HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Payne (és Callahan) ház

avatar
Admin

Karakterkép :
Reagok száma : 706
Avataron : Coleman, J. / Wood, C.
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Államtörténet
Foglalkozás : Adminisztrátor
Kor : 168
Pillanatkép :
Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots
Keresem :
• Seattle lakosait
• Tacoma lakosait


Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Payne (és Callahan) ház
Vas. Jan. 06, 2019 11:17 pm


Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
avatar
Oktatás

Karakterkép :
Reagok száma : 7
Avataron : Zendaya
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Diák
Kor : 22
Pillanatkép :
Idézet : I know how it feels being by yourself in the rain... We all need someone to stay.
Tartózkodási hely : tacoma-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Payne (és Callahan) ház
Szomb. Jan. 12, 2019 6:18 pm
18+

Minden olyan gyorsan történik... Az eszem talán még tiltakozna is, ha lenne rá egy apró esélye, de a szívem már rég megadta magát. Ez a kettőség pedig végigkíséri a még fel-felbukkanó gondolataimat. Hisz egyrészt belebizsereg minden porcikám abba, hogy ilyen mámorító közelségben tudhatom Zave-et, másrészt viszont aggódom, hogy a tetteimmel nehogy azt a benyomást keltsem, mintha egy könnyű nőcske lennék. De a fenébe is... ha egyszer én is pontosan ennyire nagyon vágyom rá, akkor miért ne tehetném mindezt? Mégis ki tiltaná meg nekem ezt?
Élvezem a közelségét, hogy a lehelete melengeti a bőrömet, s hogy az ajkai képtelenek elszakadni az ajkaimtól. Mindig is ilyen szenvedélyre vágytam, csak hiába kerestem, nem találtam. Zave-vel azonban minden más. Hiába viselkedtem őrült makrancos tiniként a beköltözésem napján... már akkor sem volt közömbös a számomra, sőt. Ha az lett volna, nem vetemedtem volna olyan apró női trükkökre, amelyekkel magamra hívtam a figyelmét. És lássuk be: meg is lett mindannak a gyümölcse.
Mondjuk nem egy bár mosdójába képzeltem azt, hogy végre egymásnak esünk és átadjuk magunkat a vágyainknak, ugyanakkor a csókjai és az érintései teljességgel elfeledtetik velem a külvilágot.
Sohasem tengett túl bennem az önbizalom, de ahogyan végignéz rajtam Zave, úgy egy csapásra a világ legvonzóbb nőjének érzem magam. Tetszik, ahogy hallani vélem nehezedő légzését, legfőképpen azért, mert tudom, hogy mindezt én váltom ki belőle. És nincs is kedvem egy hamar abbahagyni, főleg mivel a hozzám simulásától érzem is, hogy mennyire akar már engem. Ez az érzés, illetve a felmordulása pedig határtalan boldogsággal és elégedettséggel önt el engem. A kínzós kérdésére csak egy buja mosollyal és apró fejbólintással felelek.
Hát elképzelhetsz ennél jobb kínzást?
Arra ugyan nem gondolok, hogy majd visszavág, de édes a bosszúja, amivel ráadásul egy újabb nyögést csikar ki belőlem. Nem akarok hazamenni, mert a gondolata is fáj annak, hogy akár egy percre is eltávolodjak tőle. De tudom, hogy itt sem maradhatunk, így kénytelen vagyok meghúzni egy bizonyos vészféket. Nem akarom, hogy elengedjen, hogy elhúzza a kezét... de az hagyom most az egyszer felülkerekedni az eszemet a szívem fölött. Mennünk kell, ehhez kétség sem fér. De nem hagyom, hogy könnyen menjen az elválás. Kezemmel még egyszer erősebben végigsimítok az ágaskodó férfiasságán és egy apró csókot lehelek az állára, mielőtt a hurrikánokat megszégyenítő sebességgel kiviharzanék a mellékhelyiségből.
Odakint a hűvös levegő hoz némi megnyugvást az össze-vissza kalimpáló szívemnek, de az eszemből nem tudja kifújni a kétkedő gondolatokat. Félek attól, hogy a hazáig vezető úton rájön, mekkora baklövést követ el azzal, hogy Rusty kishúgához akar közeledni és visszavonulót fúj, mielőtt bármit mondhatnék vagy tehetnék. Annyira a gondolataimba mélyedek, hogy hirtelen összerezzenek, mikor mellém lép, s kérdésére válaszul se futja többre, mint egy beleegyező bólintásra.
Az autóút sokkal hosszabbnak tűnik, én pedig valamiért egyre idegesebbé válok. Csak az nyugtat meg, hogyha megérzem Zave kezét a combomon. De nem szabad, hogy ebből ő bármit is észrevegyen. Nem szabad, hogy rájöjjön, valójában mekkora hatással van rám, már ami a nem szexuális eredetű érzéseimet illeti. Mert hát valljuk be őszintén... sose lett volna szabad hagynom, hogy bármennyire is belopja magát a szívembe. Ő Rus egyik legjobb haverja és a hülye kis fejemmel most nagyon szépen belekavarok a kettejük kapcsolatába.
Az út során mégis többször szóra nyitom a szám, ám végül mindig csendben maradok. Megkérném, hogy húzódjon félre, de a saját szándékaim se tiszták a fejemben. Azért akarnám, hogy kiszálljak az autóból és gyalog tegyem meg a hátralévő utat vagy inkább azért, hogy az ölébe másszak és ott folytassak mindent, ahol percekkel ezelőtt abbahagytuk? Őszintén nem tudtam. De végül nem is számít, hisz mielőtt eljutnék odáig, hogy erre tényleg megkérjem, már le is parkol a feljárón.
Az autóból bombaként robbanok ki és sietős léptekkel futok oda a bejárathoz, hogy táskámból előhalászva a kulcsot kinyissam az ajtót. Alig egy perccel később a táska már a nappali egyik foteljén landol, a kabátommal együtt, én pedig a konyhába tévedek. Nem tudom, hogy Zave mióta figyeli a manővereimet, vagy hogy mikor ér be utánam a házba, de azt már biztosan látja, ahogy előhúzom a múltkor megkezdett konyakot. Minden felesleges pohár elővét és töltés nélkül letekerem a kupakot és egyenesen az üvegből iszom pár kortyot.
- Kérsz? - kínálom meg és még véletlenül se avatom be abba, milyen féle gondolatok gyötörnek. Bár remélem nem hiszi azt, hogy meggondoltam magam vele kapcsolatban. Sokkal inkább attól tartok, hogy ő gondolta meg magát... Na meg aztán a konyha, a konyak... nem éppen jó emlékeket idéznek fel bennem.
Vissza az elejére Go down
avatar
Igazság- és hadügy

Karakterkép :
Reagok száma : 7
Avataron : ❖ Zac Efron
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Rendőr (drogügyes)
Kor : 29
Pillanatkép :
Idézet : "I do not speak as I think, I do not think as I should, and so it all goes on in helpless darkness."
Tartózkodási hely : tacoma-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Payne (és Callahan) ház
Hétf. Jan. 14, 2019 8:34 pm
Olyan, mintha egész végig a tudatalattim felelt volna a vezetésért, mert az útból magából nem marad meg sok, a megtett távolság és az eltelt idő kettőse elveszik kavargó gondolataim ködében, amit csak sűrűbbé tesz Zoe jelenléte. Nem elég, hogy az agyamban szüntelenül pörögnek a vágyak és az észérvek, egy olyan háborút vívva, aminek nem igazán látni a végét. Időről-időre ez a vihar elcsitul, ezekben a pillanatokban sejlik fel bennem Zo ajkainak édes emléke és a bódító érzés, ahogy teste az enyémhez simul. Olyan módon részegített meg, ahogyan arra alkohol sem volt képes soha, pedig hozzá kell tenni, hogy volt időszak, amikor nem a színtiszta józanságomról volta híres. Ebből a szempontból még hálás is vagyok a sorsnak, vagy végzetnek, vagy akárminek is kellene hívni, hogy nem abban az időszakomban ismert meg. Vagyis... elgondolkodtató, hogy talán Rust nem véletlenül nem mesélt nekem róla akkoriban. Még kevésbé meglepő, hogy nem mutatta be. Csak ez felveti a kérdést: vajon mi változott? Nem, ez nem elég pontos, elvégre elég sok minden változott. Mi lett más Rusty szemében ahhoz, hogy a húga védelmét rám bízza? Egy részem kissé talán naivan, de próbál abba kapaszkodni, hogy pusztán bizalmi szempontból tette. De ugyanakkor elég jól ismerem őt ahhoz, hogy tudjam, ennél mindig rafináltabb volt. Mindig előre gondolkodott, a tervezéseivel gyakorlatilag poláris ellentétévé vált az én gyakorta sokkal impulzívabb, hangulatfüggő döntéseimnek. Ebből a szemszögből nézve valószínűnek bárki számára viccesnek hathat, hogy két ilyen személy között kialakulhat a bizalom.
És ezzel kapcsolatban van valami, ami nem hagy nyugodni. Mi van akkor, ha Rust nem csupán azért akarta, hogy Zo nálam lakjon, mert bennem bízott a leginkább, hanem azért is, mert a múltam miatt én vagyok a legmegfelelőbb személy arra, hogy távol tartsam őt ettől a világtól. Az én világomtól. Ami még több kérdőjelet hagy maga után. Ha erre gondolt, legalábbis, valószínűsítem, hogy számításba vette, akkor vajon arra is számított, hogy cserbenhagyom? Arra, hogy talán éppen én vagyok az, akitől féltenie kéne őt? Az, hogy úgy döntött, ahogy, arra utal, hogy ő olyasmit láthatott, ami az én köd borította elmémet most elkerüli. Ahogy az is lehet, hogy már csak én akarok több okot találni olyasmire is, amire egészen egyszerű a válasz. Szakmai ártalom.
Egyszerű... de mégsem.
Úgy érzem, azzal, hogy engedtem, Rusty kérését dobom sutba és mégis, mintha feléledt volna bennem egy rész, amelyik azt akarja bizonyítani, hogy nem akar ártani Zoenak. Ez az érzés pedig új. Nem mintha eddig más szándékaim lettek volna, inkább most jutott el hozzám a felismerés, hogy azzal egyidejűleg, hogy magamhoz akarom húzni és hallani azt a nyögést, ami nem is olyan rég a mosdóban is kis híján az eszemet vette, biztonságban is akarom tudni. Vigyázni rá. Rusty kérésétől függetlenül. Tudom, hogy meg kéne szólalnom. Mondanom kellene valamit, mielőtt még azt hiszi, hogy csak a ruháitól akarom megszabadítani. Az iménti után úgy érzem, hogy ezt az intenciót felesleges volna vitatni, és az alkoholgőzösebb estéimen a múltban tényleg nem érdekelt semmi ezen túlmenően. Nem foglalkoztam azzal, épp ki tart taplónak, mert végül nem hívtam vissza vagy hogy melyik ügyeletes hústorony barátnőjét szemeltem éppen ki.
- Ó, te hülye barom... - döntöm hátra a fejemet, elég erővel ahhoz, hogy ütközzön kicsit az ülés fejtámlájával. Arra mindenesetre jó, hogy átmenetileg kitisztítsa a fejem.
Ami már elég ahhoz, hogy úgy fél perccel később már a ház ajtaját magam mögött becsukva közelebb lépjek ahhoz, aki minden gondolatom központja.
- Azt hittem, a ti kapcsolatotok véget ért. - mosolyommal elárulom, hogy szó sincs szemrehányásról, inkább arról van szó, hogy muszáj vagyok egy megjegyzéssel elkendőzni mindazt a káoszt, ami most bennem uralkodik.
- Még a végén féltékeny leszek. - veszem el tőle az üveget egy pimasz mosoly kíséretében, kínosan ügyelve arra, hogy miközben ajkaimhoz emelve megfosztom az italtól, végigsimítsam ujjait. Az eredeti terv az volt, hogy tudatom vele, milyen különleges lánynak tartom, de most, hogy újra szemei csillogását élvezhetem, a terv hamar átértékelődik bennem. Miért tépjem a számat, ha ki is mutathatom?
Ezért egy pillanat múlva az üveg halk koppanással a pultra kerül, kezem Zoe derekára és magamhoz húzom, hogy megtegyem azt, amit múltkor, ugyanebben a környezetben elmulasztottam: megcsókolom, de ez most más, mint a mosdóban. Lassú, gyengéd simítással illetem ajkait, hogy néma üzenettel írjam rájuk birtoklási vágyamat.
Vissza az elejére Go down
avatar
Oktatás

Karakterkép :
Reagok száma : 7
Avataron : Zendaya
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Diák
Kor : 22
Pillanatkép :
Idézet : I know how it feels being by yourself in the rain... We all need someone to stay.
Tartózkodási hely : tacoma-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Payne (és Callahan) ház
Hétf. Jan. 14, 2019 9:39 pm
18+

Sohasem voltam elégedett magammal. Ha épp nem találtam valami fogást a külsőmön, akkor az zavart, nem tartottam annyira értékesnek magamat, hogy elhiggyem, bárki is akarna engem. A magamba vetett hitem talán már túlságosan is kevés volt, de ezen igazából senki sem csodálkozhatott. Hányatott sorsú gyermek voltam, aki még a saját anyjának se volt elég indok arra, hogy megváltozzon és felhagyjon az alkohollal na meg a drogokkal. Aztán jöttek a nevelőszülők, akik sorra dobtak ki az otthonaikból. Amíg Callahan-ék fel nem tűntek a színen, addig egy nyamvadt kis senkinek tartottam magam, egy lánynak, egy szürke kisegérnek, aki nem volt méltó arra, hogy szeressék.
Rusty mindig is a legjobbat akarta nekem. Annyira mérges voltam rá, mikor ellenkezést nem tűrve, mint egy játékbabát egyszerűen csak itt hagyott Zave-nél. Ahogy azonban teltek a napok és közelebbről is megfigyelhettem a kijelölt gardedámomat, rá kellett döbbennem, hogy Rus a legjobb kezekben hagyott Tacoma-ban.
Sokkal több mindent tudtam Zave múltjáról, mint azt ő maga hiszi, mivel Rus alaposan beszámolt arról, miféle emberrel akarja, hogy egy fedél alatt éljek. Zave talán azt gondolja, hogy el kell temetnie a múltját, hogy szégyellnie kell... de azt nem tudja, hogy mikor Rusty róla beszél, akkor igen is büszkeség tölti ki a hangját. Büszke arra, hogy Zave megváltozott, hogy felállt a földről és hogy milyen férfivá érett. Ismerem a bátyámat, így hát tudom miről beszélek. Ha pedig nem bízna Zave-ben... esze ágában sem lett volna itt hagyni vele. De talán ilyen fordulatra még az én mindent előre látó, mindenre számító fivérem sem gondolt... vagy talán mégis?
- Ugyan! Sose szakítanék meg ilyen hamar egy bimbózó kapcsolatot. - felelem mosolyogva ezt az akár másra is érthető választ. Vicces, hogy egész addig kavarognak kétes s ellentmondásos gondolatok a fejemben, míg egyedül vagyok. Hisz amint megjelenik Zave, rögtön minden világossá válik.
Már nem is érdekel, mit szólna ehhez Rus. Bármennyire szeret is gyermekként kezelni én igen is egy felnőtt nő vagyok, akit többé nem tántoríthat el attól, hogy megszerezze azt, amire vágyik. Ugyan nem tudom honnan jött ez a hirtelen magabiztosság - lehet az alkoholnak köszönhetem -, de tetszik. Határozottan tetszik.
- Arra semmi szükség. - búgom halkan, s leplezni próbálom mennyire belebizsergek még ebbe az apró érintésébe is. Vagy már nem is kellene ezt titkolnom, nem? Hisz korábban a mosdóban már hangot adtam annak, mennyire élvezem az érintéseit...
Egy pillanatra levegőt is elfelejtek venni, amikor megérzem kezét a derekamon és boldogan figyelem, ahogy közelebb húz magához. Belefeledkezem a csókba, amivel meglepett az imént, s észre sem veszem, hogy a testem magától cselekszik: karjaim nyaka köré fonódnak, én pedig olyannyira hozzá simulok, amennyire az fizikailag lehetséges. Elveszek a gyengéd, lágy csókban, s habár bármeddig tudnám élvezni az édes, puha ajkait... mégis elhúzódom.
- Ha még egyszer ellöksz magadtól... komolyan mondom, hogy megbosszulom. - fenyegetőzni próbálok, utalva a múltkori incidensre, s csak burkoltan jelezve, hogy a jövőben ilyen még ötlet szintjén se forduljon meg a fejében. Elvette az eszemet, úgyhogy viselje a következményeit.
Követelőzően csapok le újra az ajkaira, nem tűrve semmiféle ellenkezést. Újra érezni akarom ajkainak érintését, újra hallani akarom felgyorsult lélegzését... és ezért teszek is. Az ölelésemből azért engedem szabadulni, még ha ajkaimmal fogságban is tartom, mert feltett szándékom minél előbb megszabadítani a feleslegessé vált ruhadarabjaitól. Könnyedén gombolom ki az ingének gombjait, hogy kezemet végigfuttathassam erős mellkasán, ezúttal úgy, hogy már semmiféle ruha nem bújtatja el előlem az izmos felsőtestét. Itt akár megálljt is parancsolhatnék magamnak, de túlságosan önző vagyok és mivel feltett szándékom újra kicsikarni belőle azokat a mélyről jövő, jóleső mordulásokat, hagyom, hadd kalandozzanak lejjebb is a kezeim.
Sosem volt szokásom ennyire kezdeményezőnek lenni, de Zave egy olyan oldalamat ébresztette fel, amiről eddig azt se tudtam, hogy egyáltalán létezett. Éppen ezért, ha ő nem állít meg a mutatványomban, akkor kezeim ezúttal már azon ügyeskednek, hogy a nadrágjába is bebocsátást nyerjenek. Ha pedig ez sikerül, akkor rögtön el is kezdem simogatni, hogy felkorbácsoljam kicsit a vágyait, mert hát bevallom, bűnös vagyok, mert igaz, amit állított. Kínozni akarom.
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom
 



 

Tárgy: Re: Payne (és Callahan) ház
Vissza az elejére Go down
Payne (és Callahan) ház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Emerald City :: Seattle & Tacoma, WA :: 
Otthonok
 :: 
Tacoma és környéke
 :: 
Házak (kertváros)
-
Ugrás: