Utcák

***

Három hónap telt el azóta, mióta szabadult a cirkusz fogságából, s kórházba került állkapocstöréssel, tele zúzódásokkal és sokkal a szervezetében. Akkor, azon az éjszakán a rémálmai keltek életre, tényleg nagyon találó volt a rémségek cirkusza elnevezés.
Miután az apja (vagyis csak az egyik férfi, akit annak hitt) elkezdte agyonverni, onnantól totális képszakadás volt a fejében, folyton ugyanaz a jelenet játszódott le benne ismételve, akár egy régen beakadt lemez. Ahogy az apja hideg kék szemeivel figyeli, tekintetében nem tükröződik más, csak a harag, ahogy közelít hozzá, akár egy veszett vad, aztán a keze ütésre lendül és végül a mérhetetlen fájdalom és kín. Rémálmaiban azóta is visszatér, nem tud rendesen aludni, egész nap nyűgös és fáradt de nem meri lehunyni a szemeit, mert tudja, hogy akkor újra visszatér minden és kezdődik elölről.
Ezért is menekült most éjszaka erre a szórakozóhelyre, már több mindenkitől hallott róla, itt cserél gazdát a drog, rengeteg kurva van a helyen és nem ellenőrzik senki személyijét. Teljesen kábultan és kimerülve, de határozottan érkezik meg a rossz hírű helyre, hogy aztán minden huzavona nélkül belépjen a fülledt, alkoholtól és füsttől terhes terembe. Odabenn csak a szokásos fogadja, jótékony félhomály, hogy ezzel elrejtőzhessen az egyik bokszba, miután két üveg töményet rendelt magának.
Üvegekkel a kezében huppan le az egyik rejtettebb bőrülésre, hogy aztán ne legyen rest meghúzni az elsőt, a fanyar ital marja a torkát, de nem foglalkozik vele. Egész nap nem evett semmit, azóta képtelen arra, hogy nyugton maradjon, folyton dobol a lábával, és ugyan ez a helyzet az étellel is, úgy kell leerőszakolnia a torkán, hogy életben maradjon. Annak az estének köszönhetően újra visszazuhant abba az állapotba, amiből alig öt éve szabadult és tisztának mondhatta magát. Most szarva minden felelősségre és következményre dönti magába a töméntelen mennyiségű alkoholt, még arra sem figyel, hogy semmilyen igazolvány nincs a pulóvere zsebében, ellenben a fegyvere ott van elrejtve a pulóver alatt, a mellkasára erősített tokban.
Tornacipőbe és farmerba bújtatott lábát kényelmesen kinyújtja maga előtt, miközben kissé lejjebb csúszik a boksz ülésén, lehúzza a pulóver cipzárát nem foglalkozva azzal, hogy észreveszik-e a fegyvert rajta, avagy sem. Jelenleg szarik a világra magasról.

A rendkívüli eligazítások több okból kifolyólag sem szeretem. Az első a sok esetben vele járó túlóra, mert itt nem számít a műszak kinél és mikor jár le. A második a hamariságából fakad, a kapkodás. Láttam már párszor a következményeit.. A gyűlést két nyomozó kezdeményezte. Az egyik informátoruk jelzett, hogy kapás van és a terület lezárásához, a hely biztosításához kérik a közreműködésünket, amíg letartóztatják a férfit, akinek a fényképét szétosztották közöttünk. Az arcot látva enyhe déja vu érzésem támad, de nem kezdek el azon agyalni ez miért lehet. A munkára koncentrálok, a tíz perc múlvára kihirdetett indulásra és a felszerelésem összeszedésére.
A szórakozóhely mögötti utcát jelölték ki az egységnek, amiből további kettő volt az épület két oldalán. A bejárat a kábszer osztály kezelésében van, akik a kijelölt pozíciók biztosítása utáni jelzés leadását követően indítják az akciót. Erőszak alkalmazását kerülve, minél gyorsabban és tisztábban akarják végrehajtani az elfogatást. A benti vendégekkel, a prostituáltakkal és klienseikkel nem foglalkoznak, ahogyan a kisebb mennyiséget fogyasztó drogosokkal sem. Ez nem egy rajtaütés vagy egy razzia, csak egyetlen cél van, egyetlen személy, akire koncentrálni kell. A többi számára biztosítani kell a kijáratokat, hogy problémamentesen távozzanak és ne akadályoztassák a munkánkat, amennyiben mégis, úgy a jogszerű eljárás szerint kell kezelnünk őket. A hátulsó ajtó résnyire ki volt támasztva a megérkezésünknél a megbeszéltek szerint. Van az a pénz és személyi védelem, nem csodálkozom rajta..
Ketten maradnak kint, ketten megyünk be a rádión érkező jelzésre. A zene és a hely alapzaján, lüktetésén felül nem tudom egyelőre hangok alapján kivenni feltűnést keltettek-e az frontálisan közelítők, a folyosó üressége az egyetlen árulkodó jel: a tömeg annyira be van állva és részeg valószínűleg nem tűnik fel nekik egyelőre a bulival párhuzamosan zajló művelet. Az egyetlen arra közlekedő az egyik csaposlány, aki épp egy sörös hordót vinne a pulthoz. A hirtelen megadásra felemelt kezeiből kooperációra következtetünk és szimpla mozdulattal jelzem maradjon csendben, majd a zsebemből előveszem a fényképet, mondja meg látta-e kifejezetten ezt az alakot odabent. Csak őt akarjuk, nagyobb balhét nem. Pontos információt nem tud mondani, hasonló formát látott a klub hátuljában, de nem merne megesküdni rá. Bólintással veszem tudomásul és a hátsó kijárat felé irányítom, jobb, ha távozik, amíg mi egyre beljebb jutunk. A szélen lemorzsolódott hölgyek az öltözékeik, a sminkjük igazítását hagyják abba és azonnal szerteszélednek.
A fegyvert nem vettük elő, a pánikkeltést kerüljük, de a karunkon lévő feliratot nem takarjuk el, a kevlárt sem tudjuk, ami jó pár összesúgást eredményez, ha nem azonnali félrevonulást. Látom szemből az egyik nyomozót közeledni a tőlünk bal oldali falhoz közelebb és az emberek feje felett eltekintve többet is érzékelek, hasonló irányt belőve a mozgásuknak. Arra viszont már nincsen rálátásom, hogy az elől lévő tagnak már a kezében van a szolgálati pisztolya, ahogy leadja a jelzést és recsegni kezd a rádió. Megtalált a célszemélyt. A vonásai alapján meglelte és ugyan tőle szokatlan módon egymagában ül, de a beazonosítás sikeres. A belső faltól számítva a második boxban ül, fegyvert lát nála és megszakad az adás. A gyorsabban menekülő tömegből ítélve hivatalosabb fokozatra kapcsolt.
- Daniel Amberle. – szegezi neki a nevét és egyúttal rá a fegyver csövét. - Seattle-i rendőrség, azonnal adja meg és ne tanúsítson ellenállást..

Dwayne & Harper – Hajtóvadászat indul!

Úgy volt ezzel a mai estével, hogy végre egyedül lehet a zavaros, kínos és egyben félelmetes emlékeivel és rémképeivel, tervei között szerepelt az ivászat olyan mértéke, amivel talán az ügyeleten fog kikötni gyomormosással; de különösebben nem hatja meg a dolog.
Oda sem figyelve dönti magába az erős italt, már lassan elfogyasztotta az ital felét, mikor olyan érzése támad, mintha figyelnék. Valószínűleg csak az alkohol hatása, de mikor felnéz, furcsán mozgó emberekre lesz figyelmes a félhomályban, a szórakozók mintha elkerülnék őket, hogy aztán egy szolgálati fegyver bámuljon az arcába, végül jöjjön a felszólítás.
Szemöldök ráncolva néz a tőle nem messze álló rendőrre, merthogy rendőrnek tűnik a karszalagja alapján, hogy most ez komolyan neki beszél? Még körbe is néz, hogy nincs-e mellette valaki, akit Danielnek hívnak, de mivel egyedül ül a bokszban, ez így már tárgytalan.
- Mi a faszt akarsz?! – Nem túl kedves szavak csúsznak ki ittas száján, jelenleg kezd felmenni az agyvize, hogy még akkor sem hagyják békén, mikor a sárgaföldig akarná leinni. magát. Ilyen a világon nincs, fut át a gondolat a fején, hogy aztán tettekre sarkallja ez az egész helyzet.
Nem is foglalkozik azzal, hogy a rendőr ott áll fegyverrel a kezében, inkább nagyot sóhajtva kicsusszan a boksz üléséről, elvégre ez nem nehéz, a szélén ül, hogy aztán a rendőr pisztolya elé álljon.
- Most mondd, mit akarsz, zsarukám?! – Nem túlzottan zavartatja magát, volt már ennél sokkal rosszabb helyzetben is; de az még mindig nem fordul meg a fejében, hogy fegyvert rántson, inkább érdeklődve néz a rendőrre, vajon mit is szeretne tőle? Nem Danielnek hívják, így pláne vicces is lenne a kialakult helyzet, de jelenleg nincs kedve ezen nevetni, mert eléggé pipa. Arcvonásairól és egész lényéből sugárzik a visszafojtott agresszió, ittas tekintettel pillant le a nála fél fejjel alacsonyabb nyomozóra; még mindig nem mozdulva a pisztoly útjából.

A bejelentés után a kijárat felé intem a közelemben tartózkodó civileket. A show-t, a katasztrófaturizmust máshol keressék a saját biztonságuk érdekében. Ahogy a nyomozók, úgy mi is tudjuk a feladatunkat, de a történelemben nem ez lenne az első eset a megszokástól eltérő módon alakulnak az események, mert valaki a saját feje után megy.. Előírás szerint közlöm a rádióba mi képezi a prioritásunkat: a civilik evakuálása. Alapvetően nem jelent kihívást. A helyszínen automatikusan, ijedten rezzennek szét az emberek. Többségük tőlünk féltve a bőrét, semmint az általunk keresett problémaforrástól. A kevesebb szimpátiával rendelkezők miatt fontos a fokozott odafigyelésünk. Az alkohol bátrabbá teszi őket. Idegesítőbbé. Dulakodást élvezettel kezdeményezőkké a szabadulási útvonalakon. Az egyik részegen felém tántorgót a lendületét kihasználva, a fejét fogva kellett továbblöknöm a tömeg haladási irányába, miközben a célpont körüli szekció egyre üresebbé kezdett válni.
Andrews az illető azonosításával egyidejűleg kapott rá a csontjára. Egy pillanatra sem ereszti tekintetével az általa is érzékelhetően ittasabb férfit. Tudattalan jobban le akarja rendezni, mint a közvetlenebb közelségből észrevenni azt, hogy a hasonlóság, ha nagymértékű is, de nem 100%-ban egyező. Talán valahol sejti a kivágott reakció nem a leglogikusabb, az, amire első két blikkre számítania kellene. Valahol. A fegyvert tartó keze nem remeg meg. A hangja sem az újbóli megszólalásánál.
- Daniel Amberle, le van tartóztatva. Ismétlem, hogy ellenállás tanúsítása nélkül adja meg magát és álljon meg ott ahol van. – állával bök a boxtól tett második lépés megtételénél. Biztosan tartja a kezeit, egyenesen. Megbízható céllövésről árulkodik a kiállása, ami talán más esetben számítana.. Az ellenségesnek megítélt kisugárzást érzékelve nem fogja megvárni, amíg a pisztoly csöve elé sétál az előtte lévő.
- Figyelmeztetem. Álljon meg és emelje fel a kezeit! – ha a határozott szavak sem fognak semmit érni, akkor mihelyst a fegyver elé ér Harper elébe megy a lépésének. A vállához nyomja a fegyvert, olyan erővel, hogy hátrálásra kényszerítse.
- Emelje fel a kezeit és forduljon meg! Nem mondom többet szépen. – agresszívabban reagál, de ez csak viszonttükröződés a természetén. Amennyiben hirtelen mozdulatot érzékel azonnal reagálni fog. A célszemély veszélyesként szerepel a nyilvántartásban és a nála látott fegyver fényében nem fog lehetőséget adni a használatára, ha rajta múlik: vállon lövéssel fog reagál – lehetősége szerint.