HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nappali (Ron & Jackie háza)

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
avatar
Admin

Karakterkép :
Reagok száma : 691
Avataron : Coleman, J. / Wood, C.
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Államtörténet
Foglalkozás : Adminisztrátor
Kor : 168
Pillanatkép :
Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots
Keresem :
• Seattle lakosait
• Tacoma lakosait


Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Nappali (Ron & Jackie háza)
Kedd Szept. 18, 2018 10:26 pm
First topic message reminder :

***



Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down

avatar
Polgárság

Karakterkép :
Reagok száma : 31
Avataron : Jenna Coleman
I. : Ron
II. : kids
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Tűzoltó
Kor : 30
Pillanatkép :
Idézet : I'm not broken just a bit cracked. Life has given me a lot of shit and that's been hard to handle.
Tartózkodási hely : seattle-i lakos
Keresem : best friend

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Nappali (Ron & Jackie háza)
Hétf. Okt. 22, 2018 11:31 am
Rosszallás nélkül csóválom meg a fejem. Naná, hogy nem fair a húzása, megjegyzése és mindemellett azt is tudom, hogy ennek ellenére megteszi, mert megteheti és eztán is megfogja.
- Féltékeny vagy? – fordulok vissza felé és a széles mosolyból, ami ott virít az ajkaimon, rögtön értelmezhető; kifejezetten tetszik a gondolata, mert valahol baromi cuki.
- Örülök, hogy a kedvetekre lehetek velük. – baromi jól esik, hogy szavakba önti tetszését. Az öltözködését pofátlanul szemlélem végig, úgy meg különösképpen, hogy egy része körülöttem – a kanapé körül – történik.
- Ezen gondolkoznod kell? – elég egyszerűnek tűnik, hogy tetszik-e neki vagy sem. Bár amennyire körüljárjuk a témát, azt hiszem már ez eleve megadja a választ.
- ..megfelelő módon, mértékben és időben..? Egy pár fülbevaló mindháromra ráhúzható körítés lesz a finomított, véglegesített véleménymegosztáshoz. ..ami megy a nyaklánchoz. – szabad kezemmel kicsit kiemelem a nyakamban hordottat, amit még tőle kaptam egy ugyanolyan célzó sandítással, mint ami az Ő vonásain is jelen van és egy hangsúlyos, kaján mosollyal az arcomon. A finoman megfogalmazni szándékozott nem tetszése mellé minimum ennyi jár. Simán lehetne őszinte, de nah, akkor adjunk meg a módját. Illetve Ő, én meg majd vigasztalódom azzal, amivel a legtöbb nő általában szokott. Ha már – feltételezem – emiatt vetette fel így a dolgot.
Ahogy a pólóját felveszi, elveszem róla a tekintetem és Jakere vezetem azt.
- Hát kihez hasonlítsam? – fordulok vissza felé. Nagy általánosságban nem szoktam, tudja ő is, hogy így van. Mielőtt olyan nagyon gyorsan esetleg tovalépne, a pólója anyagába akasztom az ujjaimat, a markomba gyűrve azt, hogy visszahúzzam egy kicsit jobban elnyújtott csók kedvéért. Csak utána eresztem és adok választ arra is, hogy mit kérek a konyhából.
A poharat átveszem, de előbb még válaszolok; - Kutyát szeretne. Nagyon. Valamelyik osztálytársa nem rég kapott és most ez az új nagy vágya, hogy lehessen neki is. – belekortyolok a vízbe, előbb emésztgesse kicsit Ő is Zach kívánságát.
- Mondtam neki, hogy ezt előbb még veled is meg kell beszélnie, de nem tudom szólt-e már róla. Mit gondolsz egyébként az egészről? – megvan a magam véleménye is a témát tekintve, de ebben a kérdésben abszolút együtt fogunk döntést hozni, főleg, hogy Zachnek még sokat kellene segíteni abban nagyon, hogyan is tudna gondoskodni egy kölyökkutyáról.
Visszaadom a poharat neki, még maradt benne víz, de most ennyi elég, a gyerekkel magamon, kicsit nehézkesen érném el a kis asztalt. A halloweennel kapcsolatos ötlethalmazt ezután borítom rá. A kelleténél talán jobban belemelegedve az egész témába.
Nehezen fogom vissza a kibukni készülő, túlzó jókedvemet, látva a nagyobb pislogásait, meg egyébként, hogy mennyire nem számított arra, hová is fogok kilyukadni a felvetésemmel. Hagyom, ellenőrizze van-e lázam, de a varázspálca említésénél viszont már nem bírom tovább visszafogni és elnevetem magam. A karomban lévő gyerek miatt nem túlzásba víve, de még így is jelzi Jake egy újabb szemöldökráncoló pillantással, hogy nincs annyira ínyére ez sem, ezért megint megcirógatom az arcát, nyugtatásképpen. Szerencsére beválik, megint lecsukja a szemeit és folytatja az evést.
- Néhány évente egyszer, nem szabad? – pillogok rá, a lehető legkerekebbre nyílt szemekkel, hiába tudom, hogy az emlegetettre soha nem fogom tudni rávenni. Azért a gondolattal vicces volt eljátszani és ami az említett poént illeti; - Különben szívesen megfogom. – csak a mihez tartás végett. Nyilvánvalóan komolytalankodok, de azért van is ebben igazság. Majd, ha a srácok aludni mentek este.
A folytatáshoz azonban megkomolyodok én is, jobban, mint eddig. - Jó, a műsorról lemondok, a másik kettőt viszont köszönöm. – a combjára simítok. - ..és a beöltözésről mi a véleményed? Vagy ne feszítsem tovább a húrt? – nyilván nem a srácokról beszélek, mert az alapból jár az ünnephez. A szülőktől viszont nem szokatlan általában, akik kísérik a gyerkőcöket, hogy ők is bevállalják.


Vissza az elejére Go down
avatar
Igazság- és hadügy

Karakterkép :
Reagok száma : 34
Avataron : Chris Wood
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Rendőr (őrmester)
Kor : 33
Pillanatkép :
Idézet : All women become like their mothers. That is their tragedy. No man does and that's his.
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Nappali (Ron & Jackie háza)
Kedd Nov. 06, 2018 7:57 pm
A rá fókuszált pillantásom a fejcsóválás után feltett kérdéssel sem változik. A benne lévő feszültséget nem ingerültség generálja, hanem egyfajta figyelem. A Jake felkelése előtti idő hagyatéka.
- Hallottad. – teszek egy célzó jelzést a mutatóujjammal az emelet felé, miközben felkaparom az elszórt ruhadarabot a kanapé sarka mellől. Minden egyes szóról tudomása van, ami négyszemközt elhangzott odafent és erre emlékeztetem. Nem élek tagadásban. A kezdek nem volt valós tartalmú megfogalmazás. Baromi nehéz volt az orvos utasításának fényében úriemberként viselkedni, miközben kartávon belül helyezkedett el, de megtettem. A gyereknek, pedig erőfeszítést sem kell tennie, egyből az övé. Ahogy most is lett. Mindkettőnk örömére, neheztelés nélkül a szükségletek miatt.
Beletörődve folytatom az öltözködést és tekintek rá.
- Egyből törjem le a lelkesedésed? – a visszakérdésben benne van a végső, nyers, nem becsomagolt válaszom. Izgatottabb volt mit szólok hozzá, sokkal jobban feltételezem, mint amennyit belőlem kiváltott a megpillantásakor. Ha pedig neki tetszik..
- Álmodik a nyomor. – nyugodtan, karakán leütéssel a mondat végén, körítés nélkül osztom meg vele ezúttal a véleményem az egy pár fülbevalóról. Fordításban: nem kap. Ha kell, vesz magának, de többet nem teszem be a lábam ékszerboltba vagy nézek körbe a neten hova érdemes egyáltalán a kínálat alapján. Ezt a kört egy életre lefutottam a nyakában lógó berendelésénél.
Az arcomra feketén fehéren kirajzolódik nem értem jelenleg.
- Senkihez? Magadhoz? – kisebb fejrázás is társul hozzá a legvégén, ha a facsarodott képem nem lenne elég beszédes, amit a közelebb menve jobban értelmezhet. Ismerem és ezért nem tudom hova tenni vagy honnan eredeztethetni most miért tesz másként, miért fontos vagy hogyan a kihez. Csak örülök neki arra a döntésre jut rövid ideig marad ez a szín a hajában és még mielőtt továbbfűzné, meggondolná magát ezt illetően elveszem a lehetőséget tőle. A húzódó anyagnak szívesen engedek, jobban felé dőlve viszonzom a csókot, mint eddig és egyet nyomok a homlokára, mielőtt a kérésnek megfelelően vizet hoznék magunknak. Lökött volt ezzel a színmásító húzásával. Édesen, de lökött. A szőkébb árnyalathoz igyekszem szoktatni magam a visszaút alatt – muszáj lesz megbarátkozni vele, míg újból el nem látogat az átkozott fodrászhoz.
A kutyával kapcsolatos, meg-nem-lévő tudomásom az első másodperctől lerí rólam víztöltés, helyfoglalás közben. Nagy meglepődést nem okozott, gyerek, de még nem hallottam ezt az igényt.
- Az én vágyaim között biztos nem szerepel a rendszeres takarítás utána.. Elég az életben tartásuk, nem? – néha sok is. Főleg neki. Nem-et nem mondtam. Tudom mit szeretnék és mit nem, de hallgatom az ő vélekedését a kutya-ügyben. Csendben bizakodva az ő fejében is átfutott mennyi mindennel járna az említetten felül egy kölyök, kezdve a betanítással.
A poharat átveszem, egyből leteszem az asztalra és meghúzom a sajátomat, cseppet sem hagyva az alján, hogy az övé mellé tehessem. Jó, hogy a folytatásnál már nem iszok. A Halloween-t kifejezetten utálom. Sok idióta rohangászik az utcán, akik közül nem kevesen követnek el a szokásosnál is retardáltabb faszságokat, amiket évről évre hatósági szinten kell kezelnünk. Releváns jó emlékem nem dereng az ünneppel kapcsolatban és meredeken ér a bélhuzogatás felvetése a még elfogadhatóbb, bevállalható körbejárás mellett, amivel kapcsolatban lazább megfogalmazásban, szabadabban érkezik a beleegyezésem, mint a másikra a bele-nem. A szórakoztatottsága old a helyzeten, kényelmesen szemlélem a zajló jelenetet, az anyját csecsemő módra lekorholó pillantást. Azt különösen élvezem.
A látványos rebegtetésre csak mereven nézek. Változatlan kedélyállapottal.
- Rajtam kívül persze, bárkivel. – a visszakanyarodó reflektálását értékelő fújtatással fogadom, piros pont. - Csak? – elhajlott a téma a komolytalan komolykodás felé és szívesen viszem tovább az ívet. Az, pedig nem újdonság szívesebben lennék még előbbre vele. A hajához nyúlok ezen a ponton. Korábban is éreztem már más a tapintása, ténylegesen csak most jutok oda ellenőrizzem az ujjaim között morzsolgatva. Kurtán, nincs mit-tel egyenrangúan biccentek a köszönetre és jobban megragadom a tincset, hogy közelebb húzva megszagoljam. Szintén éreztem régebben, de nem azzal voltam lefoglalva felfogjam valami más is eltér a megszokottól. Feltételeztem, de igen, az enyhe festékszag.
A fogva tartott tincset nem engedem el, de visszaeresztem, visszaegyenesedek az újabb kérdésnél. Mélyebb levegőt veszek, lassú mozdulattal ingatom meg a fejem.
- Maximum az egyenruhám vagyok hajlandó felvenni beöltözés címén vagy feliratos pólót. – semmi idióta jelmez vagy festés vagy villódzó szar nem kerül rám, nincs az a módszer, amivel az ellenkezőjét elérhetné. Ragaszkodom az immunitásomhoz.


Vissza az elejére Go down
avatar
Admin

Karakterkép :
Reagok száma : 691
Avataron : Coleman, J. / Wood, C.
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Államtörténet
Foglalkozás : Adminisztrátor
Kor : 168
Pillanatkép :
Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots
Keresem :
• Seattle lakosait
• Tacoma lakosait


Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Nappali (Ron & Jackie háza)
Kedd Nov. 06, 2018 8:47 pm


Játék Vége


Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom
 



 

Tárgy: Re: Nappali (Ron & Jackie háza)
Vissza az elejére Go down
Nappali (Ron & Jackie háza)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Similar topics
-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Emerald City :: Seattle & Tacoma, WA :: 
Otthonok
 :: 
Seattle és környéke
 :: 
Házak (kertváros)
 :: 
Ron és Jackie háza
-
Ugrás: