HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Commerce Street

avatar
Admin

Karakterkép :
Reagok száma : 691
Avataron : Coleman, J. / Wood, C.
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Államtörténet
Foglalkozás : Adminisztrátor
Kor : 168
Pillanatkép :
Idézet : Hello Seattle, I am a mountaineer In the hills and highlands I fall asleep in hospital parking lots
Keresem :
• Seattle lakosait
• Tacoma lakosait


Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Commerce Street
Szer. Aug. 29, 2018 11:23 am
***
Vissza az elejére Go down
avatar
Szolgáltatók

Karakterkép :
Reagok száma : 19
Avataron : Blake Lively
I. :
II. :
III. :
Elõtörténet : Előtörténet
Foglalkozás : Esküvőszervező
Kor : 31
Pillanatkép :
Idézet : Try to be a rainbow in someone's cloud.
Tartózkodási hely : tacoma-i lakos

Felhasználó profiljának megtekintése 



 

Tárgy: Re: Commerce Street
Szomb. Szept. 29, 2018 12:50 pm
Ray részére

A mai este aligha számítok társaságra a szomszéd részéről, szombaton maximum valami csoda folytán időzik otthon az, aki egy klub biztonsági főnökeként tevékenykedik. Így csupán egy pohár édes vöröst rejtő üvegpohár simul ujjaim közé, mikor kilépek a hátsó kis veranda szerűségre, ahol egy asztal, és körülötte kerti bútorok pihennek, nyaranta kifejezetten kellemes itt időzni, most már ugyan nincs olyan kellemes idő, ellenben egy meleg takaró megoldás erre, kiváltképp, ha szükség esetén fűthető. Nem nevezném magam kifejezetten fázósnak, de azért ilyenkor már nem elég egy pulóver, a kabát meg olyan hangulatromboló lenne, elvégre még csak ősz van.
Titkon egyébként remélem, hogy legalább Chester társaságomul szegődik, de nem loholt oda, ahogy szokott. Emlékszem, amikor Ray javasolta, hogy megerősíti a kerítést, megkértem, hogy ne tegye, engem nem zavar a kutyus, sőt, olykor kifejezetten jólesik a társasága. Az kifejezetten a mi titkunk, hogy ilyenkor Chester odaülhet mellém a kanapéra, amíg én borozom/teázom vagy épp reggelente kávézom. Ő cuki, én meg simogatom. Jól esik, és szerintem a kutya szintúgy ki van békülve a kapcsolatunk természetével.
Most azonban sehol sincs, talán nincs kedve hozzám, de ebben nem találok kivetnivalót, elvégre késő van, talán már alszik. Nagyjából még fél percig gondolom így, amikor meghallom a halk szűkölést. A boros poharat lerakom az asztalra, és sietős léptekkel indulok az alacsony kerítés felé, ami szerintem szomszédok tekintetében elég beszédes a viszony milyenségét illetően. Pár házzal arrébb hatalmas tujasövény húzódik, pedig a másik oldalamon lakó sem tartozik a bajos kategóriába, de hát közel sem tartok ott, hogy mindenki viselkedését megértsem.
Mivel nem a saját kertemből hallom a neszezést, ezért átmászok a kerítésen, hogy megleljem a kis virgoncot, s nagyon reménykedem abban, hogy nem esett baja, dacára a panaszos nyüsszentéseknek.
- Basszus!
Szalad ki a cifra a számon, noha nem jellemzőm a csúnya beszéd, de a frász kerülget, ahogy meglátom a kerítés alá szorult ebet.
- Az ég szerelmére Chester, nyugi!
Szólok rá, hisz a kis buta már rögtön szaladna hozzám, ami jelen helyzetben a lehető legbutább döntés, tekintettel arra, hogy így csak még inkább lemarja a bőrét.
- Figyelj, drágám, megpróbálom felfelé húzni a kerítést, és majd mondom, ha indulhatsz. Marad!
Az utolsó felszólítás erőteljesebben hasít az éjszakai csöndbe, szeretném, ha megértené, hogy most nyugton kell lennie, különben még rosszabbul jár. Kész szerencse, hogy ezek az alapkerítések nagyjából annyira jók, hogy nem veri szét őket egy nagyobb vihar, másra nem kifejezetten. Következésképpen annyira fel tudom húzni, hogy Chester megmenekülhessen.
- Gyere!
Több se kell neki, bár szűkölve moccan, ami számomra egészen aggasztó, de bízom benne, hogy csak a felületi sebek sajátossága okán, elvégre azok bosszantóan tudnak fájni nekünk is, hiába nevezzük őket karcolásnak vagy horzsolásnak. A karjaimba veszem, azért még elbírom, nem egy nagy darab eb, nem szeretném, hogy így nagyon mocorogjon.
- Ilyenkor nem ártana egy kis kertikapu…
Igaz, gőzöm sincs, mit szólna ehhez Ray, de most szabályos cirkuszi mutatvánnyal ér fel, ahogy a kutyával együtt átszenvedem magam a kerítésen. Becsukom az üvegajtót, a borospohár érintetlenül kinn marad, még bele sem ittam. Kocsi kulcsot ragadok, mobilt, és cipőt, azt majd átcserélem a kocsiban, ha Chestert betettem.
Miután mindent lezongoráztam – és a lakást sem felejtettem el bezárni, jobban mondva a kocsiból szaladtam vissza -, rögtön tárcsázom Rayt, de nem veszi fel. Nos, csak nem fogja leharapni a fejem a kutyamentésért… Helyette írok egy gyors üzenetet.
„Chesterrel a Commerce Streetre mentünk az ügyeletes állatorvoshoz!”
Majd visszahív, ha van rá ideje, a többit megoldom. Vagyis megoldja az állatorvos, szerencsére nincs messze.
Vissza az elejére Go down
Commerce Street
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Emerald City :: Seattle & Tacoma, WA :: 
Tacoma
 :: 
Város
 :: 
Városközpont
-
Ugrás: