HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Kantin (kórház)

avatar
Admin

Karakterkép :
Reagok száma : 699
Avataron : Coleman, J. / Wood, C.
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Államtörténet
Foglalkozás : Adminisztrátor
Kor : 168
Pillanatkép :
Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots
Keresem :
• Seattle lakosait
• Tacoma lakosait


Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Kantin (kórház)
Szer. Aug. 29, 2018 10:27 am
***
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 12
Avataron : Justin Chambers
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Gyermeksebész
Kor : 38
Pillanatkép :
Idézet : Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt! - most ez vagy nem igaz, vagy a sorrend rossz.
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Kantin (kórház)
Hétf. Okt. 22, 2018 6:09 pm
(Nariman és Ira)


Az óra éjfélt ütött. A kórház egészen csöndes volt. Legalábbis amerre én jártam, ott viszonylagos nyugi volt. Na, ezért is jó az aprónép, korán elalszanak, és ha mázlija van az embernek, úgy is maradnak reggelig.
Miután beértem, először is bedobtam egy kávét, anyósét otthon nem mertem volna bevállalni, hátha tett bele egy kis ciánt is... és igen, rövid távon egész hatásosan felébredtem otthon, de menjünk biztosra, szóval a szokásos esti mérgem azért én is magamba töltöttem, csak utána indultam a rendes esti körútra, ellenőrizni, biztos, ami biztos, hogy remélhetőleg egy betegemet sem nyírták ki a nappalosok. De szerencséjükre nem tették, mindenki, akit hajnalban hátrahagytam, élt még akkor is, amikor az éj leszállt.
Az eredeti törpenépség lecsekkolása után elkanyarodtam az éjszakás nővérhez, mivel elkerültem az előző műszakosomat, így tőle akartam megtudni, van-e valami érdekesség, újdonság, bármi, amivel nekem kell éjszakára a fejemet fájdítani.
A fejemet végülis nem fájdították, de volt egy kölyök, akit nekem kellett meggyőznöm, hogy az anyja nélkül is tud aludni. Nem volt könnyű meccs, vérbeli alkudozó a srác, de azért végül sikerült győzelemre vinnem az üzletet, ő alszik, ha én a műszakom végén viszek neki egy csokit. Belementem, de azt nem mondtam meg a kölyöknek előre, mikor is végzek pontosan, ahogy azt sem, hogy a csokit az anyja fogja megkapni, és majd ő eldönti, mikor adja oda neki. Ezeket csak azután fűztem hozzá, miután beleegyezett és elfogadta feltételeimet. Az arca elárulta, hogy a pokolba kíván, de elismerte vereségét, mázli, a 12 évesek nem nagyon szokták...
Ezután eltévedtem az apróságokhoz, ott tökéletes béke honolt, egy nyűgösködő sem volt porondon, és egyiket se kellett nekem meggyőzni, hogy aludjon. Elhaladtomban biccentettem az egyik nővérnek, aki elment mellettem a folyosón, ő visszabiccentett, és ment a dolgára. Én meg lelifteztem a kajáldába, ahol néhány hozzám hasonló éjszakai madárka lézengett csak. Vettem egy zacskó chipset, ledobtam magam az egyik székre, feldobtam a lábam az asztalra, előhúztam a telefonom a zsebemből, a csipogóm a chipses zacskó mellé raktam, és úgy voltam vele, nekem jó lesz itt, míg nem kell senkit felvakarni a padlóról, vagy valami ilyesmi.
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 6
Avataron : Nariman Malanov
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Felnőtt intenzív szakápoló
Kor : 27
Idézet : “Be who you are and say what you feel, because those who mind don’t matter and those who matter don’t mind.”
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Kantin (kórház)
Vas. Nov. 04, 2018 9:28 pm
Éjszakás műszak. Azt mondanád, húde király, mert mindenki alszik. Hogyne. Majd mondd meg a biológiai órájának, a veséjének, a gyomrának, a kórjának és a haldoklásának, hogy lécci figyi, most nyugi van, éjjel van.
Telihold van, vagy mi az isten, de a kávémat sem tudom meginni. Koffeinmentes. Még mókuspörgés lesz belőle, a drog után minden beállít, ami egy kicsit errefelé hat. A zöld tea is. Márpedig nem szeretném, ha valami hülyeséget tennék, így inkább ezt nem a munkahelyekre tartogatom.
Akivel csak szembejöttem, mosolyogva köszöntem, vagy rámosolyogtam. Az az emlék, az életem végéig el fog kísérni, és ezért is vagyok itt, velük. Hogy visszaadjam nekik és továbbadjam másoknak.
Ahhh, van tíz perc pihenőm, véééégreee!
Csak a lábam visz a szendvicsautomatához, kis híján a kóla gombot nyomom meg. Tonhalas szendvics! A kedvencem, mások a pokolba kívánnak vele. Megnyomom a kártyám odabiggyesztése után és ... semmi. Még egy kártyanyomás, aztán gomb. Semmi. Még egyszer eljátszom. Semmi
- Édes cuki kis tündérmanókám... vedd már le a habpopód a szendvicsemről, mert veled együtt eszem meg, okéééé??? – Sóhajtva könyörgöm a szendvicsre nézve, miközben a homlokom nekidöntöm a plexinek. Aztán megnyomom a gombot. Semmi.
- Legyél vele boldog – megnyomom a sajtos szendvics gombját, mire a gép működésbe kezd. Azt bezzeg tudsz adni, majom!
- Ezért holnap duplát fogok kérni – tartom felé az ujjam, majd lehajolok a szendvicsért.
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 12
Avataron : Justin Chambers
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Gyermeksebész
Kor : 38
Pillanatkép :
Idézet : Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt! - most ez vagy nem igaz, vagy a sorrend rossz.
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Kantin (kórház)
Hétf. Nov. 05, 2018 4:05 pm
Némán rágcsálom a kis chipsemet, miközben a telefonon pötyögök listába szedem, milyen előkészületekkel is jár, ha karácsonyra elhúzunk a családdal nyaralni. Nem mintha el kéne sietni a tervezést, meg a nagy ítéleteket úgyis Rubyra hagyom, de nem árt, ha a magam részét már most elkezdem, legalább kész terveim lesznek, mit, mikor, hogy, hova... Az sose baj, ha nem kell ész nélkül, az adott pillanatban kitalálni mi legyen. Végülis pihenni szándékozunk, nem maratont futni.
Miközben így elvoltam csendben, első körben fel sem emeltem a fejem a tőlem nem mesze hallatszódó lépésekre. Még az automatánál történő matatás is hidegen hagyott. Nem érdekelt, hogy ki eszik és mit.
De... amikor a gép előtt ácsorgó alak hangjára lettem figyelmes, vagyis... pontosabban, a szavak jelentése keltette fel a figyelmem, akkor már muszáj voltam hátradönteni fejem, és arra sandítani (mert megfordulni azt lusta voltam).
Hátulról (és fejjel lefelé) csak annyit láttam, hogy egy szőke srác küzd a géppel, habár nem is volt lényeg ki az, magán a "beszélgetésen", is remekül derültem, miközben visszairányítottam tekintetem a telefonomra, és halk, prüszkölő nevetéssel emésztgettem a hallottakat.
Hallgattam, amint az illető megszerzett aztán mégis egy szendvicset, de nem tudtam megállni végül, hogy ne beszéljek bele ebbe az ominózus csevegésbe, aminek véletlen fültanúja lettem ezen a csendes, nyugodt estén.
- Tudod, ha az ember élettelen tárgyakkal száll vitába, az gyakorta valami súlyos agyi baj előjele lehet... Csak mondom. Ha már a válaszuk is hallod, én a helyedben segítséget kérnék - közben persze nem vettem le a szemem a telefonról, melyen egy, utoljára kölyökként bejárt mexikói túraösvényt méregettem éppen.
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 6
Avataron : Nariman Malanov
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Felnőtt intenzív szakápoló
Kor : 27
Idézet : “Be who you are and say what you feel, because those who mind don’t matter and those who matter don’t mind.”
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Kantin (kórház)
Hétf. Nov. 26, 2018 2:28 pm
A sajtos feleannyira isteni, mint a tonhalas. Gyomortölteléknek éppen megfelel. Legalább az legyen meg.
Az első falatomba harapok, elégedetten, állva több fér belém allásponttal, aztan majd a menteshez jöhet az ülés.
Felnézek a falatból, éppen a megszólaló felé. Csakhogy a szendvicset figyelem. Megállok a falatozásban, magam elé emelem a szendót, pont kettőnk közé.
- Te figyelj már, mióta tudsz beszélni? - nézek a szendvicsre. Aztán kis várakozás után leengedem.
- Feltűnően doki hangod van. Ennyire értelmes szendók csak valami brutál Z kategóriás filmekben vannak.
Ekkor morran egyet az automata, ledobva a tonhalas szendvicset is.
- Előbb nem tudtad volna!?
Kihalászom a szendvicsem, se elégedetten bontom ki.
- Kér? - tartom a doki felé.
- Ne féljen, ez biztos nem beszél.
Leülök a legközelebbi székre.
- Szerintem mindenkinek van huzat a fejével - nekem van, kellett is és kell is pedáloznom, hogy megkapjam a melót. Attól még néha befúj a szél.
- Csak vannak, akik egészen jól tudják titkolni.
Mint ahogy nem tartok, s nem is istenítem a dokikat. Tisztelem őket.
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 12
Avataron : Justin Chambers
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Gyermeksebész
Kor : 38
Pillanatkép :
Idézet : Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt! - most ez vagy nem igaz, vagy a sorrend rossz.
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Kantin (kórház)
Szomb. Dec. 01, 2018 9:26 pm
A tervezőmunka egy adott szakaszában azon elmélkedtem, vajon a túra melyet fejben szerkesztgetek, megfelelőnek nevezhető-e Juan... de főleg a lányok részére. Mert akár hihető, akár nem, ebből a csapatból még Juan a legkisebb probléma. Ha ő feladja, egyszerűen a nyakamba veszem, és mehetünk tovább. Viszont ha a lányok adják fel, velük ez már nem olyan egyszerűen orvosolható. Szerelem és család ide vagy oda, őket nem vehetem a nyakamba, hogy vigyem bármelyiküket is. Mondjuk, éppenséggel meg lehet állni menet közben, pihenőket tartani, ha kifulladnak. És vannak olyan szakaszok, amik nem is annyira "kilátástalanok", szóval látványnak sem utolsók, és milyen a női logika? Ott bizonyára szívesen meg is állnak majd fotózni, meg gyönyörködni. És amíg bámészkodnak, pihenhetnek is. Úgy mindjárt egyszerűbb a menet is. Ugye, arrafelé nem csak azzal kell számolni, hogy egy terep mennyire nehéz úgy egyáltalán, de a hőmérséklet és a megszokottól eltérő páratartalom sem mindegy.
Miközben elmélkedésemmel egybekötve füleltem, és mulattam esti műsorszolgáltatómon, felkaptam fejem, amikor az illető megszólalásomra felelt. Vagyis... úgy tett, mintha nem én, hanem a kezében tartott szendvics szólt volna hozzá. Szemeimet forgattam, és orrom alatt egy vigyorral csóváltam a fejemet.
De mielőtt beszólhattam volna még egyet, a gép a srác háta mögött ismét életre kelt, önműködő léte képében kiadva a korábban megkívánt szendvicset. Ezen már egy kis nevetős horkantással tudtam csak túllépni, viszonylag csendben.
- Nem, kösz, engem elláttak otthon minden földi jóval - feleltem, mikor megkínált a nyert szendvicsből, jelezve, hogy egyfelől, éhes sem igen vagyok, másfelől, ha mégis úgy esik, van jó kis hazai kosztom. Az mérföldekkel jobb, mint egy automatás szendvics.
Néztem, amint helyet foglal a szomszédos asztalnál.
- Hát, az enyémmel minden oké, de a tiédhez sok sikert - biccentettem feléje, ami persze távolról sem igaz, de pont vele beszéljem ezt meg? Nem most jöttem le a falvédőről. Különben is, dunsztom nincs ki ez, mi ez, és miféle figura. Azt már ne is tegyük hozzá, hogy efféle "zakkanásokról" egy ilyen helyen meggondolatlanul beszélni, abszolúte állatság lenne, hiszen azzal az erővel kiállhatnék a tetőre is, és nekiállhatnék szórólapon hirdetni a kettyóimat, amit biztosan nem fogok, nem ettem meszet.
- Kérsz? - Azért a jólneveltség határát súrolva odadugtam az orra alá én is a chipses zacskómat, ha már ő megkínált, de remélem nem egy betegben járt előtte a keze. Az előbbi automatás-szendvicses biznisz után én már sokat kinéznék a gyerekből.
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom
 



 

Tárgy: Re: Kantin (kórház)
Vissza az elejére Go down
Kantin (kórház)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Emerald City :: Seattle & Tacoma, WA :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Virginia Mason Kórház
-
Ugrás: