Utak

Tárgy: Re: Utak Vas. Nov. 04, 2018 4:12 pm

Heather Brooks

A utóval halad, egyelőre végzett az egyik területen, miután leszállította a kért bombát az illetékes osztálynak, közben megvárta a tervezett robbantást is.
Mellette van a telefon, még mindig a katonai ruhájában van, de már a mellény és a zubbony nélkül, késő este van, az utcákat kivilágították, amik most sejtelmes fénnyel vonják be az utakat, amik a városba vezetnek. A külváros mellől jön, elvégre Seattleben nem robbantgathatnak csak úgy, a többiek már rég visszamentek, így egyedül ül az egyszerű fekete sedánban.
Csak pár autós lézeng az utakon, de nem is aggódik miattuk, könyökével támaszkodik az ajtón, miközben egy kézzel fogja a kormányt, kényelmesen hátradől az ülésben, ekkor jön a nem várt telefonhívás.
Először nem is érti, mégis ki az, csak mikor látja a kijelzőn, hogy Heather telefonál, úgy kúsznak mosolyra az ajkai. Ahányszor csak beszélhet a nővel, mindig megdobogtatja a szívét és már alig várja, hogy újra együtt legyenek. Biztos amiatt hívja, hogy mikor találkozzanak újra és egyáltalán hol. Az ominózus buli után már nem lepődne meg semmin, de igazán örül, hogy legalább megpróbálják együtt, még ha nem túl zökkenőmentesen indult mindent.
Gyorsan lehúzódik az úton, hogy felvehesse a telefont, de recsegésen-robogáson kívül nem hall semmit. Értetlenül mered a kijelzőre.
- Heather, hallasz? Minden rendben van? – szól a telefonba, de nem igazán aggódik, lehet, hogy a nő csak véletlenül hívta, biztos benne maradt a táskájában a mobil vagy valami. - Heather, hahó?! Ott vagy, Babám?! – De még mindig semmi, mintha valami nem lenne oké, alig hall valamit, motoszkálás aztán szöszmötölés zaja csapja meg a fülét, s inkább csöndben vár, nagyon reméli, hogy a nő nem nyúlt bele valami olyanba a munkája miatt, amibe aztán nagyon nem kellett volna.