HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Folyosó (Kórház)

avatar
Admin

Karakterkép :
Reagok száma : 699
Avataron : Coleman, J. / Wood, C.
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Államtörténet
Foglalkozás : Adminisztrátor
Kor : 168
Pillanatkép :
Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots
Keresem :
• Seattle lakosait
• Tacoma lakosait


Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Folyosó (Kórház)
Szer. Aug. 29, 2018 10:26 am
***
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 5
Avataron : Charly Jordan
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : gyógytornász
Kor : 26
Pillanatkép :
Idézet : The most important things is to enjoy your life - to be happy. It's all that matters.

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Folyosó (Kórház)
Vas. Nov. 18, 2018 12:27 pm

Rome & Skyler

Hamarabb kellett volna kelnem, ki kellett volna hagyni a reggeli futást. Csak ezekre a dolgokra próbáltam koncentrálni, amikor leparkoltam a kórház előtt. Szerencsére akadt segítségem is, hogy hova állhatok, mert nem akartam a beteg – látogatok elől se elvenni a helyet, se senki elől elvenni a parkolót, mert már megszokott rend van, hogy az itt dolgozok netán hova is állnak. Idegesen markoltam még két perc után is a kormányt, mire megéreztem Samy-t, ahogyan a vállamra hajtja a fejét. Mosolyogva fordultam felé, majd nyomtam egy puszit a kobakjára.
- Igazad van, nincs miért izgulni. Minden rendben lesz. Ideje mennünk. – már nyitottam is az ajtót, majd az övét is, hogy ki tudjon szállni. Sietve fogtam meg a pórázát, de igazából arra se lett volna szükség, mert nagyon is okos kutya volt. Sőt, esélyesen még egy-két embernél is illedelmesebb és jól tanult. De azt is tudtam, hogy ő kicsit izgatott, hiszen olyan mintha mindig tudná, hogy új emberekkel találkozhat. Elsődlegesen gyerekekkel foglalkoztunk, de segítettünk már időseknek, ahogyan a középkorúaknak is. Ahol szükség volt ránk, mi ott voltunk és megtettünk mindent, amit csak tőlünk telt.
Mosolyogva viszonoztam a köszönéseket, amikor pedig egy-egy gyerek állta az útunkat, mert annyira megörült a Samy-nek, akkor nyugodt szívvel álltam meg és engedtem meg, hogy kicsit megszeretgessék. Persze csak akkor, ha a szülőknek nem volt kifogása ellene. Így emiatt is kicsit lassabban haladtunk.
- Samy, azt hiszem eltévedtünk. Neked nem rémlik, hogy merre is kell menni? – pillantottam rá reménykedően, miközben próbáltam megfejteni, hogy a következő elágazásnál merre is kell mennünk. Ennek volt köszönhető az is, hogy sietve kellett arrébb ugranom egy-két rohanó ápoló és orvos elől az utolsó pillanatban, mielőtt még átesnének rajtuk. A figyelmetlenségemből következett az is, hogy nem tűnt fel, hogy valami kifolyt a padlóra, én pedig simán beleléptem, mire megcsúsztam. Automatikusan próbáltam kapaszkodó után kutatni a kezeimmel, ami nem is lett volna gond, ha nem a póráz lett volna az egyik kezemben, a másikban meg a kávé, amit így könnyedén dobtam el. Elsőre fel se tűnt, hogy telibe talált valakit, csak az után, miután elkaptam az illető köpenyét és karját, hogy ne nyomjak egy spárgát a folyosó közepén.
- Köszönöm. – elsőre csak ennyit bírtam motyogni, miután elkapott. A karja körülöttem volt, lopva pillantottam fel, vagyis annak indult volna, ha egy pillanatra nem ejt rabul az engem fürkésző kékes szempár.  Sietve fordítottam el a pillantásomat, mert úgy éreztem a kelleténél is jobban bámulom. Samyt kerestem, aki addigra már a fal mellett keresett menedéket, hogy ne legyen senkinek se útban, de a reakciója egyértelmű volt, hogy ez nagyon gázos betoppanó volt. S csak ekkor tűnt fel az is, hogy a kávé nem a földön landolt, hanem az illető ruháján. – Nagyon sajnálom, nem akartam leönteni. – közben pedig a kezemet is elvettem róla, hogy zsebkendőt keresve megpróbáljam kicsit eltűntetni róla a kávémat. Aztán egy-két mozdulat után sietve húztam vissza a kezemet, amikor éreztem, hogy mindenki minket néz. Nagyot nyeltem. – Ha gondolja, akkor szívesen kimosom és holnap visszahozom. Nem szoktam ilyen ügyetlen lenni. Nem figyeltem, mert próbáltam kitalálni, hogy merre is kéne mennem. – és hirtelen le se esett, hogy ez még rosszabb, mint az egész, mert így akár hangozhat úgy is, hogy direkt öntöttem le csak azért, hogy lehámozzam róla a ruhát. De erről szó se volt! – Én… én … nem akarom feltartani Dr. Curtis. – sütöttem le a pillantásomat, majd jeleztem Samy-nek is, hogy jöjjön. Inkább induljunk tovább, mintsem tovább égessem magam. Ebben csak két dolog hibádzott. Egy, hogy a földön lévő pocsolya nagyobb lett, a másik hiba meg az volt, hogy lehajoltam legalább a poharat összeszedni, de annak meg az lett a vége majdnem, hogy fenékre ültem, mert a cipőm újra megcsúszott.
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 4
Avataron : David Gandy
I. : My Love
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : sebész
Kor : 38
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Folyosó (Kórház)
Szer. Nov. 21, 2018 11:17 pm

Ez is csak egy átlagos nap lesz, tudom jól és ez felettébb bosszant. Bemegyek majd a szokásos fél órával korábban, mint ahogy a műszakom kezdődne. Amint beteszem a lábam a kórházba a betegeim észre vesznek és elkezdenek nyomulni, hátha hamarabb fogok velük foglalkozni, de pechjük van, mert ma nem én vagyok az ügyeletes, ma csak műtéteim vannak, vagyis a többi beteget messziről elkerülhetem. Legalábbis ez a cél, aztán ki tudja, hogy mi lesz.
Három műtét van mára betervezve, kettő hosszabb és egy rövidebb rutin műtét, és remélem, hogy minden rendben is fog menni. Nem csak remélem, pontosan tudom, hogy ez így lesz, csak az előbbi úgy hangzik, mintha nem lennék teljesen elszállva magamtól és a teljesítményemtől.
Három műtét, ami azt jelenti, hogy szinte egész nap el leszek zárva a külvilágtól és nem fogom tudni, hogy mi történik vele. Igaz, otthonról majd csekkolhatom, de az nem ugyan olyan, mert mi van ha valami bajba keveredett. Igaz azt biztosan nem tudnám meg az internetről egyhamar.
Bemegyek a kórházba és a szokásostól eltérő módon nem a hátsó bejáratot használom, hanem azt amit a betegek is szoktak. Elmegyek a recepció mellett, ahonnan a nővérek hangosan köszönnek nekem, erre jó néhány ott lézengő ember felkapja a fejét, majd elkezdenek lassan felém lépkedni, egészen biztos egy gyors diagnózis reményében, de én gyors és határozott léptekkel megyek tovább, miután viszonoztam a kollégák üdvözlését. Nem bírom az olyanokat, akik nem bírják kivárni azt, hogy bejussanak egy orvos rendelésére, hanem a folyosón akarják, hogy kézrátétellel gyógyítsuk meg őket komolyabb vizsgálatok nélkül. Nem tudom, mit gondolnak, de talán varázslónak hisznek minket, pedig nem vagyunk azok. Ha tényleg rendelkeznénk valamilyen szupererővel akkor én a gondolatolvasást szeretném kérni, azért, hogy beleláthassak Skyler gyönyörű kis kobakjába.
A szobám felé menet leszólít az egyik esti ügyeletes orvos.
- Jó reggelt. Mr. Graham műtétjét el kell halasztani, mert az éjjel belázasodott. Ő ragaszkodik hozzá, hogy így is meg lehet műteni, szóval jó lenne ha te is beszélnél vele hátha rád hallgat. - Felsóhajtok és megköszönöm a tájékoztatást, majd irányt váltok és elindulok az említett beteg szobája felé, hogy megnézzem mégis mi a helyzet vele. Befordulok az egyik sarkon majd megtorpanok, próbálom feldolgozni a látványt de nem megy, nem hiszek annak az információnak amit a szemeim az agyam felé közvetítenek. Itt van, az én osztályomon, ráadásul úgy tűnik egyedül, de ez még nem jelenthet semmit sem, még elképzelhető az is, hogy valakit meglátogat, ha pedig így van nagyon mérges leszek és legfőképpen csalódott maiért nem tudtam erről korábban.
Szemmel láthatóan nagyon keres valamit ezért mindenfelé néz csak a lába elé nem, én pedig továbbra is csak őt nézem, majd lassan elindulok felé, hiszen olyan rég elhatároztam már, hogy végre beszélek vele és erre itt a tökéletes alkalom.
A lassított felvétel felgyorsul egy pillanat alatt, és csak azt látom, hogy megcsúszik, majd belém kapaszkodik miközben a kávéját is rám borítja. Elkapom, hogy ne essen el, majd gyorsan el is engedem, mielőtt az érintésemet túlságosan is illetlennek gondolná, de a tekintetem nem tudom róla levenni, ő pedig egy pillanat alatt elkapja rólam a szemeit, mintha félne tőlem, pedig nem csináltam semmi rosszat. Legalábbis olyat, amiről tud.
- Semmi gond, nem tehet róla, hogy megcsúszott, ennek a tócsának nem szabadna itt lennie. - Bárki más önt le a kávéjával minden bizonnyal már leüvöltöttem volna a fejét, hogy hogy lehet valaki ilyen béna, de hozzá kedvesen szólok, mintha tényleg az lennék. Nagyon tetszik ahogy zavarba jön, és az még inkább, hogy törölgetni kezdi a mellkasomat, olyan mintha simogatni akarna, persze tudom, hogy erről szó sincs.
Felajánlanám neki azt, hogy segítek megtalálni a szobát amit keres, de ekkor újra megbotlik és ha nem kapom el akkor elesik. A hóna alatt átnyúlva még sikerül őt elkapnom és megtartanom, miközben egy kicsit magamhoz szorítom, hogy meg tudjam tartani őt.
- Ne a ruhájával törölje fel a tócsát ha lehet, majd hívok valakit, aki gondoskodik erről. - szólalok meg, majd elengedem és csak most veszem észre, hogy az ölelésemnek hála már az ő ruhája is átázott valamennyire.
- Ms. Cortez, a legjobb lesz ha most velem jön és hozza a kutyáját is, van pár dolog amiről el kell beszélgetnem Önnel, és a ruha kérdést is meg tudjuk majd oldani. A szobám a folyosó végén van. Utána segítek megkeresni azt, ahova mennie kell. - lehet, hogy ez most egy kicsit vészjóslóan hangzott, de nem bánom, ha ezzel elérem azt, hogy velem jöjjön. Előre megyek kissé, de nem túlságosan messze, hogy ha újra esni támadna kedve, akkor el tudjam kapni.
- Mondja csak kit keresett az osztályomon? -teszem fel neki a kérdést, ami foglalkoztat. Ha azt mondja, hogy a pasiját akkor én fogok egy seggest dobni itt a folyosó közepén.
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 5
Avataron : Charly Jordan
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : gyógytornász
Kor : 26
Pillanatkép :
Idézet : The most important things is to enjoy your life - to be happy. It's all that matters.

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Folyosó (Kórház)
Csüt. Nov. 22, 2018 5:26 pm
Kezdett egyre inkább olyan érzésem lenni, hogy a kórházakat direkt építik labirintusra emlékeztetőre. Lehet minden ki van táblázva, de szerintem aki nem itt tölti mindennapját, az nem talál el elsőre oda, ahova igyekszik. Az se segített, hogy életemben egyszer már jártam arra kísérővel, mert akkor se az utat figyeltem, sokkal inkább arra koncentráltam, hogy mit is mond. Most meg még hozzájött az idegesség, vagyis a lámpaláz, ami könnyedén el tudott uralkodni rajtam, mint másokon is, amikor első napjuk van az új munkahelyükön, vagy csak az iskolában. Sokan küzdenek ezzel, nekem se igazán sikerült eddig megszabadulnom tőle. Már-már éppen azon gondolkoztam, hogy ciki vagy nem, de megkérdezek valakit, hogy merre is kellene mennem, de az élet most is közbeszólt. Ahelyett, hogy illedelmesen tudakozódhattam volna inkább valaki karjaiba sodort egy láthatatlan szellő, amit egy pocsolya segédkezett. Mondanám, hogy összeesküvés áldozata lettem, de felesleges lenne. Tudom, hogy olykor mennyire is ügyetlen tudok lenni. Még egy dolog, amit soha nem tudtam levetkőzni, miközben az évek egyre inkább repültek felettem, mint a vándormadarak az égen.
- Ha Ön mondja… - ennél bénább feleletem nem is lehetett volna, de eléggé megszeppentem, amikor emberihangon szólt hozzám és nem próbálta meg leüvölteni a fejemet se, mint a többség tenné. Meg amennyire zavarba jöttem az ügyetlenségem miatt, pontosan annyira nehezen találtam a szavakat is, mintha egy láthatatlan macsek még a nyelvemet is elvitte volna magával pár perc erejéig.
Ahhh, nem kellett volna törölgetnem őt, ahogyan azt se mondanom… Jelenleg a kutyám viselkedése meg csak arra volt jó, hogy még biztosabbra vehessem azt, hogy most nevetségtárgyává válnék, ha olyan helyen lennénk. Amiatt meg egészen naiv voltam, amiért azt hittem legalább méltósággal somfordálhatok el, mintha meg se történt volna az a sok kínos dolog az elmúlt percekben. Hatalmasat tévedtem.
Már vártam a kemény padló érintését, ehelyett viszont erős kezek fonódtak körém, mint a mentőöv a fuldokoló köré. Automatikusan kapaszkodtam én is belé, miközben egészen közel tartott magához. Illata könnyedén szökött az orromba, aminek köszönhetően ösztönösen hajoltam pár rövidke pillanat erejéig közelebb hozzá. Túlzottan is kellemes volt, majd sietve köszörültem meg a torkomat, amikor ő is elengedett, mert biztosra vette, hogy nem fogok megint csetleni-botlani és megleltem az egyensúlyomat. Szavainak köszönhetően viszont mosolyra görbült a szám.
- Megpróbálom észben tartani, de szemmel láthatóan sikerült máshonnan kicsit felitatnom az okozott kárt. – feleltem egy fokkal bátrabban, majd lepillantottam a ruhámra. Nem mondom, hogy jól állt neki a kávéfolt, de nem is a világ vége volt. A kabátom majd eltakarja, itt meg bent? Ennél rosszabb elsőbenyomást biztosan nem tehetek, mint erre az orvosra tettem.
Próbáltam elszakítani a pillantásomat tőle, mint korábban tettem, de nem ment. Hogy a francba születhet valaki ennyire kék szempárral? Biztosan mindenki figyelmét könnyedén megnyeri, de egyszerűen ez akkor is hihetetlen volt. Majdnem mint a zafír, legalábbis ahhoz tudtam volna leginkább hasonlítani azt a feneketlen kékséget, amivel fürkészett és aminek köszönhetően kicsit fáziskéséssel esett le, hogy mit is mondott. Megtorpantam és furán néztem rá, hiszen nem viseltem névtáblát.
- Honnan tudja a nevem? Mármint gondolom felkészítették Önöket, hogy jön az újonc… - húztam el kicsit a számat, mert valahol azért kedvesnek találom ezt, de esélyesen inkább csak azért figyelmeztetnének mindenkit, hogy ne csodálkozzanak azon, ha egy új ember mászkál közöttünk és netán még furán is viselkedik. – Ruha kérdést? – kicsit futva tettem meg azt a pár lépést, amivel lehagyott, a kutyám pedig mellettem sétálva követett minket. – Nem szükséges, majd megszárad. Beszélni? Tényleg sajnálom, ugye nem akar szólni a feletteseimnek? – nagyot nyeltem és kisebb ijedtség is kicsendült a hangomból. A végén még kiderül, hogy lehet csak mások előtt nem akart jelenetet rendezni, de aztán lekap majd mind a 10 körmömről… Nem lepődnék meg, hiszen megannyit hallottam arról, hogy a legtöbb orvos mennyire magasan hordja az orrát és mennyire azt hiszik, hogy ők különbek másoknál.
- Az osztályán? Ön osztályvezető? – remegett meg újfent a hangom, mert ha igen, akkor lehet tényleg hatalmas pácban vagyok és azért néztek olyan furán a nővérek és ápolók. – A rehabilitációs osztályt keresem. Terápiát jöttem tartani egy kislánynak, megsérült egy balesetben. Esther, ezt a nevet mondták nekem. Az Ön betege? – feleltem illedelmesen, hiszen megtanítottak arra, ha kérdeznek, akkor illik felelni is. Meg reménykedtem, ha válaszokat kap, akkor kevésbé fog lecsapni a villám. Amikor elértük az irodához, akkor Samy felnézett rám, én meg vissza rá tanácstalanul, de beléptem a helységbe. Automatikusan pásztáztam körbe.
- Tényleg sajnálom! Nem akarok zavarni se, megértem, hogy ez egy kórház és nem szokás itt így viselkedni. Ígérem, hogy nem fogok gondot okozni. Sőt, ha szeretné, akkor legközelebbre inkább másik gyógytornászt küldenek a feletteseim, én magam kérvényezem, de kérem ne szóljon nekik. – hadartam el egy szuszra úgy, mintha az életem múlna rajta. S részben kicsit úgy is volt, hiszen ha megtudják, hogy mit alakítottam, akkor lehet egy ideig megint nem küldenek el sehova se egyedül, hanem újra csak felügyelet mellett adhatok órát, vagy kispadra ültetnek és csak segédkezhetek a dolgokban. Én viszont hittem abban, hogy készen állok a feladatra, csak kell egy kis idő, mire a feszültség elmúlik és otthonosan fogok mozogni ebben az intézményben is. Egyébként is a többi napon úgyis bent vagyok a központban, ahol még sok mindent fogok tanulni. Én pedig szeretném hasznosítani a megszerzett tudást itt, hogy segédkezhessek másoknak. Hatalmas mogyoróbarna szemekkel néztem fel rá reménykedően, mintha azt remélném, hogy ezzel kicsit meg tudom lágyítani az ismeretlen szívét.  
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom
 



 

Tárgy: Re: Folyosó (Kórház)
Vissza az elejére Go down
Folyosó (Kórház)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Mosdók és fülledt folyosók környéke...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Emerald City :: Seattle & Tacoma, WA :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Virginia Mason Kórház
-
Ugrás: