egy halovány félmosollyal, ugyanis van egy olyan sejtelmem, hogy nem a volt diákjához jött bájcsevejegni, hanem a rég nem látott kollégáihoz. Persze lenne komolyabb témám, de egyelőre nem állok közé és a bajtársainak útjába, biztos van mit megbeszélniük az elmúlt időszakról. - Kér kávét? - vetem fel addig is, mielőtt rádöbbennék, mekkora hülyeséget ajánlottam. - M-mármint, ha ihat, de teát is szívesen hozok - vakarom meg a tarkómat, mire a többiek sietősen leintenek. Azért a válaszát megvárom, mielőtt valóban átsétálnék a pihenőbe és összeszedném a gondolataimat arról a múltkori tűzről.
Karakterkép : Reagok száma : 46 Avataron : Jenna Coleman I. : II. : III. : Elõtörténet : Előtörténet Foglalkozás : Tűzoltó Kor : 36 Pillanatkép : Idézet : I'm not broken just a bit cracked. Life has given me a lot of shit and that's been hard to handle. Tartózkodási hely : seattle-i lakos Keresem : best friend
Rogers egyik kényszeredettre sikerült poénján – tőle nem meglepő, általában ilyenekkel áll elő, de pont ezért bírjuk – röhög a srácok fele, amikor a nevemet hallom valahonnan mögülük. Ismerős a hang, de még nem tudom beazonosítani vagy legalábbis nem addig a két másodpercig, amíg a hozzátartozó hús-vér személyt nem szúrom ki Holton mögött. - Young?! – így már beugrik hol találkoztunk korábban. Széles mosoly terül szét az arcomon, örömmel látom, hogy minden vizsgát sikeresen teljesített, máskülönben ugye nem lehetne itt. - Részemről az öröm. Hogy tetszik itt? A fiúk nem túl kemények magával, ugye?! – az említettek mindegyszálig bőszen állítják egyszerre, hogy nem. - A kávé tökéletes és igen, köszönöm, mindenképpen. – bólintok, amihez még néhányan csatlakoznak, a többiek pedig széjjelebb szélednek. Lesz még időnk dumálni később is. - Hogy tetszik a tűzoltó élet? ..na meg persze az újonlét? Olyan, amilyenre számított, amilyennek elképzelte? – visszadereng, hogy az enyém milyen volt. Nem könnyű, sok szempontból, de igazából azt hiszem szerencsém volt annak idején, mert szerettem azt az időszakot is. A kávéfőzőhöz magam is elsétálok, a felajánlott koffeinlének örülök, de a teljes kiszolgálást nem várom el érthetően. Eszembe sem jutna. - Mikor is került erre az állomásra? – nem követtem nyomon az akadémia után a jelöltek mikor végeztek pontosan vagy hová osztották be őket a központban, hogy az elmélet és gyakorlati képzés után élőben is bevethessék és képezhessék magukat.
Karakterkép : Reagok száma : 13 Avataron : Taron Egerton I. : II. : III. : Elõtörténet : Előtörténet Foglalkozás : Tűzoltó Kor : 30 Pillanatkép : Idézet : Every word has consequences. Every silence, too. Tartózkodási hely : seattle-i lakos
Ugyan én szólítottam meg a nőt, a hirtelen nyakamba szakadó reflektorfényre mégsem számítottam. Vagyis számíthattam volna, mindösszesen nem vagyok hozzászokva, és ha lehetséges, elkerülöm. Nyilván nem egyszerű, miközben egy egész állomásnyi, szívatásra kiéhezett pasas közé kerül az ember újoncként, de a személytelen viccekből fakadó figyelmet könnyebb kezelni, mint az őszinte érdeklődést. Kedélyes vigyorral próbálom leplezni a zavart, amit nem olyan nehéz a képemre varázsolni, tekintve, a srácok egyhangú feleletét a valóság dacára humorosnak találom. Nem, nincsen okom a panaszra, úgy kezelnek, mint bárki mást, és ennél többre jelenleg nincsen szükségem. - Egy rossz szavam sem lehet - emelem meg a vállaimat szerényen, mielőtt előállnék a kávé ötletével, és átsétálnék a pihenőbe a gondolataim összerendezésének érdekében. Na igen, nem sejtettem, hogy követni fog. - Őszintén? Amíg nem jelentkeztem a képzésre, elképzelésem sem volt a tűzoltó létről, azon kívül, hogy kemény meló. Ebben nem okozott csalódást - viccelődöm el, miközben betöltöm az őrölt kávét a gépbe. - Jó itt lenni, cseppet se bántam meg. Még szoknom kell, van mit tanulnom is, de szerintem menni fog - bólintok egyet a végén, ezúttal már a vizes tartályt töltve meg vízzel. Az érzelmekre nem térek ki, attól biztonságosabb elhatárolódni. - És Ön hogy van? Szerintem még nem gratuláltam a kisfiához - mosolyodok el szelíden, beindítva végre a kávéfőzőt. - Hogy hívják? - kíváncsiskodok, nem mintha nem tudnám már betéve. Néha eltűnődök, hogy az állomáson tényleg tűzoltók dolgoznak, vagy férfiruhába bújt pletykás öregasszonyok? De ha már pletyka… - Úgy hallottam nemsokára visszatérne a terepre - kijelentés ugyan, mégis ott lebeg felette egy láthatatlan kérdőjel. Nem tartom kizártnak, hogy odébb tesznek a kocsiról, ha valóban visszajön dolgozni, szóval nem árt felkészülni. Nem mintha sajnálnám tőle, ő már megdolgozott a helyéért, így tényleg csak a várható eseményekre szeretnék némi rálátást kapni. - Két és fél hónapja. Nem vagyok itt régóta - felelek az újonnan felmerülő kérdésére, pótcselekvésként megigazítva a bögrét, amibe egyelőre vékony csíkban csordogál a lefőtt koffeinadag.
Kezdőlap
Egy újonc számára nincsen unalmasabb dolog, mint ücsörögni az állomáson, és várni a riasztást. A lelkiismeret furdalásom vezetett odáig, hogy jelentkezzek tűzoltónak, majd elvégezzem a kiképzést, de ha belekóstol egyszer az ember a szakmába? Nem a seggét akarja utána mereszteni, hanem életeket menteni és a tűzbe rohanni. Japp, már megtanultam, hogy a többiek előtt ezzel kapcsolatban ne reklamáljak sokat, főleg nem reggeli, ebéd vagy vacsoraidőben. Aztán meg amúgy sem vagyok mostanában egy barátkozós, közvetlen fajta, szóval a szokásos időtöltésemnek élek; rejtvények végtelen mennyiségben.