HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Regent Cukrászda & Kávézó

avatar
Admin

Karakterkép :
Reagok száma : 691
Avataron : Coleman, J. / Wood, C.
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Államtörténet
Foglalkozás : Adminisztrátor
Kor : 168
Pillanatkép :
Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots
Keresem :
• Seattle lakosait
• Tacoma lakosait


Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Regent Cukrászda & Kávézó
Szer. Aug. 29, 2018 9:33 am
***
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 10
Avataron : Camilla Luddington
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : baleseti sebész
Kor : 35
Pillanatkép :
Idézet : I want to be the first thing you touch in the morning and the last thing you taste at night.
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Kedd Okt. 23, 2018 12:08 pm
[Sunny && Ruby]


Még mindig túlzottan is éltek bennem az elmúlt napok történései és csak remélni tudtam, hogy most nem a húgom nyakára költözött anyám, hanem megmaradt a hoteljében vagy tudja is a fene, hogy merre van. Nem érdekelt. Egyszerűen még mindig képtelen voltam felfogni, hogy egy anya miként képes így viselkedni a saját gyerekével, vagy éppen az unokái előtt. Még kész szerencse, hogy a két Törpe nem halott abból a háborúból szinte semmit se, ami történt az este, majd másnap reggel. Nem voltam abban biztos, hogy jó ötlet-e megtartani a szokásos kis szeánszunkat a húgommal, hogy beülünk egy kávéra és nassolásra az egyik cukrászdába, vagy kávézóba, hiszen még mindig eléggé dúltak bennem a neméppen kedves érzések az anyánk miatt, de Ira biztatott, hogy  jót fog tenni. Én pedig hallgattam rá, ennyi év alatt már túlzottan is jól kiismert, hogy tudja mi is tenne jót. Hogy mire van szükségem és mi tud kikapcsolni. Juan nem jött velem, ő az apjával tartott a kórházba, hiszen az ottani „gyerekmegőrzőt” választotta a mai napra, nekem pedig nem volt ellene kifogásom. Legalább a többi gyerekkel lehetett, a barátaival és mivel életem párja se dolgozott késő estig, így okom se lett volna megtiltani.  Miután sikerült elkészülnöm a kislányommal együtt nem volt más hátra, csak a megadott időre odaérni. Mehettem volna kocsival is, de inkább a sétát választottam babakocsival. Ki akartam szellőztetni a fejemet, mintha az bármin is tudna segíteni és élvezni kicsit még az őszi napsugarakat, amik ha nem is erősek már, de akkor is ezernyi színbe öltöztetik a tájat, ahogyan megcsillannak a színes faleveleken. 5-10 perces késést követően pedig meg is érkeztem a megbeszélt helyre. Sietve köszöntem meg, amikor egy éppen kijövő vendég tartotta nekem az ajtót, hogy be tudjak menni babakocsival, majd hamarosan meg is láttam Picúrt az egyik asztalnál ülve. Mosoly könnyedén szökött az arcomra, ahogyan közelebb navigáltam magunkat hozzá.
- Maga az ördög a városban van. Ne is próbáld védeni, komolyan olyan, mint aki a pokolból szökött meg, hogy megkeserítse az életünket. – bukott ki belőlem az első gondolatom és érzéseim a felszínre. Afelől meg kétségem se volt, hogy nem értené, hogy kire is gondolok. Ő jól kijött a szüleinkkel, én meg szinte már semennyire se. Már régóta így volt, de ezt mind a ketten elfogadtunk, meghallgatjuk a másikat, de soha nem várunk ennél többet. – Ránk töri az éjszaka közepén az ajtót és még utána ő kezd el kioktatni  minket és amilyen stílust megengedett magának. Lenne képe még azok után, hogy minek elhordott és milyen anyának nevezett ott maradni nálunk… – hadartam tovább fújtatva, miután lerogytam az egyik székre. Lassan elkezdtem a vékony sálamat lehámozni a nyakamról. – Ne aggódj, megnyertem halálomig a család fekete báránya címet, miután kidobtam a lakásunkból és megmondtam neki, hogy  felejtsen el minket a napokban… - morogtam az orrom alatt, sietve álltam fel ismét, hogy kicsit kihámozzam a lányomat is a takaró alól, meg a sapkáját is levegyem, mert itt meleg van. Utána bűnbánó arccal néztem a testvéremmel. – Sajnálom Picúr! Nem kellett volna így rád zúdítanom. Örülök, hogy itt vagy. Mesélj hogy vagy? És kérlek mond, hogy nem akaszkodott még rád. – mert komolyan, akkor elbeszélgetnénk anyánkkal, hogy hagyja már hadd élje a húgom az életét. Nem kell senki nyakán élősködnie. Akár jóban vannak, akár nincsenek.
Vissza az elejére Go down
avatar
Média- és művészet

Karakterkép :
Reagok száma : 4
Avataron : Marina Laswick
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : blogger
Kor : 24
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Pént. Nov. 02, 2018 12:16 am
A keresési előzményeimben számos olyan oldal megtalálható, hogy hogyan lehet valakit teljes mértékben száműzni az életünkből.
”Hogyan tilthatjuk le valaki hozzászólásait”
„Hogyan lehet telefonszámot letiltani”
„Hogyan tegyük lakásunkat biztonságossá”

Még számos hasonló keresés, akár egy szóval is eltérhetnek egymástól, hiszen minden lehetséges variációra rákerestem, de nem járok sikerrel. Még mindig kapom az sms-eket és az emailokat, ezért általában már nem is foglalkozok a telefonommal. Legtöbb esetben ki van kapcsolva vagy lenémítva úgy, hogy  a rezgési funkció ki van kapcsolva, így nem hallom, ha valaki keres vagy üzenetem érkezik.
Ezzel az az egyetlen probléma, hogy ha valaki tényleg keresne az sem fog tudni elérni, Nellie, Ruby, Ira, a szüleim, csoporttársak és egyéb rokonok… senki sem én pedig majd magyarázkodhatok mindenkinek, csak az a baj, hogy egy idő után már nem fogják elhinni a pont akkor zuhanyoztam ezért nem hallottam szöveget.  Ki kell találnom valami újat, vagy belekezdeni egy jó hangos hobbiba, amire rá tudom majd fogni ezt az egészet. Elkezdhetnék dobolni, vagy bármilyen más hangszeren játszani, de sohasem érdeklődtem komolyabban ezek iránt, egyből rájönnének, hogy valami nem stimmel. Mondhatnám, hogy táncolni járok, ami annyira már nem is áll messze a valóságtól, mert imádok táncolni és lehet tényleg keresnem is kéne valami helyet.
Míg várakozok, addig előveszem a tabletem a táskám mélyéről, bekapcsolom az internetet és rákeresek a részletekre. Bőven van időm, a szokásos idő előtt egy órával értem ide, mert ami lett volna előadásom az a tanár betegsége miatt elmaradt.
A nővéremet várom, akivel rendszeresen össze szoktunk itt futni, hogy kitárgyaljuk azt, kivel mi történt az előző héten és mik a tervei, azonban ez az elmúlt pár héten valamiért elmaradt. Egyrészt mert ő nem ért rá, másrészt pedig én sem, a munka, a suli, a blog és még Ő is közbe szólt. Nem szívesen mozdulok ki, ha nem muszáj de most végre hamarosan befut a nővérem, ha le nem mondja az utolsó pillanatban, amit ha megtesz én nem fogok tudni, mert a telefonom otthon van az éjjeli szekrény biztonságos fiókjában.
A harmadik bögre forró csokimat rendelem és a második szelet süteményt, pedig még az első szelet süti is előttem van érintetlenül. Egyszerűen nincs étvágyam és bármenyire is néz ki ízletesen nem tudom letuszkolni a torkomon, majd ha megjön Ruby azt mondom, hogy neki vettem mind a kettőt, hátha örül majd neki.
Az idő gyorsan telik, keresek tanfolyamot majd az embereket nézem, hátha valaki ugyan ezt teszi, de semmi gyanúsat sem látok, végül nyílik az ajtó és Ruby lép be rajta, maga előtt tolva egy babakocsit. A szemeim csészealj méretűre nőnek, legalábbis én így érzem, mert valahogy pislogni sem tudok. Biztosan rosszul látok, igaz azt sejthettem már, hogy megszületett a babája, de még egyszer sem láttam és mikor beszéltünk nem is került szóba, most pedig itt van, kivéve ha Juant gyömöszölte bele abba a kocsiba, de ezt  erősen kétlem.
- Engem még nem keresett, vagyis nem tudok róla, az biztos, hogy a lakásomnál nem járt. - vagy igen, csak én nem voltam otthon. Nagyon szomorúan hallgatom, hogy milyen véleménnyel van anyuról és ha nem láttam volna a saját szememmel már jó párszor ezt akkor nem hinném el neki amit mesél. Olyan, mintha az én anyukám és az övé teljesen más lenne, mintha több személyisége lenne, pedig nem így van, anyu nem skizofrén, még akkor sem ha úgy viselkedik néha.
- Még nem jelentkezett, de legközelebb küld át hozzám, velem tudod, hogy milyen, és engem nem zavar, sőt, most örülnék is egy kis társaságnak. - felelem, és ebben a válaszban nem lehet semmi feltűnő sem, legalábbis remélem, eddig is szívesen játszottam a villámhárító szerepét ha szükség volt rá és most is szívesen tenném.
- Én.. dolgozok, és elhatároztam, hogy tánc órára fogok járni, valami olyanra ami össze egyeztethető a melóval és az egyéb teendőkkel. - mesélem el neki lelkesedést színlelve, bár talán egy önvédelmi tanfolyammal többre mennék, de ha ezt mondanám neki azonnal elkezdene faggatózni, hogy minek az nekem a kérdései hallatán pedig előbb vagy utóbb megtörnék, túlságosan is jól ismer, tudja hogyan lehet rajtam fogást találni.
- Vettem neked sütit, remélem ezeket szereted. - mutatok az előttem heverő két szelet süteményre, az egyik csokis a másik pedig a színéből ítélve narancsos lehet. - Viszont az csak tőled függ, hogy kapod meg őket, mert ha nem mutatsz be azonnal a legújabb családtagnak megdobállak a sütivel és a hajadból kell majd kiszedni a piskóta morzsákat. - mondom egy aranyos mosoly kíséretében.

Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 10
Avataron : Camilla Luddington
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : baleseti sebész
Kor : 35
Pillanatkép :
Idézet : I want to be the first thing you touch in the morning and the last thing you taste at night.
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Szomb. Nov. 03, 2018 11:02 am
Nem kellene ráömlesztene a dolgokat, de még mindig hallom édesanyám szavait elmémben visszhangozni. Azt, hogy miként gondolja azt, hogy mennyire is hálátlan lány vagyok, hogy képtelen vagyok bármit is tenni értük. S hogy milyen „vadházasságban” élek és ezzel milyen rossz példát is mutatok a gyerekeim számára, vagy tegyük hozzá azt is, hogy szerinte még anyának se vagyok az igazi és mennyi mindent kellene másképpen csinálni. Van egy gyönyörű és okos fiacskám, így nem hiszem, hogy rosszul csinálnék bármit is. Egyszerűen csak másképpen látok dolgokat, mint anyám teszi és attól még, hogy nagyobb teret adok a gyerekeimnek nem jelenti azt, hogy rossz lennék, vagy azért, mert ha szükségük van rám, akkor sokszor egyből ott vagyok nekik. Lassan fújom ki a levegőt és bocsánatkérően nézek a húgomra.
- Sajnálom, nem kellett volna így rád ömlesztenem a dolgokat. Tudom, hogy ti mennyire jóban vagytok és én ennek tényleg örülök. Örülök annak, hogy legalább veled jó a viszonyuk. Sajnálom, húgi. – csendül kicsit szomorúan a hangom és mardos belülről a bűntudat is, amiért újra ilyen helyzetbe hoztam. Tudom, hogy mindig meghallgat, de ostoba se vagyok, sejtem, hogy ez neki mennyire nem lehet jó és kellemes. Mennyire rosszul eshet neki az, hogy milyen is viszonyom a szüleinkkel. Ugyanakkor tény, hogy hiányoznak nekem is, sajnálom azt, hogy ennyire félresiklott, de legalább kaptak egy napfényt az életükbe Sunny személyében, így legalább van aki melegséget hozzon a szívükbe, ha már én képtelen vagyok rá. – Apa… Apával beszéltél mostanság, ő jól van? – akadozik a hangom és ebből még inkább nyilvánvalóbbá válik, hogy nem könnyű kimondanom, de én évek óta szinte semmit se tudok róla. Egyedül a húgom az, aki néha mesél róla. Még egy pont, amiért én vagyok anyánk szemében a rossz, mert képtelen vagyok helyrehozni vele a kapcsolatomat.
Részben meglepnek a szavai és kicsit tanácstalanul is nézek rá, hogy ezt vajon mennyire is mondhatta komolyan, vagy mennyire is lehet baj.
- Rendben van, expressz csomagban küldöm majd, de biztos vagy abban, hogy pont az ő társaságára vágynál? És eddig szerettél egyedül lakni, nem? – kíváncsian fürkésztem őt, hogy vajon mi változott meg. Nem értettem, hogy hirtelen miért is vágyik annyira társaságra, vagy miért pont anyánkénak örülne. Tudom-tudom, jóban vannak, de attól még nehezen tudom elhinni, hogy tényleg azt szeretné, hogy amikor hazaér, akkor ott várja az a bestia… Persze, ezt is csak én gondolom róla, de akkor is.
- Gyerekként is szerettél táncolni, szerintem hamarabb táncoltál, mint jártál. – kuncogtam el magam, ahogyan felderengett előttem a múlt boldog pillanatai, amikor még tényleg a családunk egy volt és összetartók voltunk. -  És milyen tánc és milyen egyéb programokkal? Valami férfi van a dologban, vagy másról van szó? – lendültem be máris igazi nővéresen, hogy minél többet megtudjak arról, hogy mivel is tölti az idejét. A munkáról tudtam, de másról nem, ezért nem volt még sejtésem se arról, hogy tanulni jár. Ha meg legalább sejtettem volna, hogy valaki zaklatja, akkor lehet én lettem volna az első, aki összetöri a férfi orrát, vagy elássa, amiért nem hagyja békén a húgomat.
- Kettő is? Felhizlalnál? – nevettem el magam, majd gyanakodva néztem rá, hogy vajon tényleg mindenben igazat mond-e. De persze tökéletesen értett ahhoz, hogy elvonja a figyelmemet és máris újra jókedvűen nevessek. – Hééé, nehogy azt hidd, hogy más mellett még nem edződtem meg ilyen mellett. Nem egyszer szedegetek kaját a hajamból, vagy a pólóm alól.  Sajnálom, én akartalak hívni, de annyi minden történt. -Majd felálltam, hogy az éppen ébredező kisasszonyt a karomba vegyem. Ő csak nagyokat pislogott, apró kezeit mozgatta, majd újra mély álomba kezdett szenderülni a kezemben. – Ő itt Tina. – mondtam mosolyogva a testvérkémnek. – Még mindig alig hiszem el, hogy már megszületett. Kicsit rád emlékeztet. Te is eleinte sokat aludtál, de ha ébren voltál, akkor megmutattad a hangodat és mosolyogtál. – cirógattam meg a csöppség arcát. – Szeretnéd megfogni? – ha igen volt a válasz, akkor lassan újra felálltam, hogy odasétáljak és a kezébe rakjam az édesen alvó kislányomat. Utána pedig helyet foglaltam és máris lecsaptam a csokis süteményre. Mostanság egészen rákaptam az édes dolgokra. Mintha ez még kicsit megmaradt volna a terhességből. – Tudod, egész jól mutat a kezedben egy gyerek… - ártatlan arcot vágva néztem rá, mert ha lett volna esélye, akkor szerintem most vágott volna hozzám valamit. De tudta jól, hogy csak cukkolom, nem véresen komolyan mondom. Én nem az anyánk vagyok, aki belehajszolná valami kapcsolatba, majd házasság és jöjjenek is a gyerekek. De attól még igaz volt, amit mondtam. Remekül bánt a fiammal is és szerintem a lányommal is így lesz.
Vissza az elejére Go down
avatar
Média- és művészet

Karakterkép :
Reagok száma : 4
Avataron : Marina Laswick
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : blogger
Kor : 24
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Vas. Nov. 11, 2018 9:50 pm
Ruby viszonya mindig is más volt a szüleinkkel, mint az enyém. Nem tudom, hogy lehet ez, vagy, hogy miért csak abban vagyok biztos, hogyha nekem lesznek valaha gyerekeim sohasem fogok ilyen mértékben különbséget tenni köztük, hiszen mind a kettő az enyém, bármilyenek is. Igyekszem úgy kezelni Ruby panasz áradatát, mintha nem az én anyukámról beszélne, hanem valaki teljesen másról, mert így könnyű feldolgozni azt a konfliktust ami közte és anyu között van. Velem anyu mindig kedves volt és segítőkész, pedig Ruby az aki egyetemre ment, szerető párja van és csodás gyermekei, vele ellentétben nekem csak egy állásom van, egy blogom amit ha bárki is elolvas azt hiheti, hogy valami kis lotyó vagyok akinek egyik pasi sem megfelelő, pedig ez nincs így. Igaz, most már elkezdtem a sulit is, de ezt addig nem akarom elárulni nekik amíg be nem fejezem, félek, hogy elbukok, nem fejezem be és ezáltal csalódni fognak bennem, netántán sajnálni vagy lenézni. Egyikből sem kérek, ezért kissé nehéz a sulit csinálni, de nem fogom feladni. Majd a diploma osztóra kap mindenki meghívót és kész.
- Ne sajnáld, nyugodtan add ki magadból a haragodat én majd játszom a villámhárító szerepét ha kell. Anyut is igyekszem majd lenyugtatni ha megjelenik a küszöbömön. - jelenik meg egy halvány mosoly ajkaimon. Nem szeretném, hogy Ruby ne mondjon el nekem dolgokat, mert azt hiszi az rosszul esne nekem. Mindenről tudni szeretnék, ami körülötte történik, mert Ő a nővérem és jelenleg a legfontosabb ember az életemben.
Pár pillanatig hallgatok mielőtt válaszolnék a kérdésére, ugyanis át kell gondolnom, hogy mi az amit mondhatok neki és mi az amit nem kellene, mert rosszul esne neki. Apa már jó ideje kényes téma lett és igazából most meg is lepett, hogy róla kérdezett. Én Rubyval ellentétben rendszeresen beszélek vele is, sőt még néha találkozni is szoktunk, ha a közelben jár vagy én utazok haza hozzájuk.
- Apa jól van, jelenleg megint üzleti úton van, holnap ér haza, ha jól tudom, most Londonba ment pár napra. Azt ígérte, hogy hoz hűtő mágnest, pedig onnan már van. - Régebben kis ajándékokat hozott, most sem hagy fel ezzel a szokásával csak megkértem, hogy mágneseket hozzon vagy képeslapot. - Mindig kérem, hogy kettőt hozzon… nálam vannak a tieid is. Ha szeretnéd majd valamikor gyere átértük. - mondom és valószínűnek tartom, hogy a mágnesek örökre nálam fognak maradni.
- Szeretek egyedül lakni, de néha jó a társaság, mostanában pedig úgy érzem tényleg jó lenne ha valaki lenne mellettem. Nem adod nekem Juant? Ő tökéletes lakótárs lenne. - mondom nevetve, és remélem nem lovagol sokat azon, hogy már nem szeretnék egyedül lakni. Nem tudhatja meg a valódi okot, mert akkor aggódni fog értem, azt pedig nem szeretném, így is van éppen elég problémája, nem szabad még az én bajommal is foglalkoznia.
Elmosolyodok a feltételezésén, és bár valamilyen szinten eltalálta a dolgokat nem teljesen.
- Nincs konkrét pasi, de tudod, hátha ott találok valaki normálisat akiről nem csak cikis történetet írhatok majd a blogomban… vagy nincs nálatok valami helyes rezidens fiú akivel össze hozhatnál? Vagy Ira ismerősei között esetleg? - mosolyom vigyorrá szélesedik és reménykedőn nézek rá, hátha tud valakit akivel elmehetnék legalább egy jót vacsorázni, vagy valami szórakozóhelyre, hogy kikapcsoljon és ne a telefonom képernyőjétől rettegjek állandóan. Nem tartom valószínűnek, hogy bárkivel is szívesen össze hozna a saját köreiből, de reménykedni még szabad és így anyut is talán jobb belátásra tudnám bírni, ha végül én is egy orvos mellett kötnék ki, mint Ruby.
- Megbocsájtok, de csak abban az esetben, ha mindent elmesélsz a szülésről és az első napokról. Minden rendben van vele? Egészséges mint a makk? - Lesek be a babakocsiba és ha nem tudnám uralni az érzelmeimet akkor elsírnám magam a baba látványára. Olyan kis szép és tökéletes.
Kérdésére csak bólogatok, majd a karomat nyújtom, hogy bele helyezhesse az apró babát.
- Ruby… gyönyörű lányod van. Gratulálok! Már megint valami csodásat alkotatok Irával. - nézem a babát és nem tudom róla levenni a szemeim, csak akkor kapom fel a fejem, amikor közli, jól áll nekem a gyerek.
- Persze, tudom, hogy jól mutat a kezemben a gyerek egészen addig, amíg nem a sajátomat kell fogdosnom. Nekem nem lesz ilyenem még egy jó darabig, vagy ha mégis akkor hozzátok költözök és róla is te fogsz gondoskodni, mert én egészen biztosan össze törném, olyan pici lenne. - Eszembe sem jutott még eddig az, hogy nekem is lehet majd egyszer ilyenem és most, hogy ezt Ruby felhozta cukkolásként a frász jön rám, mert tudom, képtelen lennék felnevelni egy gyereket.
- De nekem nem lesz egy darabig, hisz erről gondoskodik az a napi egy bogyó, amit beveszek. - mondom, csak, hogy biztos lehessen abban, nem fogom bejelenteni neki egyik nap, hogy gyarapodni fog a család.
Lehajolok és adok egy puszit Tina homlokára. Hihetetlenül puha és finom illatú. Palackozni kéne a baba illatot, tuti sikere lenne a nők körében.
- Ha vigyázni kell rá vagy Juanra esetleg mind a kettőjükre, mert már unjátok őket akkor passzoljátok le hozzám őket. - ajánlom fel, mert bár fogalmam sincs, hogy mennyi problémával járhat egy gyerek hosszú távon, biztos vagyok abban, hogy így még kevesebb időt tud együtt tölteni Irával, pedig szükségük van arra is, hogy csak ketten legyenek, mindenféle kötelesség nélkül, elmenjenek randizni.
- Halljuk azokat a rémes szülőszobai történéseket- mondom és ha szeretné akkor sem adom vissza neki a lányát. Lehet megtartom magamnak amíg ilyen kis cuki, ha pedig már nagyobb lesz és több lesz vele a probléma akkor viheti is haza.
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 10
Avataron : Camilla Luddington
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : baleseti sebész
Kor : 35
Pillanatkép :
Idézet : I want to be the first thing you touch in the morning and the last thing you taste at night.
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Hétf. Nov. 12, 2018 8:06 pm
- Nem kellene ezt a szerepet játszanod. Tényleg sajnálom, nem kellene látnod azt, hogy mennyire is elmérgesedett a helyzet. Idővel jobb lesz. – nem tudom kit akartam áltatni, őt, vagy inkább magamat, esélyesen mind a kettőnket. Ez soha nem lesz jobb. Úgy éreztem, hogy soha nem fog megtörni a jég és valami nagyon félresiklott hajdanán. Csak egyszerűen nem jövök rá arra, hogy mi. Miért történt ez. Nem irigylem tőle a szeretetüket, de attól még egyszer szívesen megérteném, hogy pontosan miért is olyan csalódottak a szüleink velem kapcsolatban, hiszen annyi mindent elértem és még gyönyörű unokáik is vannak. Erre… nem tudom és ez kicsit ijesztő számomra, hogy ennyire tanácstalan vagyok ilyen téren.
Amikor hallgatásba burkolódzik, akkor megijedek és elgondolkozom azon, hogy lehet rosszat kérdeztem? Nem kellett volna apa felől érdeklődnöm? Lehet Sunny kényelmetlenül érzi ettől magát? Aggódva fürkészem őt és már éppen megszólalnék, hogy inkább felejtse is el, nem lényeges, amikor megszólal, belőlem pedig megkönnyebbült sóhaj tör a felszínre. Csendesen hallgatom amit mond és kicsit el is szégyellem magam, mert idegennek érzem magam ebben a helyzetben. Nem kellene kérdeznem őt, de én tudni szeretném, hogy nincs baj és jól van. Ő az édesapám és egykoron annyira jól megvoltunk, míg valaki túlerősen meg nem rázta a hógömböt.
- Tudja, hogy miért kérsz kettőt? Ha tudná biztosan nem hozna és nem hiszem, hogy örülne, ha a háta mögött nekem adnád. – haraptam alsó ajkamba zavaromba, pedig biztosan csodálatosak lehetnek. Remekül mutatnának a hűtőn és sokszor azon kapnám magam, hogy egy-egy helyet elképzelek. Elképzelem, hogy miként is mesélne róla, mint gyerekkoromban tette. A szívem ezzel párhuzamosan apróra törik, így sietve pillantok inkább a lányom irányába, hogy rendezzen a gondolataimat és arcom vonásait.
- Te csak azt hiszed, lehet egy nap után visszaadnád. – mosolyodtam el, majd továbbra is őt fürkésztem. – Biztosan minden rendben van? Mármint, hogy ilyen hirtelen lemondanál a magányról… - a nővére voltam, ismernem kellene minden rezdülését, de azt én is tudtam, hogy ő pontosan annyira tud titkot tartani, mint én. Ergo olykor nagyon megfejthetetlen. Így csak maradt a részemről a tapogatódzás és reméltem, hogy sikerül valamit kihúznom belőlem, vagy megint csak én aggódom túl.
Elnevettem magam és a mosolyom csak még szélesebb lett. – Az elmúlt időben nem sokat voltam a kórházban, de szétnézhetek, ha legközelebb bemegyek Irához. De biztosan egy orvossal akarnál kezdeni? Valahogy melléd mindig is azt hittem valami szabad szellemű, mulatságos fiú fog kikötni. – ábrándoztam kicsit. Nem mintha minden orvos karót nyelt lenne, ott az élő példa a párom, a gyerekeim apja. – Na, majd utána járok, de aztán nekem nehogy szégyenbe hozd őket a blogoddal, ha nem jól sül el. – dorgáltam meg játékosan. Nem voltam igazán komoly, hiszen tudtam jól, hogy neveket nem ad ki. Nagyon leírást se arról, ahogyan kinéznek a férfiak. Inkább a viselkedésükről szokott írni, amiből akár tanulhatnának is… de az már kész csoda lenne.. inkább a nőkre mondják, hogy válogatósak.
- Igen, vele minden rendben volt. Nem hozta ránk a frászt, mint Juan tette. – ellágyultak a vonásaim. Egyből megjelent valami megfoghatatlan békesség, ami körbeölelt és szeretet, amikor a gyerekeim voltak a témák. – Nagyon rendes baba. Nem sír sokat, az estéket is sokszor átaludja, de olykor elaltatni már nem olyan könnyű este. Lehet korán kezd hasonlítani rám. – Sunny annyira nem tudhatja, csak történetekből, hogy idővel én is alig akartam aludni menni este. Jobb szerettem este fent lenni, nappal meg aludni, de sajnos ez nem volt járható opció már akkoriban se.
- Köszönöm, de vigyázz még a végén zavarba hozol. – kicsit tényleg zavarba jöttem. Pedig tisztában voltam azzal, hogy már két csoda is van az életemben a szeretet férfinak köszönhetően. Hálás voltam az életnek, a sorsnak, vagy az égieknek, akik így alakították a dolgokat. Még akkor is, ha a szüleimet meg közben elveszítettem.
Megmosolyogtatott, kicsit még el is kuncogtam magam, miközben megcsóváltam a fejemet nemlegesen. – Bármikor jöhetsz, de te vigyáznál rá. Én maximum csak segítenék és egyébként se aggódj ilyen miatt. Már bőven lesz addigra tapasztalatod, hiszen itt van neked Juan és Tina is. A két pótgyereked. – hiszen olyan volt számunkra, mint valami pótanya, vagy nem is tudom mi lenne a jó szó rá, de azt tudtam, hogy pontosan annyira imádja őt a kisfiam is, mint engem, vagy az édesapját. Néha kérdezni is szokta már, hogy mikor jön Aranyhaj.  – Egyébként meg nincs miért aggódnod. Nem mondom, hogy tökéletes anya lennék, mert messze nem vagyok az, de… de amikor először tartottam a karomban, akkor valami megváltozott és olyan ösztöneim bújtak elő a semmiből, amikről addig szinte nem is tudtam. Az anyaság csodálatos dolog és biztos vagyok abban, ha eljön az idő, akkor meg fogsz vele birkózni. – komolyan csendült a hangom, nem csak az elfogultság beszélt belőlem. Viszont ebből sejthette azt is, hogy soha nem leszek se anya, se apa, akiktől netán megkaphatja azt, hogy mikor lesz már neki is egy gyereke, nekik meg unokájuk. Én támogatni fogom, bárhogyan is alakulnak a dolgok.
- Remélem tudod, hogy az se véd teljesen. – vontam fel kicsit kérdőn a szemöldökömet, hiszen biztosan ezt már ő is hallotta, hogy nem nyújt az a védekezésiforma se 100% biztonságot.
Mosolyogva figyelem a lányommal, miközben a süteményből falatozok kicsit. Mennyei az íze.
- Köszönjük előre is, de ha neked hiányoznának, akkor tudod, hogy merre találsz minket. Mindig örömmel várunk. Főleg a kisherceg az Aranyhajú leányzót. – amióta látta Juan a mesét, azóta Sunnyból lett az a bizonyos hercegnő. Nem is csoda, de annyira édes, amikor eljátssza, hogy megsérült a keze és várja, hogy a húgom gyönyörű napra emlékeztető haja meggyógyítsa. S ő elhiszi, hogy meg is történt a csoda.
- A-a, még a végén elvenném a kedved tőle. – kacsintottam rá és inkább sietve kaptam be egy újabb falatot a süteményből. – Ha karácsonykor elutaznánk Ira édesanyjához, akkor lenne kedved velünk jönni? – dobtam be inkább egy másik témát, amivel talán tudtam kárpótolni őt. – Örülnénk, ha te is jönnél. Persze csak ha van kedved, semmi kötelezettség. – tettem még hozzá, majd tovább falatoztam a kikért süteményekből. Én se voltam teljesen normális, hogy felváltva ettem őket, de olyan finom volt mind a kettő és olyan jól kiegészítették egymást. Talán még mindig csak a hormonok miatt lenne?!
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom
 



 

Tárgy: Re: Regent Cukrászda & Kávézó
Vissza az elejére Go down
Regent Cukrászda & Kávézó
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Édes Álom Cukrászda
» Sweet Dreams cukrászda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Emerald City :: Seattle & Tacoma, WA :: 
Seattle
 :: 
Város
-
Ugrás: