HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nappali, konyha, étkező (Solano-birtok)

avatar
Admin

Karakterkép :
Reagok száma : 699
Avataron : Coleman, J. / Wood, C.
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Államtörténet
Foglalkozás : Adminisztrátor
Kor : 168
Pillanatkép :
Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots
Keresem :
• Seattle lakosait
• Tacoma lakosait


Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Nappali, konyha, étkező (Solano-birtok)
Kedd Szept. 18, 2018 9:06 pm
[You must be registered and logged in to see this image.]





Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
avatar
Felső tízezer

Karakterkép :
Reagok száma : 5
Avataron : Justin Baldoni
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : vezérigazgató
Kor : 36
Pillanatkép :
Idézet : Te meglátsz valamit, és azt kérdezed: "miért?", de én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom: "miért ne?".
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Nappali, konyha, étkező (Solano-birtok)
Pént. Szept. 21, 2018 11:43 pm
Előzmények: [You must be registered and logged in to see this link.]


Azért furcsa érzés volt. Valahogy, az a régi, ismerős érzés támadt bennem, amikor is Selena és én bejöttünk, szóval... az a szokásos érzés, hogy "a nőnek mindig igaza van", s a férfiember akkor lehet a leginkább boldog egy kapcsolatban, ha ezt hamar az eszébe vési. A nőnek mindig igaza van, akkor is, ha nem.
De legtöbbször mégis. Mint most is. Selena tudta, hogy a fiam boldog lesz, hogy láthat, hogy nem taszít el magától... és ennek igazán örültem, még amiatt sem voltam féltékeny, hogy most a fiam kicsit jobban bízott benne, mint bennem... Igazán nem. Csak... ott volt az, hogy bár rengeteget igyekeztem, anno párban is, és miután magunkra maradtunk is, de... valahogy mindig tudtam, hogy egyedül kevés vagyok. Egymagam nem vagyok képes helytállni a fiam mellett. Egyszerűen bármit is tegyek, bárhogy cselekedjek is, egyedül nem működött soha semmi. Sem anno, sem most... Nem az volt a baj, hogy Selena kellett, hogy a kisfiam megnyugodjon, hanem az fájt legbelül egy kicsit, hogy egyáltalán bárki kell, mert nekem egyedül nem megy. Sosem ment.
Bár próbáltam ezt leplezni. Mármint az érzést. Tudtam, Selena azt felelné rá, tévedek. Azt mondaná, ez nincs így, és ne emésszem magam, ne akarjam mindenért magamat hibáztatni, és hogy nem szégyen az, ha az embernek segítség kell, nem baj az, ha az ember segítséget kap bizonyos dolgokhoz. És igen, talán igaza is volna, csak... nehéz így is érezni...  
De próbálkoztam.
Csak ez nem volt olyan egyszerű. Ez abból is látszott, hogy Mateo az aggodalma kapcsán kedves doktornőnk felé fordult bizalommal. Hát persze, hiszen én voltam az aktuális helyzetben a stresszor, így amúgy sem lehettem volna én az, aki megnyugtatja, de... persze az elmúlt idők főként közrejátszottak benne, hogy őtőle várt a fiam biztosítékot.
Selena pedig nem is habozott, elrakta a telefonját, és igyekezett megnyugtatni Mateót, hogy nem fogok... újra elmenni. Figyeltem őket, és... bár belül ott volt az a kicsi sajgás, mégis hálás voltam a szeretett nőnek, hogy velünk van. Mert akartam, hogy itt legyen, hogy velünk legyen, akartam, és szükségem... szükségünk is volt rá. Mindez együtt igaz volt.
Mikor a kisfiam megölelte őt, és Selena intve hívott, hogy csatlakozzak hozzájuk, bár először csak kérdőn pislogtam rá, hogy biztos-e benne, de azután megtettem. Átöleltem őket, és... olyan különös, furcsa... de jóleső érzés volt.
- Jól vigyázz, Mateo, a néniben egy fotóművész veszett el. De reméljük tudja, hogy ezt ő sem úszhatja meg szárazon csak így - "súgtam" ravaszul fiam fülébe, pár pillanattal később, aki erre kíváncsian pislogott, amikor becsúsztattam a kezem Selena zsebébe, és kihúztam onnét a telefonját, majd a kezébe csúsztattam. - Most akkor mind a hármunkat - intettem fejemmel a telefonja felé. Ha már rólunk egész sorozat lesz fellelhető a kis kütyüben, ragaszkodom hozzá, hogy én is kapjak hármunkról közöset, tehát olyat, amin ő maga is szerepel.
Azzal, hogy kizökkentettem mindhármunkat az adott pillanat alkotta elérzékenyítő érzelemhullámból, szerettem volna eltussolni azt is, hogy engem meghatott a fiam viszontlátása, hogy a kicsi fél az újra elvesztésemtől, és hogy Selena pillantása mindezek mellett is, mennyire mélyen hatott rám. És úgy gondoltam, ha van egy ilyen képünk, az azért is jó dolog lehet, mert így Mateo is láthatja mindig, ha ránéz a képre, hogy nem vagyunk egyedül és nem kell félnie. ÉS az már csak hab a tortán, hogy így nekem is lesz fotóm Selenáról.
Vissza az elejére Go down
avatar
Egészségügy

Karakterkép :
Reagok száma : 4
Avataron : Gina Rodriguez
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Gyermekpszichológus
Kor : 34
Pillanatkép :
Idézet : Mindannyian ugyanazt éljük át, ugyanazon megyünk keresztül, az egyetlen különbség, hogy miként dolgozzuk fel.
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Nappali, konyha, étkező (Solano-birtok)
Csüt. Okt. 25, 2018 8:02 pm
[You must be registered and logged in to see this image.]Túlságosan is közelinek éreztem magamat hozzájuk abban a pillanatban. Annyira közelinek, mintha.. már-már én is  családtag lennék. S ez az érzés kissé ijesztő is volt. Nem kellene ennyire belemerülnöm a dolgokba, hiszen egy kívülálló vagyok. Habár ez már késő bánat. Megszerettem Mateo-t. S mindenki tudja, bár konkrétan nem hiszen, hogy született volna róla mondás is, de a férfi szívéhez a fián át vezet a legbiztosabb út. Fura így belegondolni, mert eszem ágában nem volt "elcsábítani" Gaspar-t, sőt.. inkább tartani próbáltam tőle a távolságot, még mielőtt bármi.. a korházihoz hasonló megtörténhetne kettőnk között. De a próbálkozásom mindössze annyi is maradt. Próbálkozás.
Annyira imádnivalóak mindketten.. Nem csak Mateo az aranyos, kisfiús bájával és szerethető személyiségével, de Gaspar is az ígéző tekintetével, ellenálhatatlan bájával és kedvességével.
Nyílt titok volt az a számomra, hogy Mateo örülni fog az apukája viszontlátásának. Vele voltam végig, az idő alatt, amíg Gaspar távol volt tőle, így azt is lehetőségem volt megfigyelni, hogy nem csak szereti, de nagyon ragaszkodik is az apukájához. Nem csoda, azok után, hogy elvették tőle az anyukáját.. És ez az, ami miatt annyira tartani akartam a távolságot kettőjüktől. Nem akartam, hogy.. Mateo sérüljön, abban az esetben, ha a dolgok.. nem alakulnak túl fényesen köztem és Gaspar között. De most, valamiért úgy érzem, hogy az nem történhet meg. Tiszteljük egymást maximálisan és törődünk is egymás véleményével, gondolataival, én személy szerint soha nem tennék olyat, amivel megbánthatnám valamelyiküket, s biztosra érzem, hogy Gaspar is hasonlóan van ezzel.
Bár, látszott a kissrácon, hogy visszafogott és fél, a szívem mélyén tudtam, hogy nem az apukája iránt táplál ilyen szerű érzelmeket, hanem attól retteg, hogy ha elhiszi, hogy az amit lát a valóság, akkor újból csalódni fog és elveszíti a számára legfontosabb embert is. Úgyhogy megtettem minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy megszakítsam köztük ezt a kialakult gátat és újból közelebb juttassam őket egymáshoz.
És a fotózásnál és ölelkezésnél jobb módot nem is találhattam volna rá! Igaz, az utóbbit.. kicsit magam miatt is tettem. Olyan jó érzés volt közel érezni magam mindkettőjükhoz.
Csak nevetni tudtam Gaspar szavain, majd miutén sunyin kivette  zsebemből a telefont és a kezembe csúsztatta egy pillanatra kérdőn pillantottam felé. Persze tisztában voltam vele, mit szeretne és nem is igazán volt ellenemre a dolog.
Nem is haboztam, a telefont magunk elé emeltem, olyan pozicióban, hogy mindhárman beleférjünk a szelfibe, majd a szokásos "Mondjátok, hogy csíííz!" elismétlese után lenyomtam néhányszor a fényékepező gombot. Valamilyen random és érthetetlen oknál fogva, a harmadik gomb nyomás előtt, Mateo homlokához hajoltam és puszit leheltem a kicsi kobakjára, úgy időzítve, hogy ez a pillanat a képen is rögzítve maradjon.
Vissza az elejére Go down
avatar
Felső tízezer

Karakterkép :
Reagok száma : 5
Avataron : Justin Baldoni
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : vezérigazgató
Kor : 36
Pillanatkép :
Idézet : Te meglátsz valamit, és azt kérdezed: "miért?", de én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom: "miért ne?".
Tartózkodási hely : seattle-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Nappali, konyha, étkező (Solano-birtok)
Vas. Nov. 04, 2018 7:42 pm
Az életem... a feje tetejére állt. A fiam, élete nagyobbik felében azt tapasztalhatta, hogy vagyok neki én, és van neki Selena, mi ketten... És nem is tudom, hogy én voltam e neki a nyomatékosabb, vagy esetleg megegyezően helyezkedtünk el a fontossági sorrendjében, talán igen, inkább vezettem még akkor. Bár talán mondhatni, hogy területtől függő volt. Hiszen Selena higgadt, magabiztos, motiváló volt feléje, én meg... ideges, zavart, bizonytalan, és gyakorta kaotikus. Én az érzelmi fontosságban álltam talán élen, míg a doktornő mindenhol máshol... nem is tudom. Most viszont tisztán éreztem, amint háttérbe kerülök. Eddig sosem éreztem, hogy ennyire élesen elkülönültem volna a többi kategóriától. Persze ugyanúgy kötődött hozzám érzelmileg a fiam, hozzám leginkább, viszont a többi szempont most erősen kidomborodni látszott, mintha Selena fölém helyeződött volna.
És nem is az, hogy ez baj, mert... mert beleszerettem ebbe a nőbe, és mert ő nagyon jó Mateóhoz, és jó neki hogy velünk van, s a fiam is szereti, örülök, hogy fontosak egymásnak, csak... én közben kissé... féltékennyé váltam. Igen. Bár józan felem azt súgta, kettőnk besorolása ismét közelebb kerül majd egymáshoz, minél több időt töltök újra a gyerekkel, vagy esetleg együtt töltünk majd vele időt, hármasban, csak... újra éreznie kell a biztonságérzetet, hogy nem megyek el én sem, és Selena sem tűnik el az életéből.
Ettől valahogy kicsit úgy is éreztem, talán rosszul azonosítottam be korábbi aggodalmam fő szempontját. Ha nem jönne össze a dolog köztünk, köztem és Selena közt, meglehet, nem is Mateo volna az, aki jobban megsínylené a dolgot, hanem talán inkább én. A fiam talán sokkalta rugalmasabb nálam...
Ahogy elkészült a fénykép hármunkról is, vagyis... nem is egy, hanem több kép is, és ezek közül az egyik igen családias és megható alakot öltött, mikor láttam, hogy Selena megpuszilja a fiam, majd utána ő válaszul a nyaka köré fonja kis kezeit, és ő is adott egy puszit a doktornő arcára.
- Nem mész haza, ugye? - Mateo szeme Selenára szegeződött, és ahogy felálltam, ő kezével máris Selena kezéért nyúlt, miközben érdeklődött, hogy annál fogva húzza magával, beljebb a házba, esetleg még mielőtt arra gondolhatna, hogy megszökik.
- Ne félj, Mateo, nem fog elszökni, ma biztosan nem - emeltem fel fiam a földről, és vettem a karomba, közben Selenára sandítva, és remélve, hogy nem bánja, amiért közbebeszélek, hisz végülis, nem nekem szólt a kérdés. Csak szerettem volna megnyugtatni a gyereket... lehetőleg úgy, hogy nem világosítom fel, ma nem csak őrá, de még rám is Selena fog vigyázni, hisz csak úgy engedtek ki a kórházból, hogy nem maradok magamra. És hát, eltekintve attól, hogy a kórházundorom mennyire is teszi kényelmetlenné az ott tartózkodást egy olyan helyen, azért én sem szívesen lennék ma még egyedül a gyerekkel idehaza. Még ha jól is érzem magam, azért mégse akarom, hogy ha mégis valami történne, Mateo megijedjen.
- Tényleg, mit szólnál egy idegenvezetéshez? - kérdeztem, egy érdeklődő mosollyal pillantva Selena felé, megelőzve, még mielőtt esetleg eszébe jutna rámparancsolni, hogy pihenjek le. Végre mászkálhattam, ki akartam használni. Annyi fekvés után úgyis biztos hamar lemerülök majd, előtte még jó volna megmozgatni a végtagjaim, és lássuk be, erre itthon bőven akad hely.
Vissza az elejére Go down
avatar
Admin

Karakterkép :
Reagok száma : 699
Avataron : Coleman, J. / Wood, C.
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Államtörténet
Foglalkozás : Adminisztrátor
Kor : 168
Pillanatkép :
Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots
Keresem :
• Seattle lakosait
• Tacoma lakosait


Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Nappali, konyha, étkező (Solano-birtok)
Szomb. Dec. 01, 2018 3:13 pm


Játék Vége


Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom
 



 

Tárgy: Re: Nappali, konyha, étkező (Solano-birtok)
Vissza az elejére Go down
Nappali, konyha, étkező (Solano-birtok)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Yamanaka birtok
» Nappali
» Nappali
» Kert és erdő a birtok körül

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Emerald City :: Seattle & Tacoma, WA :: 
Otthonok
 :: 
Seattle és környéke
 :: 
Házak (kertváros)
 :: 
Solano-birtok
-
Ugrás: