Foundation Nightclub

***

Egy hét telt el azóta, hogy én meg Harper a kelleténél jobban összemelegedtünk egymással. Egy hosszú, gyötrelmes hét. Ennek a dolognak soha nem szabadott volna megtörténnie, soha de soha nem engedhettünk volna a vágyainknak. Piszkosul jó volt, rohadtul elvette az eszem és kibaszottul szeretném, ha lenne folytatása. Ha lehunyom a szemem őt látom magam előtt, még érzem ajkai ízét, még perzseli bőröm érintésének nyoma. Nem bírok tükörbe nézni azóta, nem tudom elviselni saját tükörképem látványát, elrontottunk mindent és rettegek, hogy ez már visszafordíthatatlan. Nem elég, hogy összefeküdtünk, még el is üldöztem őt magamtól. Napokig hívogatott telefonon, én pedig bármennyire is szerettem volna hallani a hangját rendszerint kinyomtam a hívást. Nem tudok szembenézni vele, nem lennék képes magyarázattal szolgálni arra, hogy mi történt közöttünk. Rettegek a kérdéseitől, de még jobban a válaszaimtól, ahogyan rettegek kettesben maradni vele, a múltkori találkozásból ítélve, az ismét az ágyban végződne. Illetve a kanapén, vagy a pulton, tulajdonképpen a lakás bármelyik pontja megfelelne. Ezt pedig el szeretném kerülni, mert már így is nagyon vacakul érzem magam.
Képtelen vagyok bármire is figyelni, a lakásban sem tudok meglenni, mert bármerre nézek őt látom magam előtt, őt érzem magamban és őt akarom megérinteni. Kezdek megbolondulni ez már tény. Hirtelen elhatározás volt, hogy ma bulizni megyek, kell valami – vagy valaki – aki kikapcsolja az agyam, aki miatt legalább pár óráig nem fogok Harpra gondolni, szükségem van arra, hogy mindenről megfeledkezzek végre, mert őszintén attól félek, hogy ha így élek tovább, akkor meg fogok őrülni. Combközépig érő, pánt nélküli vörös ruhámmal, igencsak feltűnő jelenség vagyok, ahogy cipőm sarka koppan a betonon, hajam lobogtatja a szél. A night club fényei már messzire világítani, hallani lehet az odabentről kiszűrődő fényt. Széles mosollyal az arcomon sétálok a bejárat irányába, rámosolygok a magas, kigyúrt, kopasz biztonságőrökre, akik minden gátlás nélkül mérnek végig, majd rányomnak egy pecsétet a kezemre és félreállnak az utamból. Sokat hallottam már erről helyről, nagy népszerűségnek örvend, a korombeliek szinte csak ide járnak, ha szórakozni van kedvük, ki tudja, lehet majd én is itt tombolok a továbbiakban is. A fénye játéka eleinte kicsit zavarja a szemem, de ahogy az lenni szokott az ilyen jellegű helyzetekben, nagyon hamar hozzá lehet szokni ehhez az aprócska zavarhoz. Egyenesen a pulthoz sétálok, ahol rövid töprengés után whiskeyt rendelek, duplát, jéggel.
                                              ***
Már a negyedik italomat fogyasztom, elmém kezd bódulni, amikor érzem, hogy valaki hátulról átöleli a derekam. Kíváncsi tekintettel fordulok meg, hogy szemügyre vegyem az ismeretlen férfit. Magas, ébenfekete hajú, és egy mélykék szempárral nézek szembe. Jóképű vonásain ott bujkál valamilyen csibészes mosoly, ami az egész fizimiskáját esztétikussá és vonzóvá teszi. Kicsit megkésve ugyan, de rámosolygok.
- Szia szépség, látom egyedül vagy, nincs kedved táncolni egyet? Eddig egész jól megvoltam a piám társaságában, de most már úgy érzem, hogy határozottan dobna a kedély állapotomon egy kis risza.
- Miért is ne? Menjünk. hörpintem fel a poharam tartalmát, majd megragadom az idegen férfi kezét és követem őt a táncparkett felé.
- Jason vagyok. öleli át a derekam és hajol hozzám közelebb, miközben lassan felveszzük a zene ritmusát és együtt mozgunk.
- Én meg Heather... fonom át mindkét karom a nyaka körül, hogy szorosabban tudjak simulni hozzá. Minden lépésnél, minden mozdulatnál egyre közelebb vagyunk egymáshoz, testünk összeér, lehelete csiklandozza a nyakam.
- Nagyon fura, hogy egy ilyen gyönyörű lány egyedül van itt. Nem félsz, hogy valaki megpróbál felszedni?
- Oh, én éppen azt hittem, hogy neked ez a terved...de ha tévedtem visszaülök még a székre és várok valakit, aki dumálás helyett meg is csókol... a mondatot azonban nem tudom befejezni, mert ajkaival letámadja az enyémet, tenyere végigcsúszik derekamon, hogy aztán a fenekembe markoljon. Volt már jobb élményben is részem, de ma éjszakára megteszi. Viszonozom ajkainak vad játékát.

Egy hét telt el, mióta tönkretett mindent, mióta Heather elvette az eszét és együtt töltöttek pár gyönyörű órát, hogy aztán hideg zuhanyként érje a felismerés, hogy ezt elbaszta. Átvitt értelemben és szó szerint is.
Többször hívta a nőt, hogy beszéljék meg, próbálkozott, hátha összejön, de a nő minduntalan kinyomta a telefont és nem válaszolt a hívásokra, végül feladta. Utálta magát azért, amit tett, hogy így kihasználta a lányt egy gyenge pillanatában, bár igaz, ezt ketten cseszték el, nem csak ő; mégis hibásnak érezte magát, nem is kicsit.
A barátai most hívták, hogy menjen el velük szórakozni, érezze végre jól magát és ne legyen olyan búval baszott egész álló nap, már nem bírják így elviselni a képét, mire vállat vonva elfogadta a felhívást.
Most kényelmes, magas szárú, fekete-vörös Adidas cipőben suhan az éjszakában, a farmer kényelmesen feszül a lábán, miközben a fekete rövid ujjú és a hozzá passzoló, fekete-vörös kockás, kigombolt ingben magabiztosnak érzi magát. Az inget teljesen kigombolta, így a dögcédula szabadon lóg a nyakában, miközben az ing ujjait könyékig feltűrte, a sportóra pedig ott virít a jobb csuklóján. Haját belőtte, de a borostáját meghagyta, nem volt türelme, hogy lenyírja.
Rajta kívül még másik négy sráccal jött, hogy együtt lépjék át a szórakozóhely bejáratát. A biztonsági őröknek csak biccent, már jól ismerik egymást, sokszor megfordultak már itt; végül hatalmas hangzavar közepette jutnak a pulthoz, hogy italokat rendeljenek és a zártabb bokszoknál foglaljanak helyet.
Az ital hamar fogy, ahogy a gátlások is feloldódnak, miközben egyre oldottabb lesz a hangulat, rengeteget hülyéskednek a barátai, bár attól még a szíve mélyén pocsékul érzi magát, de örül, hogy a srácok legalább megpróbálják jobb kedvre deríteni.
A srácok egy része a tánctéren van több másik lánnyal, mikor a pulthoz sétál, hogy újabb italokat rendeljen nekik, épp csak véletlenül néz oldalra, mikor megáll a mozdulat közben. El sem hiszi a szemei elé tárult látványt, kell pár pillanat, mire képes felfogni, hogy Heather az tűzvörös ruhában és magassarkúban, ráadásul egy másik férfi társaságában. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva, alkohollal a szervezetében szinte pillanatok alatt megy fel az agyvize, és csak az állítja meg a következő mozdulatban, hogy az egyik haverja elé toppan.
- Hé Harp! Figyu, még két üveggel kérj abból a szarból, a srácok beittak mindent és nekem nem hagytak! - kiabálja túl Andy a hangzavart és a zenét, miközben közel hajol hozzá, hogy értse is, miről van szó. Morog valamit az orra alatt, aztán a pultosnak mutogat, de félig még mindig Heathert szuggerálja. Ahogy figyeli őket, úgy kezd egyre mérgesebb és idegesebb lenni, az elfogyasztott alkohol erősen dolgozik a szervezetében, amin az sem segített, hogy alig evett valamit.
Andy is oldalra pillant és azonnal értelem csillan az eddig alkoholtól elfelhősödött tekintetben.
- Oh basszus! Harp, menjünk innen, szólok a többieknek is, hallod?!  - De ahogy Andy beszélni kezd, úgy lép el tőle és megindul a lányhoz, nagy nehezen sikerül átjutni a tömegen, mire végre a pároshoz ér, hogy ott az ismeretlen vállára markoljon és úgy rántsa el a lánytól.

A nemrég elfogyasztott alkohol serényen dolgozik a szervezetemben, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ilyen könnyedén engedem egy teljesen ismeretlennek, hogy a közelembe férkőzzön. Muszáj elterelnem a gondolataimat, mert úgy érzem, hogy az őrület határán vagyok, képtelen vagyok bármire is figyelni, folyamatosan csak Harper és a közöttünk fellobbant szenvedély jár gondolataim között, egy hete már, hogy zombiként élek, mert nem tudok szembenézni azzal az intezív érzelemhullámmal ami bennem lakozik. Azt remélem, hogy ezzel majd sikerül felejtenem, hogy be tudom bizonyítani magamnak, hogy semmi többről nem szólt a dolog, csak szexről. Nem változott semmi és nem is fog, azt leszámítva, hogy a szemébe sem tudok nézni. Emiatt vagyok most itt, emiatt vettem fel ezt a ritkán hordott, kihívó ruhát, és igen, emiatt engedem ezt a Jason fazont nyomulni. Sőt, már akarom, hogy nyomuljon és lehetőleg ma éjszaka ne engedjen el a közeléből. Tudom, hogy ez csak átmeneti megoldás, de ki tudja, ha jól sikerül az éjszaka talán tényleg ki tudja verni a fejemből azt a gyönyörű, de bűnös éjszakát.
Ajkai követelőzően kapnak az enyém után, nem csókol túl jól, de meg lehet szokni. Néhány másodpercnyi töprengés után viszonozom csókját, annyi szenvedélyt belerakva amennyi csak telik tőlem ebben az abszurd szituációban. Érzem ahogy keze végigsimít derekamon, egészen a fenekemig, majd belemarkol. Normális esetben ez lenne az a pillanat, amikor minimum egy pofonnal jutalmazom szemtelenségét, de most nem teszem. Inkább csak behunyom a szemem és próbálom élvezni a helyzetet, bármennyire is fura és hideg. Mindkét karomat átfonom nyaka körül, hogy még közelebb érezzem őt magamhoz. Orromat megcsapja émelyítően édes illata, ami miatt egy pillanatra levegőt venni is elfelejtek. Úgy tűnik nem az lesz a nagyobb kihívás, hogy úgy tegyek, mintha érdekelne, hanem az, hogy ne hányjam szembe. Erőt veszek magamon és teljességel kizárok mindent magam körül, egyedül nyelvének játékára és a combom külső felén kalandozó ujjaira figyelek.
A csók azonban hirtelen megszakad, értetlenül nyitom ki szemeimet, hogy rákérdezzek mégis mi a francot művel, amikor Harpert pillantom meg közvetlenül mellettünk, keze az újdonsült partnerem vállán pihen. Ez meg mi a franc? Csodálatos, azért jöttem ide, hogy kiverjem a fejemből, erre, mintha megidéztem volna megjelenik.
- Valami baj van haver? szólal meg Jason, tekintetét egy pillanatra sem véve le Harper-ről. Úgy tűnik ő sem riad vissza egy kis rivalizálástól. Keze, amelyik az előbb még combomon pihent, most derekam köré fonódik. Kell néhány perc amíg magamhoz térek és rádöbbenek mi folyik körülöttem.
- Mit keresel itt Harper? Te követtél vagy mi franc? dühös vagyok rá, amiért a semmiből felbukkant, pont akkor amikor azon dolgoztam, hogy végre elfelejtsem.
- Azt hittem világosan elmondtam, hogy ne keress. Egy lépést közelebb lépek hozzá, úgy, hogy pont a két fiú között álljak, remélve, hogy ezzel meg tudom fékezni az esetleges erőfitogtatást.
- Gyere Jason menjünk, igyunk meg valamit, aztán folytassuk ahol abbahagytuk. a férfi néhány másodpercig még Harpert figyeli, majd ismét derekamra csúztatja a kezét és fejév a bárpult felé int. Szívem egyre hangosabban zakatol a mellkasomban, őszintén, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne ugorjak a nyakába, és pontosan emiatt vagyok most ennyire dühös.

Azért jött ma a fiúkkal, hogy kiverje a fejéből Heather édes illatát, ajkainak puha érintését, úgy körülbelül mindent, amit maga a nő jelent a számára. Az elmúlt időszak, a cirkuszban történtek, a lövés és ezek együtt teljesen szétrombolták eddig sem túl jó idegeit, erre mit ad isten, kit lát a szórakozóhelyen egy másik faszkalap kezei között? Naná, hogy Heathert. Először fel sem fogja, hogy a lány az, aki ilyen kihívó ruhában illegeti magát, hogy hagyja, hogy egy vadidegen így érjen hozzá, csak mikor Andy a közelébe ér, akkor billen át az a bizonyos kapcsoló a fejében.
Fújtatva indul meg a pároshoz a tömegen keresztül, nem foglalkozik barátja figyelmeztető hangjával vagy azzal, hogy erre a többiek is felkapták a fejüket, csak megy előre, hogy aztán belemarkoljon a nyálgép ruhájába és úgy húzza el Heather közeléből.
Tisztán kivehető számára, hogy a nő ivott, régen soha nem engedett volna ilyet bárkinek, főleg ha józan, minimum egy pofonnal lett volna gazdagabb az illető, ha nem egy tökönrúgással.
- Elég nagy. - mordul az ismeretlenre, de tekintetét Heather gyönyörű szemébe mélyeszti. Az eddigi meleg kék szemek most tovalettek, helyettük harag és sötét fogadja a lányt, olyan, mint a viharos tenger, ami épp lecsapni készül. Főleg, miután meghallja a nő szigorú és parancsoló hangját, aztán mikor felfogja szavai jelentőségét, nagyon erősen vissza kell fognia magát, hogy ne húzzon be a mellette állónak. Nyakán egy ér kidülled, ahogy egész teste ugrásra készen megfeszül ebben a pillanatban, s ahogy próbálja visszafogni magát.
- Van nekem is magánéletem, nem csak körülötted forog ez a kibaszott világ! - replikázik, nem épp szép hangnemben, jelenleg az eddig elfogyasztott alkohol nagyon erősen dolgozik a szervezetében, hogy aztán ajkai gúnyos mosolyra húzódjanak.
- Persze, amikor bajod van, tökéletes vagyok; most meg lecserélsz erre a nyálgépre, Kiscicám?! - ezelőtt talán ha kétszer hívta így Heathert, de most nem gondolva a következményekre csúszott ki a száján a megnevezés, miközben a haverjai tőle nem messze állnak.
Ahogy azonban Heather közéjük áll, úgy lép egyet a lány irányába, hogy mellkasuk összeérjen ebben a pillanatban, úgy néz le a másikra.
- Azt ne mondd, hogy ez itt többet jelent neked, mint én, vagy talán nem kényeztettelek eléggé? Ha csak ennyin múlik, egész napra megkaphatsz. - hajol oda Heather füléhez, hogy belesúgja szavait, amit csak a nő érthet, miközben ajkával finoman érinti Heather arcát, addig egyik kezével a lány csuklójára fog, nem hagyja, hogy elmenjenek a férfival.

Nagyon úgy tűnik, hogy a sors, vagy valami felsőbb hatalom – mindenki nevezze ahogy szeretné – folyamatosan az utamba sodorja Harpert. A tervem, hogy a ma este tökéletes alkalom lesz arra, hogy kiverjem a fejemből őt és mindazt ami történt egyre távolibbnak tűnik. Miért történik ez velem? Miért kell nekem mindig nagyobb zűrt keverni magam körül, mint ami már alapból van? Látom rajta, hogy dühös, látom ahogy megfeszül nyakán az ér, a düh mellett azonban csalódást is vélek felfedezni azokban a kék szemekben, amikben legutóbb még csak szenvedélyt láttam. Tudtam, hogy mindent el fogunk rontani, soha nem szabadott volna megtörténnie annak ami mégis megtörtént. Nem azért, mert nem volt jó, hanem azért mert túlságosan is jó volt és most túl nagyot veszítettünk. Megérte? Szinte már szemmel látható a feszültség ami hármunk között vibrál, szinte már tapinthatóvá válik az indulat a fiúk között. Én csak kikapcsolódni és felejteni akartam, ehhez képest mindjárt egymásnak esik ez a két marha.
Ahogy hallgatom Harpert bennem is egyre intenzívebben tombol a harag. Komolyan? Komolyan ennyit gondol rólam? Ilyennek ismer?
- Csakugyan? Akkor mégis mi a jó büdös francért jöttél ide hozzánk? Láthattad, hogy éppen elfoglalt vagyok. Zavart, hogy nem te vagy Jason helyében? szemeimet szikrát szórnak a harag miatt, szinte már üvöltöm felé szavaimat, ami a hangos zenétől még mindig csak suttogásnak tűnhet. Annyira éreztem, hogy ez lesz, rettegtem, hogy szembe kell néznem vele és ez fog történni. Keserűen felnevetek.
- Amikor bajom van? Kapd be Harper. Azt hittem, hogy ott voltunk egymásnak. Ugyanolyan önelégült barom vagy, mint az összes többi férfi. És még egyszer ne merj kiscicámnak nevezni, mert csomót kötök a nyelvedre. megbántott. Ezzel az egy mondattal mélyebbre gázolt a lelkemben, mint azt el tudná képzelni. Én a barátja voltam, nem használtam ki, ő is bármikor számíthatott rám. Egy héttel ezelőtt pedig együtt botlottunk meg. Közelebb lép hozzám, nekem pedig akaratlanul is összerándul a gyomrom a közelségétől. De nem fog megpuhítani, nem fogok a karjába omolni csak azért, mert ő Harper.
- Még nem jelent nekem semmit....de ki tudja, lehet, hogy holnap reggelre már fog. Azért, mert egyszer megkeféltél nem jelenti azt, hogy kérdőre vonhatsz. Én most szépen elvonulok vele és ki tudja, talán őt el sem küldöm magamtól. nekem is fáj amit mondok, fáj, de el kell üldöznöm magamtól mielőtt még több fájdalmat okozok neki.
- Most pedig engedd el a kezem! próbálom kihúzni csuklóm erős szorításából.
- Nem hallod haver? Engedd el a kisasszonyt. lép mellém Jason és lök egy hatalmasat Harperen.
- Menj vissza anyuci szoknyája mellé gyökér, a csaj az enyém. Megdugom aztán pedig viheted. intézi szavait Harper felé, amiből én semmit nem hallok, túl távol került tőlem és a zene elveri a hangokat.

Felejteni indult, és kicsin múlik, hogy nem verekedés lesz a vége, hogy aztán az őrsön kössenek ki ma éjszaka. Egész testében ugrásra készen megfeszül, szíve szerint bemosna annak az önelégült rohadéknak Heather mellett, de még visszafogja magát és a lánnyal foglalkozik. Miatta jött ide hozzájuk, a másik idióta nem fontos.
Ahogy azonban meghallja Heather szavait a válaszára, úgy érzi magát, mint akit pofon csaptak. Még hogy zavarja, hogy Jasonnel van itt és nem vele, naná, hogy rohadtul zavarja az egész helyzet.
- Igen, kurvára zavar, mert fasznak teperek utánad, ha aztán egy gombnyomással elintézed az egészet! - ordít vissza, de a hangja élét elnyomja a hangos zene aztán olyan csúszik ki a száján, amit talán nem kellett volna mondania, mert nem teljesen igaz. A lány nem csak akkor jött el hozzá, mikor problémája volt, akkor is ott volt vele, amikor boldog volt és hálás lehet ezekért a pillanatokért, amiket együtt megéltek; viszont a düh és sértettség elég erősen dolgozik össze az alkohollal. Fájnak Heather szavai, nem kellett volna ilyet mondania, főleg nem ilyen stílusban, de akkor is kikívánkozott belőle.
A tömeg lassan szétnyílik körülöttük, hogy teret hagyjanak hármójuknak, miközben barátai ott vannak tőlük nem messze, árgus szemekkel figyelik a kibontakozó jelenetet.
Azonban a következő szavak után megbántva néz Heather szemeibe.
- Komolyan ezt gondolod, hogy csak egy kibaszott strigula vagy, ennyit jelentesz?! - csúsznak ki a megbántott szavak a száján, miközben a lány keze kicsúszik az ujjai közül. Nem, nem akarta, hogy ez legyen, csak normálisan akart vele beszélni, erre tessék, sikerült megbántaniuk egymást, ilyen a világon nincs.
Fújtatva pillant a srácra, mikor ellöki Heather közeléből, hogy így egy lépést hátrál a lánytól, s csak távolodó alakját látja maga előtt, azonban a Jasonnek nevezett alak olyanokat mond a lányra, hogy egyszerűen bepöccen, kész, elszakad az a bizonyos cérna, s nem gondolva semmi másra esik neki a faszinak.
Még épp kartávolságon belül van a srác, hogy rámarkoljon a csuklójára bal kezével, maga felé rántja és nyitott tenyérrel üt felfelé, hogy a csávó orra darabjaira törik, vér fröccsen a levegőbe, miközben az illető összeesik, de a csuklóját addig sem engedte el. Odalép hozzá, hogy belemarkoljon a férfi hajába, úgy fordítja maga felé.
- Még egy ilyen és kibelezlek, megértetted?! Rám azt mondasz, amit akarsz, de ha egy ujjal is hozzáérsz, halott vagy, világos?! - ordít a férfi arcába, egész lénye megfeszül, menne tovább, hogy addig verje ezt a kis rohadékot, amíg sírva könyörög az anyja után, de a barátai kellenek ahhoz, hogy lefogják. Hárman nyúlnak utána, hogy elhúzzák a vérző és valószínűleg síró férfitól, miközben a nevét kiabálják.
- Harper, fejezd be! Hadnagy, elég legyen, nem éri meg! - több felől jön a felszólítás, hogy aztán kirántsa magát a kezük közül és a bejárati ajtó felé vegye az irányt, szüksége van a friss levegőre, egész testében reszket, de nem a hidegtől. Kell valami, amin levezetheti a feszültséget; bármi, amit használhat. Útközben magához vesz egy üveg töményet, azzal együtt lép ki az ajtón, odakinn megcsapja a hűvös levegő, de nem foglalkozik vele, csak halad tovább az épület mellett, miközben meghúzza az erős italt. Ahogy torkán végigcsorog az alkohol, úgy marja, de nem érdekli.

Ha fordított helyzetben lennénk, és én láttam volna meg őt valami nőcskével összemelegedve, valószínűleg ugyanezt a reakciót váltotta volna ki belőlem. Ezt értük el azzal, hogy nem voltunk képesek felnőttként viselkedni, és hagytuk, hogy a vágyaink uralkodjanak fölöttünk. Tudtuk, hogy ez lesz, tudtuk, hogy mindent kockára teszünk, mégsem tudtunk leállni, ez mindkettőnk hibája, és talán nem fair tőlem, hogy most megpróbálom mindenért őt hibáztatni.
- Miért tepersz utánam? Ne tedd. Mit akarsz tőlem? Azt hittem, hogy elég világos voltam amikor elküldtem, de a jelek szerint mégsem értette meg amit mondtam. Nem értem, mit akar tőlem? Miért akarja mindenáron megnehezíteni a dolgunkat, egyszerűen csak időt kellett volna adni nekünk, hogy lecsillapodjon bennünk minden, hogy kitisztuljon az agyunk, mert csak akkor van esélye a barátságunknak, ha elengedjük ami történt. Hiába volt eszméletlenül jó, hiába éreztük egymást és magunkat tökéletesen, ha mostanra minden elcsesződik körülöttünk. Volt egy barátom, most pedig ez a barát távolabb van tőlem, mint valaha.
- Miért? Mi mást jelentenék? Sikerült néhány perc leforgása alatt megbántanunk egymást. Ez történik, amikor két felnőtt ember ostoba gyerekként viselkedik. Félek, ha most nem húzok el innen, a lehető legmesszebbre akkor még tovább sértegetjük egymást, és mindkettőnknek eljön egyszer az a pillanat, amikor ráébred erre neki nincs szüksége. Nem akarom, hogy ez bekövetkezzen, jobb csendbe lenni, hátat fordítani és elsétálni. Ahogy enged csuklóm körül a szorítás ellépek a közeléből, nem érdekel már sem Jason sem ő, italra van szükségem, hogy túléljem ezt az éjszakát. Mielőtt azonban a pulthoz érnék, kiabálás és sikongatás üti meg a fülem. Értetlenül fordulok meg tengelyem körül, és megpillantom Harpert, aki éppen ütésre emeli a kezét, majd, az ütés be is talál, Jason pedig összecsuklik. Még csak ez hiányzott. Komolyan, mi jöhet még?
Földbe gyökerezett lábbal állok, egyik kezemmel a pultot támasztom, megmozdulnék, de fogalmam sincs, hogy merre induljak. Látom ahogy Harper elrohan mellettem, látom, ahogy Jason véres fejjel támolyog a mosdó felé. Odarohanok hozzá.
- Héé, jól vagy?
- Húzz el innen, hülye kurva. Mondd meg annak a fasznak, hogy nem végeztünk. Megkeresem és kibelezem. Értem én, hogy dühös, de azért mégsem kellene ilyen hangnemben beszélnie velem. A körülöttünk állók érdeklődve figyelik a jelentet, valaki odasétál Jason mellé és segít neki kitámolyogni a fürdőbe. Dühösen vergődöm át a tömegen, meg sem állok egészen addig, amíg végre szabad levegőn leszek. Tekintetemmel Harpert keresem, és amikor megpillantom egyenesen felé indulok.
- Harper Krevorien! kiáltom a nevét, majd ahogy a közelébe érek már lendítem is a kezem, és egy jól irányzott pofon csattan az arcán, ha nem gyorsabb, mint én, és nem fogja meg a kezem. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ennyire dühös és csalódott egyszerre.
- Elment az eszed? Mit tettél? állok meg előtte, szemeim szikrát szórnak.
- Mi a franc bajod van neked? Ez lett az új divat? Szeretném megérteni, komolyan, hogy miért csinálta, miért jó a férfiaknál, ha fölöslegesen üthetik egymást.

Csak figyeli és hallgatja Heathert, és egyszerűen nem akar hinni a fülének, komolyan ezt megkérdezte, miért teper utána? Pontosan azért, mert sokkal többet jelent a számára ez a kapcsolat, mint egy sima egyéjszakás kaland. Ennél ezerszerte többet ér ez az apró lány neki, mint bárki más a világon.
- Ezt komolyan megkérdezted? Azért bazdmeg, mert te ennél többet jelentesz! - Nem akar hinni a fülének, ma este Heather teljesen máshogy viselkedik, mint amit megszokott tőle, olyan oldalát és arcát mutatja neki, ami felér egy arculcsapással.
Körülöttük a tömeg kezd lassan szétnyílni, hogy teret adhasson ennek az egész viccnek, ami most történik, nem akarja elhinni, hogy komolyan egy idióta fasz miatt így összevesztek, csak mert eltöltöttek együtt egy kibaszott jó estét. Igen, felelőtlenek voltak, de ennek az egésznek nem az lenne a megoldása, hogy szőnyeg alá söpörjék a problémát, hanem az, hogy leüljenek és megbeszéljék, ehelyett itt veszekednek egymással a szórakozóhely közepén.
Heather következő kérdésére már nem is válaszol, csak dühösen és csalódottan néz végig a nőn, egyszerűen képtelen ezt a logikát megérteni, neki ez kurva magas, baromira ijesztő és fájdalmas.
Hagyja, hogy Heather hátat fordítson és elmenjen, azonban még mielőtt bármi mást tehetne és itt hagyhatná ezt az egészet, Jason olyat mond, amitől elszakad benne az a cérna. Nem fogja vissza magát, minden felgyülemlett feszültségét a srácon tölti ki, ahogy eltöri az orrát és megfenyegeti, végül a barátai közbenjárásának köszönhetően nem veri rommá az illetőt, inkább hátat fordít és kiviharzik itallal a kezében az utcára, mielőtt felrobban a dühtől.
Meghúzza azt a nyamvadt üveget, hátha az enyhítheti a szívében keletkezett űrt és fájdalmat, végül mérgében inkább a falnak csapja lendületből.
Ekkor hallja meg a nevét, ahogy Heather elkiáltja magát, soha ezelőtt nem hallotta még így beszélni, s ahogy megfordul, úgy csattan a pofon az arcán, hogy hátratántorodik egy pillanatra a meglepetéstől. Csak figyeli az előtte állót, ahogy a máskor boldogságtól csillogó szemek most dühtől fénylenek, ahogy az ajkát egyenes vonallá préseli a lány.
- Semmit, csak amit megérdemelt. Talán baj, nem azt mondtad az előbb, hogy téged nem érdekel, mit csinálok, akkor meg? - flegmázik vissza vállat vonva, de az a legnagyobb baj, hogy kezd ismét felmenni az agyvize, nem is kicsit, így ahogy a lány megemeli a hangját, úgy lép egyet előre, hogy megint a mellkasuk összeér.
- Ha kurvára tudni akarod, te vagy a kibaszott bajom! Az, hogy egy mocskos szemétnek érzem magam, amiért lefeküdtem veled és még csak lehetőséget sem hagysz arra, hogy megbeszéljük! Ez a kurva nagy helyzet, aztán mit látok, hogy más karja közé rohansz meggondolatlanul. Na, ez a bajom! - emeli meg a hangját, szemei villámokat szórnak, miközben a lányra mutat minden egyes kimondott szóval. - És tudod mit, legközelebb majd így védem meg a formás segged attól, hogy megerőszakoljon valaki! Mert ha most nem lépek közbe, valószínűleg egy sikátorban végzed egy olyan valakivel, akit a halál faszára kívánsz és utána mehetek érted a kórházba. Na, ez hogy tetszik?! - Teljesen elborul az agya, ahogy beszél a lányhoz, olyan hangot üt meg vele szemben, mint még soha ezelőtt, de jelenleg egyáltalán nem fogja vissza magát, tudatni akarja Heatherrel, hogy mégis mibe keveredtek, mégis mit kockáztatott ezzel az egésszel.

Szívem hangosan zakatol a mellkasomban, nem akartam, hogy miattam ma bárkinek is baja essen. Nem azért jöttem ide, hogy a végén ez a zűrzavar kerekedjen ki az egészből, mindenféle rossz szándék a lehető legtávolabb állt tőlem. Felejteni akartam, kitisztítani a fejem, legalább néhány óráig úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ehhez képest, teljesen az ellenkezője sült ki a dolgokból, és most még inkább azt érzem, hogy minden csak egyre rosszabb körülöttem és jelen pillanatban nem tudom, hogy hogyan fogok kimászni a szarból. Ideges vagyok, dühös, csalódott és mérhetetlenül szomorú. Mindez a rémálom miattam történt, én vagyok az egyedüli felelős azért, hogy Harper ennyire maga alatt van, hogy Jason orra apró darabokra tört, én pedig pocsékabbul érzem magam, mint eddig bármikor.
Ahogy elcsattan az a bizonyos pofon, ahogy Harper arca kipirosodik ott ahol tenyerem találkozott a puha bőrrel, amikor érzem kezem zsibbadásán, hogy ez bizony a kelleténél talán nagyobb lett már meg is bánom az egészet. Nem vagyok erőszakos típus, nem kenyerem a pofozkodást, de most egyszerűen annyira dühös vagyok, hogy ez az egész abszurd helyzet ezt váltotta ki belőlem. Tényleg nagyon sajnálom, elragadtattam magam.
- És, ha engem nem érdekel, hogy mit csinálsz az máris feljogosít arra, hogy szerencsétlent péppé verd?
Megszoktam, hogy a bátyám körülbelül ilyen hangnemben beszél velem minden alkalommal amikor találkozunk, de Harpertől ez nagyon szokatlan. Nem is emlékszem, hogy lett volna incidens arra, hogy így beszéljen velem. Mondjuk, most nagyon nagyon megérdemlem, de ezzel csak annyit ér el, hogy én is még idegesebb leszek és nem tudom kontrollálni magam.
- Ez fantasztikus, mert az én bajom is egyedül te vagy. Itt vagyok, most mondd el, hogy mit akarsz beszélni, most olvasd rám minden sérelmed, mert ha innen hazamentem nem lesz rá többé alkalmad. Hallgatlak, mit szeretnél mondani? Nem volt elég jó? Vagy folytatást szeretnél? Miii? Gyere, itt vagyok...most mondd el, hogy mit akarsz és ne egy hét múlva keserítsd meg az életem!
Nem lépek el mellőle, továbbra is tartom vele a szemkontaktust, láthatja rajtam, hogy én nem fogok visszavonulót fújni, most mondja, ha valami baja van, mert könnyen lehet, hogy néhány nap múlva már nem fogunk egymással beszélni. Felnevetek kínomban.
- Miről beszélsz? Megerőszakolni? Ne legyél nevetséges, túl sok krimit nézel mostanában, vagy mi a franc bajod van? Nem édesem...neked az a nagy bajod, hogy féltékeny lettél. Ismerd be. Féltékeny lettél arra, hogy más érintett meg... Közelebb lépek hozzá, megszüntetve a minimális távolságot is kettőnk között. Ujjaimat gyengéden húzom végig nyakának vonalán.
- Valld be, hogy azóta csak rám tudsz gondolni. Hogy még mindig érzed ajkaimat a tiéden, hogy látod magad előtt meztelen testem, hogy érzed nyelveden testem ízét. Valld csak be, hogyha lehunyod a szemed orrodba szökik az illatom, nyögéseim visszhangzik a fejedben. Valld be, hogy reggelente miattam van merevedésed, ismerd el, hogy belebolondulsz a tudatba, hogy másé lehetek. beszívom alsó ajkam, visszahúzom a kezem és hátrálok egy kicsit.

Ez az egész nap egy kész katasztrófa mindkettejüknek. Szórakozni akartak, felejteni, erre veszekedés és verekedés az egész vége. Teljesen felspanolta magát, egész testében megfeszül a felgyülemlett feszültségtől, ami a szervezetében tombol az alkohol hatható közreműködése által.
Még mielőtt nagyobb kárt okozna abban a görényben, inkább kisiet a klub területéről, hogy a mögötte lévő sikátorhoz vegye az irányt, ahol talán lenyugodhat, de nincs erre lehetősége, mikor Heather megérkezik, akár egy hurrikán, és úgy pofon vágja, hogy kis híja, hogy nem a fal adja a másikat.
Egy pillanatig hallgatja csak a lány kifakadását, hogy aztán már végképp eldurranjon az agya ezen az estén, ki tudja hányadszor.
- Na, legalább végre valamiben egyetértünk! - replikázik felindultan Heather szavaira, miközben a nő határozottan és magabiztosan lép egyet előre, hogy megszüntesse a kettejük között lévő apró távolságot, miközben egyre inkább belelovalják magukat a veszekedésbe, aminek ki tudja, mikor és mi lesz a vége.
Ahogy szóba kerül azonban a féltékenység, gúnyosan felhorkan ennek hallatán, mivel a lány pontosan telibe trafálta az érzéseit vele kapcsolatban, aztán ahogy megérzi a puha ujjakat a nyakán, úgy rázza ki a hideg az érintés nyomán, Heather egy pillanat alatt csavarja el a fejét, hogy még levegőt is elfelejt venni, elnyílt ajkakkal figyeli a lány ajkait, mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed, miközben csak hallgatja a nőt. Egyszerűen képtelen megmozdulni, teljesen leblokkol ebben a pillanatban, folyton azon kattog az agya, hogy na most, most tegye meg, s mikor Heather ellépne tőle, a lány csuklójára fog, aztán egész testével a falnak szorítja a nőt, miközben ajkaival súrolja az övét.
- És ha igen; minden amit az előbb elmondtál, igaz? Látom rajtad, ahogy figyelsz, ahogy az érintésemre reagálsz, hogy alig kapsz levegőt, ha a közeledben vagyok, imádtad minden pillanatát akkor este, ahogy a nyelvemmel kényeztettelek. Valld be, hogy folyton ezen jár az agyad, egész álló nap, ha pedig eszedbe jut, akkor izgatott leszel és nedves - szavait a lány ajkai közé fújja, miközben egyik kezével még mindig a csuklójára fog, addig a másikat a lány nyakára simítja, s úgy fogja őt, de nem annyira durván, hogy fájjon, inkább izgatóan; egész testével a nőnek dől, úgy szorítja a falnak.

Egyszerűen nem értem hogyan lehet valaki ennyire idegesítő, irritáló és rámenős egyszerre. Mi a francért nem tudott szépen kisétálni és hagyni engem meg Jasont a francba? Úgysem történt volna semmi, mert nem lettem volna képes rá. Persze, elgondolásnak, meg tervezésnek kitűnő ötlet volt, de nem bírtam volna csak úgy odaadni magam neki. Valószínűleg dühöngve léptem volna le, hogy még így is csak Harperre tudok gondolni és álomba duzzogtam volna magam. De nem, neki oda kellett jönni hozzánk, sértegetni, verekedni és idiótaként viselkedni.
- Nagyszerű, anélkül is elmondhattad volna, hogy velem van bajod, hogy szétvered a másik orrát. Igazán felnőhetnél végre. még mindig dühös vagyok, de már nem kiabálok, hangosabban beszélek ugyan a normálisnál, de az előbbi kifakadásomhoz képest visszafogom magam. Nem is tudom most mihez lenne leginkább kedvem, messzire rohanni tőle, vagy inkább csókolni, amíg levegőt kapunk, amíg észnél vagyunk és elveszni erős, védelmező karjaiban. Miközben beszélek ujjaimat végigjáratom nyakának vonalán. Ösztönösen, mélyről jövő mozdulat ez, semmi hátsó szándék, semmi negatív töltete nincs. Ha csak azt nem lehet negatívnak nevezni, hogy kíváncsi vagyok milyen reakciókat vált ki mindez belőle. Látni akarom, hogy nem képzelődtem, hogy valóban hatással vagyok rá, legalább annyira, mint ő énrám. A reakciója egyértelműen elmondja számomra, hogy nem tévképzet volt amit felfedezni véltem. Ugyanolyan hatást váltok ki belőle, mint ő belőlem, és nem tudom miért de ennek most örülök. Nem szabadna, hiszen pontosan az a baj, hogy így hatunk egymásra, de valahol mélyen legbelül örülök. Nagyon is.
Érzem ahogy hátam a hideg falnak csapódik, testünk összeér, ajka majdnem súrolja az enyémet. Nyelek egy nagyot, szívem olyan ütemben dobban a mellkasomban, hogy attól félek bármikor kiugorhat a helyéről. Csuklómra és nyakamra szoruló ujjai megbilincselnek, fokozzák az amúgy is tomboló szenvedélyt bennem.
- És, ha minden amit elmondtál igaz? Mi van ha azóta csak arra vágyok, hogy újra és újra megtedd? Mi van ha még mindig felizgulok annak az estének a gondolatától? Mi van ha arra kérnélek, hogy tedd meg újra? suttogom én is ajkaira a szavakat. Egyik kezem átfonom a nyaka körül, másikat végighúzom nyakának vonalán.
- Csókolj meg Harper... hunyom le a szemem, és közelebb hajolok hozzá, de nem lépem át a hajszálnyi távolságot ami közöttünk van. Még nem. Kezem, végigsétáltatom mellkasán, hogy a férfiasságánál megálljak és rámarkoljak.
- Dugj meg! harapok rá alsó ajkamra.
- Ott vannak.... töri meg egy ismeretlen hang a köztünk lévő feszültséget. Jason és egy másik ismeretlen szétgyúrt alak tart felénk. Összerezzenek.

Túl gyorsan változnak az erőviszonyok ezen az éjszakán, már szinte követhetetlen módon, csak kapkodja a fejét, de így is túl zavaros ez az egész. Féltékeny, ez biztos és persze, nem lett volna szabad így túlreagálnia, de benne van az ösztön, hogy megkapja ismét a lányt, hogy más ne érintse, ez már szinte felér egy kínzással a számára.
Heather egyszerűen az őrületbe kergeti a viselkedésével és a szavaival, egész lényével, függő lett, a szó minden értelmében, és neki Heather jelenti az éltető drogot, aki nélkül képtele élni és létezni.
Ideig-óráig távol tudta magától tartani, de azóta az este óta folyton a lányon kattogott az agya, a fülébe csengtek élvezettől elhaló sóhajai, a látvány, ahogy alatta élvezett el, ahogy a nevét sikította, mind-mind olyan kis apró mozzanat volt, amik függővé tették.
Ahogy Heather közel lép hozzá, ujjai végigcirógatják a nyaka vonalát, egész testében megdermed és leblokkol, kapkodva szedi a levegőt, csak a lány kívánnivalóan édes ajkaira tud figyelni, beszűkül a világ, s ennek a középpontjában egyedül Heather van
A falnak szorítja a lányt, miközben egyik kezével a nyakát fogja, addig a másikkal elengedi a csuklóját és a fenekébe markol, hogy ágyékát lökje a nőnek; miközben szavait hallva akaratlanul is felnyög, végül ajkai sármos féloldalas mosolyra húzódnak. Még közelebb hajol a nőhöz, mint aki el akarja szívni az éltető levegőt a másiktól.
- Heather, ne kínozz... - rekedt, vágytól fűtött hangjára szinte alig ismer rá, ez a nő teljesen megőrjíti. Érzi, ahogy a szöszi átkarolja a nyakát, míg másik kezével végigsimít rajta, halad egyre lejjebb, hogy utána belemarkoljon a farkába, mire már nem tudja visszafogni magát, lecsap a nő ajkaira, hogy vad és követelőző csókot lopjon tőle.
Azonban úgy tűnik, a ma este még tartogat meglepetéseket mindkettejük számára, nem kaphatja meg olyan könnyen a lányt, mint ahogy azt elképzelte pár pillanattal ezelőtt.
Amint meghallja az ismeretlen hangot, úgy kapja oldalra a fejét, hogy aztán mérgesen fújja ki az eddig benn tartott levegőt. Ellép Heathertől, de még mindig úgy van, hogy a nő takarásban van mögötte.
- Mit akarsz itt megint? Nem volt elég?! - pillant mérgesen a két férfira, akik megindulnak feléjük. Jasonnek még mindig ocsmány a képe, ahogy a vérrel összemaszatolta a pofáját, miközben a szemei alatt és az egész orra be van dagadva, vicces látványt nyújt így, bár most nincs kedve röhögni.
- Maradj mögöttem! - szól oda a lánynak, de még nem mozdul, csak nyugodtan áll, azonban Heather jól ismeri már, ez nem teljesen nyugodtság, mindig ilyen volt, mikor edzésekre és a bajnokságokra járt. Nyakát kiroppantja, ujjait megmozgatja, ahogy kinyitja őket végül ökölbe szorítja ismét.
Egész lényében ugrásra készen megfeszül, szíve váratlanul lelassul, mélyen beszívja a levegőt, arca elkomorul, szemei hideg kék fényben csillognak. Nem fog meghátrálni, ez már egyszer biztos, két ilyen idiótával se perc alatt elbánik, volt már sokkal rosszabb helyzetben.

Kinek tehetném fel a fejemben összegyűlt kérdéseket? Ki lenne képes megmagyarázni nekem, hogy mégis mi a franc történik velünk, miért gyengülök el, ha a közelemben marad, miért remegek egész testemben és vágyom arra, hogy megérintsen? Ez nem normális, nem szabadna ezt éreznem hiszen ő a barátom, az az ember, akivel soha nem szabadott volna elveszítenem a fejem. Azt hiszem sokkal könnyebb lenne a helyzet, ha pocsék együttlét lett volna, ha nem akarnám azóta is folyamatosan megismételni. Ha nem epekednék annyira csókja után. Teljesen megbolondultam ez most már biztos, de teljességgel képtelen vagyok nemet mondani neki. Ha rám pillant, ha megérzem közelségét máris elhagyja az erő a lábam és legszívesebben a karjaiba vetném magam. Nem is tudja, hogy mekkora önuralmat igényel az, hogy visszafogjam magam mellette. Dühös és zavarodott vagyok, mindezt megfejeli az egész testemben szétáradó vágy. Ezzel az érzelemhullámmal nem tudok mit kezdeni. Teljes testével nekem feszül, lehelete csiklandozza a bőröm, egyre szaporábban veszem a levegőt. Nem tudok nem a közelében lenni, nem tudok úgy tenni, mintha nem érdekelne. Kezem végigcsúsztatom felsőtestén, majd rámarkolok férfiasságára, érezni akarom, hogy kezem között keményedik meg, érezni akarom, hogy kíván és én is annyira kellek neki, mint ő nekem. Elmosolyodom. Vadul viszonozom a csókot amivel ajkaimat illeti. Vadul, szenvedélyesem és vágyakozva.
Az ismeretlen hangra riadtan kapom fel a fejem. Egész testemben remegek a hirtelen rám telepedett félelem miatt. Megigazítom a ruhámat és Harper mögül nézem az egyre közeledő alakokat.
- Mi még nem fejeztük be... sziszegi fogai között Jason a szavakat, látni lehet szemében a gyűlöletet és haragot. Érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. Az eddig ismeretlen kopasz férfi gúnyos mosollyal az arcán, ujjait tördelve indul Harper felé. Jason bólint, mire a haverja már lendíti is a kezét, hogy lecsapjon Harpra. Ijedten lépek távolabb tőlük, és ebben a pillanatban jelenik meg előttem az összetört képű Jason.
- Ez a te ötleted volt te ringyó? kérdezi, majd mielőtt még bármit is csinálhatnék hatalmas pofon csattan az arcomon, aminek következtében elveszítem az egyensúlyom és a falnak zuhanok. Érzem a saját vérem fémes ízét a számban, szédülök és teljesen eluralkodott rajtam a félelem. Sikítani szeretnék, de nem jön ki hang a torkomon. Megragad a ruhámnál fogva, és  határozott mozdulattal tépi le rólam a selymes anyagot, felfedve csupasz keblemet.
- Most szopni fogsz kurva... üvölti felém, majd ismét lendít a kezén és lecsap arcom másik oldalára is. Fejem a falnak csapódik. Már nem félek, teljesen leblokkoltam, nem tudom megvédeni magam.
- Harperr... suttogom nevét rekedt hangon, fogalmam sincs, hogy hallja vagy sem, de őszintén remélem, hogy igen, mert Jason ebben a percben emeli ismét levegőbe a kezét.

Amilyen szörnyen indult ez az éjszaka, úgy kezd el egyre jobb lenni, valamilyen szinten varázslatos és magával ragadó az egész helyzet. Rengeteg kérdés megfogalmazódott benne, de mindet félresöpri, ahogy meghallja Heather vágytól fűtött szavait és hangját, teljesen elveszik a nő érintésében, vadul akarja itt és most, ebben a szent pillanatban. Vágyakozik utána, már azóta, mióta újra találkoztak, s együtt voltak. Soha nem tudta őt kiverni a fejéből, de az az éjszaka mindent megváltoztatott. Nem lett volna szabad, hogy megtörténjen, mégis ez lett, mégis így alakult és ebben a pillanatban semminek nem örülhetne jobban.
Heather teljesen elveszi az eszét, nem is figyel semmi másra, csak az előtte álló nőre, ahogy ujjai a farkára szorulnak és vágytól telve felnyög, ez kész kínzás a számára; azonban nem maradhatnak így sokáig, mert két nem várt ismerős szakítja meg az eddigit.
Oldalra kapja a fejét, ahol a nagydarab, kigyúrt pasas van, miközben Jason ott áll mellette, aztán megindulnak kettejük felé. Heathert maga mögé tessékeli, nem szeretné, ha bármelyik fél a lány közelébe menne.
Annak idején, talán hat éves lehetetett, a nagybátyja unszolására kezdett bele a Muay thaiba, akkor azt mondta neki az idős férfi, hogy ezzel megtanulhatja kontrollálni önmagát, megismeri a határait és nem utolsó sorban megvédheti magát bárkivel szemben. A férfi számítása annyiban tévedett, hogy az apja ellen soha nem használta ezt a fegyvert, viszont rajta kívül nem volt rest ott verekedésbe bonyolódni, ahol csak lehetett. Járt bajnokságokra, tizenévesen illegális bunyókra, csak hogy megszedje magát és levezesse a felgyülemlett feszültséget, haragot és indulatot. A full kontakt mérkőzések lettek az otthonai, a családja, ha ezt lehet így nevezni, ahogy idősödött, úgy lettek egyre jobbak a reflexei, a reakcióideje, az ütései-rúgásai. Amikor a katonasághoz jelentkezett, ez volt az egyik olyan kis apróság, ami miatt könnyebben átengedték a rostán, hisz már volt előélete a pusztakezes harcban, később pedig a kevert harcművészet sokat dobott a stílusán, amit a sereg berkein belül oktattak a fiatal katonáknak, hogyha arra kerül a sor, meg tudják védeni magukat. Nem egy bajtársának segített a felkészülésben, főleg azoknak, akiknek fingjuk nem volt az egészről.
Ebben a pillanatban azonban tovatűnik minden gondolat, csak a hideg érzelmek maradnak, az, hogy szétverje ezt az istenbarmát és hogy leléphessenek innen a lánnyal. Váratlanul beszűkül a világ, tudja, hogy óvatosnak kell lennie, a full kontakt küzdelem miatt nehogy megölje ezeket a hülyéket, nem ér annyit az egész; s mikor a nagydarab keze ütésre emelkedik, megszűnik a világ és csak a harc marad.
A férfi jobb keze ütésre lendül, ezzel egyidőben csapja fel a bal kezét előre lendülve, hogy súrolja az alkarját a mozdulat, lecsúszik róla az ütés, s ezzel tovább mozdulva viszi be a jobb keze a csapást a nagydarab arcába. Vér fröccsen a levegőbe, ahogy a férfi elharapja a nyelvét a mozdulat miatt; de Harp nem áll meg egy pillanatra sem. Amint bal keze szabadul, gyomorszájon vágja a férfit, aki előre görnyed a mozdulat erejétől. Mindig ez van, mindig azt hiszik első ránézésre, hogy csak egy gyenge kölyök, s ez az egyik előnye az egésznek. Hiszékenyek az emberek, nem képesek felfogni, valójában kivel állnak szemben.
Elkapja a férfi fejét és térddel viszi be a következő mozdulatot, hogy a nagydarab nyögve terül el a földön. Minden ütése és rúgása pontos és precíz, akár egy jól működő gépezet. Ekkor hallja meg a pofont, ekkor eszmél fel, hogy Jason bántja Heathert. Na, ez az a pillanat, mikor a hideg számító üzemmód átkapcsol vadállatias ösztönökbe.
Amint a férfi keze ütésre emelkedik, immáron harmadjára, úgy hátulról kapja el őt és lendít egyet rajta, hogy Jason a szemközti falnak csapódik háttal, aztán érkezik hozzá a gyomorszájon rúgás, teljes erővel, hogy a férfi kiáltani sem tud a rúgás erejétől, csak előre görnyed. Harp Jason hajába markol, úgy rántja fel a férfi fejét, így talál be egymás után több iszonyatos erejű ütés, amitől még Harp keze is vörösben úszik, de nem áll meg. Előre löki a férfit, aki félig ájultan terül el a mocskos földön, a lábával rúg bele egyet, hogy a hátára forduljon, úgy veti rá magát, akár egy veszett vad, ökle megint a levegőbe emelkedik, de valami megállítja a mozdulatban.
Három megtermett ember ugrik a hátára, rántják el az ájult férfitól és húzzák el tőle, miközben próbál szabadulni a fogásukból. Ekkor eszmél fel, hogy mindhárman a nevét kiabálják, hogy térjen végre észhez, mégis mit gondolt, meg fogja ölni és akkor repül a seregből. Ahogy a vörös köd kezd feloszlani az agyáról, hallja a saját zihálását, úgy látja meg a földre csúszott lányt, ruhája szétszaggatva, s nem is foglalkozva semmi mással tépi ki magát a srácok kezei közül, hogy Heather mellé siessen.
Amint a lányhoz ér, azonnal leguggol hozzá, hogy utána a karjaiba kapja a nőt. Egész testében reszket, de már nem csak az indulattól, hanem a félelemtől, hogy Heathert bántották; látja a lány ajkát, hogy felrepedt az ütések miatt és vér csordogál belőle.  
- Hé, kislány, itt vagyok! Minden rendben lesz, oké? – Még saját magának is nagyon durván zaklatott a hangja, leveszi az inget magáról és segít a nőnek, hogy felvegye, ami így a combjáig ér, teljesen eltakarva meztelen testét. Szorosan öleli magához a nőt, nem hajlandó kiengedi a kezei közül, végül a lány térdei alá nyúl, hogy úgy vegye a karjába. – Karolj át, elmegyünk innen!
- Harp, ezekkel mi legyen?! – Jön az egyértelmű kérdés az egyik barátjától, mire fejét rázza. Nem érdekeli, mi lesz ezzel a két szarházival, csak soha többet ne kerüljenek az útjába, különben kibelezi mindegyiket. A fiúk intéznek helyette mindent, nem is figyel semmi másra, csak hogy az első taxit elkapja, ami a közelükben van, s még mielőtt a taxis kérdezősködne, azonnal bemondja a kórház címét, de úgy tűnik, Heather nagyon nem akar oda menni, mert a lány folyton a fejét ingatja és azt hajtogatja, hogy nem, nem kell.
Végül módosít a címen, helyette Heather lakásához mennek, ahova a karjaiban viszi fel a nőt, nem fogad el semmilyen ellenkezést tőle. Mikor bejutnak a lakásba, leülteti a lányt a kanapéra és gyorsan hoz egy tiszta rongyot, amit a hideg víz alá nyom, utána visszasétál a nőhöz és a kanapé előtti kisasztalra leülve kezdi el letörölni a vért a lány arcáról a lehető legóvatosabb mozdulatokkal, még mindig teljesen zaklatott állapotban.