Volunteer Park

Hivatalos öltözetemet annyival tettem hétköznapiasabbá, hogy az ingem ujját feltűrtem könyökömig, és csak cipeltem a táskámban a fekete szövetkabátomat, amit ha fázni fogok, akkor veszem fel, mert meglepett a hőmérséklet kellemessége, de azért ez itt Seattle, ezért esernyő mindig van nálam, ha olyan helyre megyek, ahol nem biztos, hogy időben befuthatok tető alá. Végre elintéztem mindent, amit kellett, ami belefért az elmúlt tizenegy órába legalábbis. Most sem lesz egy igazán kellemes találkozóm, bár tény és való, próbálom nem az első percekben elsütni azt, miért is akartam ilyen sürgősen ezt a találkozót... Lee talán megérti, hogy nekem mindenki fontos, épp ezért nem hagynak nyugodni a felmerülő problémák, dolgok, események.
Egy olyan helyre vágytam, ahol kint lehetünk a friss levegőn, és nem fognak megbámulni engem, mert tudom, hogy sokan felismerik arcomat, láttak már újságokban meg tévében. Utálom a médiát, de mint mindig azzal jövök, hogy sok esetben számíthatunk rájuk is. A Volunteer Park sokak kedvenc helye, én is jártam itt elég alkalommal, de nemcsak időtöltés miatt, hanem már bűnügyi helyszínként is megmaradt az emlékezetemben... A gondolataim forognak jobbra-balra, a táskámban ott fekszik az akta is, amit nem szeretnék elővenni, meg igazából nem is nagyon beszélhetnék ilyenről senkivel, de azt hiszem, hogy mindezt mégsem tudom magamban tartani, hiszen Lee is ott volt. Ez azért is fontos, mert a tűzoltók sok mindent látnak egy tűzeset körülményeit vizsgálva, a legapróbb és legjelentéktelenebb dolgokat beleszámítva.
A magassarkú cipőmet kezdem megszokni, néha ugyan kényelmetlen, de hát új cipő már csak ilyen. A park bejárata előtt megálltam, de ott volt egy kisebb kocsi, ahol árulnak perecet meg mindenféle ínyencséget. Én vettem egy hatalmas sajtos perecet, azután pedig épp megláttam a távolból egy ismerősnek tűnő alakot. Lee az, téveszthetetlen a járása, legalábbis én felismerem őt. Integetek felé, és pár lépést teszek ő felé.
- Szia... de jó téged látni, Lee. Hogy vagy? - nem akartam kifejezni, hogy a mai napom egy sűrű, fárasztó nap volt és végre egy kis kikapcsolódás ér engem is... - Kérsz belőle? - kínálgattam a még majdnem meleg perecet, érezni lehet a frissen sütött illatát is még.